Kérdezte egy bácsi, pár lépésre a szombathelyi vasútállomástól... nem értettem a dolgot, biztos az időre gondol, "igen" -válaszoltam. Aztán kiderült, hogy nem erre gondolt... s rájöttem, hogy nem csak az idő békélt meg, hanem én is valamelyest. Több hét után végre Pápán voltam pár napot. Jó ott lenni! Van minden, ami kell: ágy, zongora, internet, és ami a legfontosabb jó társaság. Maradhattam volna még ma is, de el akartam jönni Szombathelyre, hogy itt menjek istentiszteletre.

Nagyon szép itt Ausztriában, ezt már azt hiszem írtam. Nagyon rendezett minden. Beszélgetve a kórustársaimmal többször előjött, hogy milyen jó és szép lehet itt lakni. Nem kell gürcölni, mint otthon, és van idő a családra meg a kis kert gondozására, kulturális programokra. S valóban úgy tűnik, hogy itt van idő, és nyugodtabb az élet. Viszont az is igaz, hogy olyan ingerszegény. Az jutott eszembe mikor az emberek elképzelik a mennyországot, ahol végestelen végig éneklik ugyanazokat a nótákat és minden teljesen unalmas.

Ez a fogalom még Kenyában ragadta rám. Igazából az iskolában is emlegették már, és sok helyen hallhattam volna róla, de nekem Kenyához kapcsolódik, és ott tapasztaltam meg ennek valóságát. Számomra azt jelenti, hogy nem csak megtéríteni akarják a másik embert, hanem az a másik ember érdekli őket, azaz a misszionáriusokat. Ezt azzal tudnám illusztrálni, hogy a St.

jó ez a szó, és azt hiszem, hogy nagy igazság is. mert alapvetően igaz, ránk, hogy szeretjük a legömbölyített formákat, élethelyzeteket, mondatokat, amik könnyen emészthetőek. nem szeretjük az abszurdot, inkább azt mondjuk rá, hogy az nem van, azaz nincs. ami nem felfogható az nincs. pedig van:

"Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az abszurdnak semmi köze nincs a realitáshoz. Holott ez fordítva van. A realitás az maga az abszurd."
/Visky András/

Azt hiszem már hetek óta nem volt olyan reggel, amikor nem kellett föl kelni valami miatt időben. Viszont ma végre lehetett lustálkodni. És milyen finom reggeli várt! Eisenstadtban vagyok a kórussal az itten Joseph Haydn Konservatorium meghívásában azért, hogy egy erasmusos projekt keretében J. N. Hummelnek a Der Durchzug durchs rote Meer című oratóriumát előadjuk. Az osztrákok tudnak valamit. Nagyon szép ez a kis város. Minden olyan rendezett benne. Egy egyházi kollégiumban lakunk, amit inkább szállodának neveznék. Reggelire "terülj-terülj asztalkám" volt.