.... a templomban, ahova ma délután mentem, mivel meg-pihenni vágytam félelmektől és fejfájástól, sötét volt.
először csak félhomály, majd teljes sötét lett, először nem is értettem, hiszen ilyet eddig csak Vigílián tapasztaltam, most pedig ugye advent van.
de nem hiába lett a sötét, mert valahogy - mint ahogyan római liturgiát gyakorló testvéreinknél gyakran szólalnak meg szimbólumok-, most is valami nagyon emberi volt abban a pár perces sötétben.
aztán egyszer csak megszólalt a kórus.
"De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak.
... van egy író, van egy könyv.
nem tudom, hogy kinek kellene ajánlani, hogy kinek merem ajánlani, de azt hiszem, hogy mindenkinek el kellene olvasni.
Ingmar Bergman: jelenetek egy házasságból
sok mindenről szól ez a könyv. jelzőt illeszteni nem tudok rá (hogy: szép, igaz, megdöbbentő...) vagy legalább is egy szót nem. sok minden ez egyszerre. az író félélete van benne, és sokaké még.
mindazoké, akik félnek, akik árnyékban- a saját árnyékukban élnek. akik nem mernek dönetni, elhatározni / elhatárolódni. valamire / valakire igent mondani.
mondta Jézus, a János írása szerinti szent evangélium 17 : 21 ben
Tegnap voltam ökumenikus esküvőn, és ma hirdette a Tiszteletesünk, hogy a pap (római katolikus) a stóla díját felajánlotta a református templom , a református gyülekezet keresztelő kútjának renoválására. !
