Soli Deo Gloria

Ma kedves hazánk egyik állatkertjében jártam Anyukámmal, egyik nővéremmel, az ő kisfiával és a húgommal. Láttunk oroszlánokat, gyűrűsfarkú makikat(katta),szurikátákat, orrszarvút meg mindenféle egyebeket. Igen szép, sokan is voltak...a gondozók etették őket, vannak kis házaik. Szóval igazán nem panaszkodhatnak az állatok: kényelem, ellátás, védelem a ragadozóktól. Na ja, meg ketrec. Az ember a saját képére formálja az állatokat: jól bezárja őket, mint magát egy "dobozba", amit háznak nevez.

Pár napja sikerült elolvasnom A viskó című nagy sikerű alkotást, William P. Youngtól. Az egyik kritikának volt a címe a fent látható kérdés. A "komoly" történelmi egyházhoz tartozó keresztyének közül sokat kritizálták és támadták, ebben sok igazság is van, magam is érzékeltem néhány problémát, de azért tetszett. Izgalmas olvasmány volt, ami felkelti az ember érdeklődését. Valóban elég dogmatikus, de mindezt színesen próbálja tálalni. Könnyebben fogható a dogmatikában járatlan ember számára.

Már jó ideje foglalkoztat, hogyan is van ez a létezés dolog. Régen nem igazán értettem és szerettem a verseket, azok olyan nagyon nehéz, tömör megfogalmazások, amiket ízlelgetni kell...sokat segít ha az ember megtanulja, s magáévá teszi. Van egy verssor, amit sokat szoktak idézni: "A semmi ágán ül szivem,/kis teste hangtalan vacog," (J.A.)... szóval a sok elmélkedés közepette sokszor eszembe jutott ez a versrészlet. Ahogy az ember hátralép egyet önmagától és kívülről próbálja szemlélni az életét, s a létét, akkor úgy érezheti, hogy a semmiben áll.

A múlthéten volt már - hogy szalad az idő, mikor sok a dolog - hogy Balatonszárszón jártam a szenior SDG-sek között. Szeretek közéjük menni. Lehet, hogy már kicsit nehéz velük, sokat beszélnek, sok odafigyelést igényelnek, de mindig elcsodálkozom mennyi erő, lelkesedés, odaszántság és bölcsesség van bennük. Volt ott egy néni, aki csak úgy betévedt. Katolikus, a maga módján hívő, nem SDG-s, sose volt hozzá semmi köze, de a terem mellett, lakott és hallotta az öregek beszélgetését, éneklését. Megkérdezte, hogy csatlakozhat-e.Természetesen - mondtuk.

"De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak.

Egyszer volt nálunk a teológián egy koreai református bácsi, aki az USA-ban tanult, és beszélt nekünk a pozitív gondolkodásról. Erről az interneten is sokat lehet olvasni, meg mindenfele hall róla az ember. Bizonyosan van abban igazság, hogy meghatározza egy dolog kimenetelét az, hogyan állunk hozzá. Ehhez viszont azt gondolom nem kell pozitív gondolkodás, csupán egy kis józan ész, és tiszta akarat. A másik meg az, hogy persze a Biblia ez ügyben is sokkal hamarabb állást foglalt, mint a mai gondolkodók.

... van egy író, van egy könyv.
nem tudom, hogy kinek kellene ajánlani, hogy kinek merem ajánlani, de azt hiszem, hogy mindenkinek el kellene olvasni.
Ingmar Bergman: jelenetek egy házasságból

sok mindenről szól ez a könyv. jelzőt illeszteni nem tudok rá (hogy: szép, igaz, megdöbbentő...) vagy legalább is egy szót nem. sok minden ez egyszerre. az író félélete van benne, és sokaké még.
mindazoké, akik félnek, akik árnyékban- a saját árnyékukban élnek. akik nem mernek dönetni, elhatározni / elhatárolódni. valamire / valakire igent mondani.

"...hogy mindnyájan egyek legyenek..."

mondta Jézus, a János írása szerinti szent evangélium 17 : 21 ben
Tegnap voltam ökumenikus esküvőn, és ma hirdette a Tiszteletesünk, hogy a pap (római katolikus) a stóla díját felajánlotta a református templom , a református gyülekezet keresztelő kútjának renoválására. !

A zeneszerző teremt valamit, amit megpróbál leírni, mások számára is érthetővé, hozzáférhetővé tenni. Így lesz a kotta. Aztán van egy másik ember, egy kórus élén, egy karvezető, aki értelmezi azt és a leírtak alapján igyekszik újra zenét teremteni abból, hiszen a szerző fejében már megszületett egyszer. A kotta nélkülözhetetlen ebben az esetben, sőt az is lényeges, hogy minél több mindent tartalmazzon, hogy jobban lehessen értelmezni a mögöttes akaratot. Nem csak a hangokat látni, de a dinamikát és a tempót is.

Idén nem voltam pünkösdi legációban, de annál több igehirdetést hallgattam. Kedves református egyházunk nehezen tud mit kezdeni ezzel az ünneppel. Karácsony és Húsvét könnyebben megfogható, a hozzá kapcsolódó népszokások is jobban élnek. Pünkösd már nem Jézushoz kapcsolódik, bár ugye ő (is) küldi, hanem a Szentlélekhez, akiről oly keveset beszélünk. A Szentháromság harmadik, kissé háttérbe szorult személye. Nem csoda ez, hiszen a Szentlélek Jézusra mutat (1Kor 12,3; Jn 14,26). Mégis hiányérzet lehet bennünk a Szentlelket illetően.