A Befogadó kávéházban üldögélünk Vilcsyvel. Mellettünk fő a sok finom kávé a szorgos kezek alatt, moldvai muzsika szól a háttérben, kint lampionok mécsesek adják a hangulatot. Vihar utáni kellemese hűvös levegő, szalmabálák és kocsikerekek az udvaron. Sorban állás a pult előtt, jókedvű beszélgetések. Nemsokára kezdődik az esti teológus találkozó.

A szakdolgozatomra készülve olvasgattam a Ráday levéltárban a SDG Református Diákmozgalom című folyóiratát. (Röviden csak rd - nagyon menő!)
Sajnos csak a telefonom volt nálam és az is éppen lemerülőben, de azért pár képet tudtam csinálni a... nem is tudom... meglepő SDG-s ábrázolásokról. A legdurvábbat, egy sarlós munkásembert, amint éppen arat, de ilyen teljesen szocreál stílusban , szóval ez van egy egész évfolyam címlapján és az ige fölötte: "az aratnivaló sok, de a munkás kevés". Fantasztikus!

Vannak dolgok, melyeket hiába ismer az ember, már többször megélte, megtapasztalta, és mégis mindig meg tudja lepni. Most éppen a tavaszra gondolok. Tudom, hogy lassan jön, várom is, és mégis mikor megérzem az illatát, mikor látom előbújni a virágokat, meglepődöm és elcsodálkozom...jé! ... a nap meg süt és érezni lehet a melegét. Érdekes ez a világ...
"Gyönyörködjél az Úrban és megadja néked szíved kéréseit." Zsolt 37,4

"Maga Töltéssy Zoltán nem tartotta az SDG mozgalmi szervezést, egyáltalán a szövetség létét öncélúnak, sokkal inkább a gyülekezeti és közegyházi lelki ébredés átmeneti eszközének. Félreérthetetlenül meg is fogalmazta felfogását: >>Mi azért dolgozunk, hogy az SDG-t feleslegessé tegyük a gyülekezeti ébredés kiszélesedésével<<." (Református ifjúsági egyesületek és mozgalmak Magyarországon a XX. században, 220. old.)

Édes otthon... igen, az. A hétvégén otthon voltam... végre, két napot otthon töltöttem. Nem ugyan olyan, mint amikor csak átutazik az ember. Olyan mint egy sziget, ahol végre meg lehet pihenni az élet tengerén folytatott kimerítő úszásban. Vagy mint, amikor korcsolyázik az ember és végre ismét szilárd talaj kerül a lába alá. Biztonságban van az ember, mintha még mindig gyermek lenne. Akkor is van reggel kenyér, ha nem én megyek el érte a boltba. Az első este, most már többedszer, nem bírok elaludni, hiába vagyok fáradt. Jár az agyam.