Pár napja sikerült elolvasnom A viskó című nagy sikerű alkotást, William P. Youngtól. Az egyik kritikának volt a címe a fent látható kérdés. A "komoly" történelmi egyházhoz tartozó keresztyének közül sokat kritizálták és támadták, ebben sok igazság is van, magam is érzékeltem néhány problémát, de azért tetszett. Izgalmas olvasmány volt, ami felkelti az ember érdeklődését. Valóban elég dogmatikus, de mindezt színesen próbálja tálalni. Könnyebben fogható a dogmatikában járatlan ember számára.

Már jó ideje foglalkoztat, hogyan is van ez a létezés dolog. Régen nem igazán értettem és szerettem a verseket, azok olyan nagyon nehéz, tömör megfogalmazások, amiket ízlelgetni kell...sokat segít ha az ember megtanulja, s magáévá teszi. Van egy verssor, amit sokat szoktak idézni: "A semmi ágán ül szivem,/kis teste hangtalan vacog," (J.A.)... szóval a sok elmélkedés közepette sokszor eszembe jutott ez a versrészlet. Ahogy az ember hátralép egyet önmagától és kívülről próbálja szemlélni az életét, s a létét, akkor úgy érezheti, hogy a semmiben áll.

A múlthéten volt már - hogy szalad az idő, mikor sok a dolog - hogy Balatonszárszón jártam a szenior SDG-sek között. Szeretek közéjük menni. Lehet, hogy már kicsit nehéz velük, sokat beszélnek, sok odafigyelést igényelnek, de mindig elcsodálkozom mennyi erő, lelkesedés, odaszántság és bölcsesség van bennük. Volt ott egy néni, aki csak úgy betévedt. Katolikus, a maga módján hívő, nem SDG-s, sose volt hozzá semmi köze, de a terem mellett, lakott és hallotta az öregek beszélgetését, éneklését. Megkérdezte, hogy csatlakozhat-e.Természetesen - mondtuk.

"De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak.

Egyszer volt nálunk a teológián egy koreai református bácsi, aki az USA-ban tanult, és beszélt nekünk a pozitív gondolkodásról. Erről az interneten is sokat lehet olvasni, meg mindenfele hall róla az ember. Bizonyosan van abban igazság, hogy meghatározza egy dolog kimenetelét az, hogyan állunk hozzá. Ehhez viszont azt gondolom nem kell pozitív gondolkodás, csupán egy kis józan ész, és tiszta akarat. A másik meg az, hogy persze a Biblia ez ügyben is sokkal hamarabb állást foglalt, mint a mai gondolkodók.