„Én megyek előtted,
A rögös utat elegyengetem,
Az ércajtókat betöröm,
És a vas-zárakat betöröm.”
/Ézsaiás 45: 2/
…ha egy mondatban kellene megfogalmaznom a pécsi hétvégét, akkor ez lenne az egy mondatom.
Mert azt hiszem, hogy az e feladat, ami ránk van bízva, az hatalmas, mert nagyon sok éhező és szomjazó diák van, az egyházi iskoláinkban!
Ez a címe Pál Feri atya idei alkalmainak. Nagy élvezettel hallgatom őket üres óráimban, főleg a vonaton. Az is jó, ahogy mondja, meg az is, amit mond.
... róluk volt szó az egyik órán, ők oroszok, az egyik (zápodnyikok)azok akik nyugatosokká lettek, a másik (szlavofilok)azok , akik nem indultak el lelkiekben sem nyugat felé. megmaradtak abban a tudatban és hitben, hogy jó az az út, az az élet, amit élnek évszázadok óta....
és a másik,... ők elindultak nyugat felé, afelé a nyugat felé, ahol minden csak akkor jó, ha új, ha változásban van, ha valamit ami már régi eldobhat.
Ma öltönyt szerettem volna venni. Egész jól is ment, de nem akartam elkapkodni...még alszok rá egyet. Jártam egy nagyon kicsi üzletben is, ahol egy nagyon fitt, életerős, nyolcvan éves nénike az eladó, meg minden bizonnyal a tulaj is. Szóval próbálgattam, nagyon ajálgatott mindent, közben beszélgettünk. Kiderült mit csinálok, hogy lelkésznek készülök, de Szombathelyen éneket tanulok. Aztán megkért, hogy hadd nézze meg a kezem. Meg akarta nézni, hogy nagy művész lesz-e belőlem. Hagytam.
Különleges legációban volt részem idén Húsvétkor. Nagyszombaton egész éjjel virrasztottunk. Végigjártuk Krisztus szenvedésének útját, persze csak gondolatban, de annak is nagy haszna volt. Zsoltárok (énekelve, olvasva) Jeremiás siralmai recitálva, antifónák, motetták, evangélium és olvasmányok jeles keresztyén tanítóktól a 4-20. századig. Elég sokat készültünk rá. Minden szépen pontosan ki volt gondolva. Minden mozdulatnak, gyertyának meg volt a szerepe. Furcsa volt, mert ennek ellenére nem jöttek túl sokan. Pedig teljesen azt vártam volna.