Kedden megvalósult az a bizonyos NEKED délután, amit említettem a múltkor. Igazán jó élmény volt ott lenni hétfő és kedden délelőtt a Baár-Madasban. Már máskor is tervezgettünk ilyen "jelen létet" az iskolákban. Persze ehhez kellett az, hogy jelenlegi és volt diákok időt áldozzanak rá , de azt hiszem megérte. Sikerült egy kicsit feldobnunk az iskola hangulatát. Többen megálltak, meglepődtek, beálltak játszani, vagy csak nézték egy idei, hogy mi folyik itt. Aztán délutánra is voltak érdeklődök.

A hét hívószavai. Nem utaztam messzire, csupán a Dunán keltem át... pontosabban alatta. A Baár-Madas gimnáziumban (BMRG) látogattam szerda délelőtt. Az a jó a BMRG-ben, hogy minden évfolyamnak egyszerre, párhuzamosan vannak a hittanóráik, s minden évfolyamnak ugyanazon a napon. Így egy nap alatt végig lehet látogatni az össze osztály. Persze csak röviden. Ez most rövid volt. A jövő keddi NEKED délutánra hívogattam a diákokat egy játékkal. Ebben a NEKED délutánban én egyébként csak mellékszereplő vagyok, és ez jó.

Szerdán Békésen át vezetett az utam Hódmezővásárhelyre (hmvh - olya hosszú leírni...).
Esni kezdett a hó, mikor Pesten vonatra szállta. Késtünk is. Éppen időben érkeztem Békésre, az SDG alkalom kezdésére. Új vezetője lett a csoportnak: Szilvi. SDG-s alapigénk, a 2 Tim 2,3 előtt ezt olvassuk: "És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek." Ez nem csak a vezetők, de minden keresztyén ember felelőssége is! Egy vagyok a nagy láncolatban.

Immár két hete februárban és hóban járunk. Egyelőre felfüggesztettem a Kontraszt kiállításon való önkénteskedést. Ismét az eredeti terv, az iskolák látogatása került a középpontba. Persze közben Bibliaismereti verseny, meg virágvasárnap szervezés és egyéb ügyek, alkalmak.

Nagy öröm - azt hiszem nem csak nekem -, hogy az utóbbi időben közeledés tapasztalható a református egyházhoz közeli ifjúsági szervezetek között. Emberi szemmel nézve és elemezgetve, köszönhető ez a már felnövekedett újabb generációk nyitottságának, személyes kapcsolatoknak, a zsinati ifjúsági iroda összefogó munkájának. S persze összeköt bennünket a feladat és az elhívás. Együtt gondolkodunk, mint a kőbányai alkalmunkon, együtt tárgyalunk a Horánszky utca ügyében, ellátogatunk egymás alkalmaira.