Most csak azért írok, mert még van egy kis időm a gyakorlatig, és semmi humorom matekozni. Néha így van ez. S csak akkor ciki, ha semmihez nincs kedvem. De így van. REggel kedvtelenül felkelek.(Erről jut eszembe, a hétvégém nagyon pihentető volt: pénteki kelés: 7:30, szombat: 6:35, Vasárnap: 6:00, Hétfő: 5:45=> kíváncsian várom a folytatást.) Szeretnék lelkesülni az egyetemért, de nem megy. Az a rengeteg szivatás vhogy elvette a kedvemet. Lehet, hogy én élem ezt meg tragikusan, mert kiszakítottam magam otthonról, a barátaim, családom, kutyusaim közül, de nem érzem magam jól. "Hol vagyok otthon, nem tudom" Voltak olyan következtetéseim, hogy nem tudom eléggé lefoglalni magam úgy, mint a gimiben. Elvégre elég széles körű az érdeklődésem,pl: zene, színjátszás, SDG. Otthon én voltam a kántor, bár jobb ha úgy írom, hogy kontár. Most semmi. Otthon színjátszós voltam. Néhányam láttátok is a Liliomfita mi előadásunkban. Azt nagyom élveztem. Itt semmi. Egydül, az SDG maradt meg. De a barinőimmel is alig tudok találkozni. Erről a panaszáradatról eszembe jut, hogy mindenki azt mondta, hogy hiányozni fog a gimi, az osztály... A gimi még esetleg, de az osztálytól örülök, hogy megszabadultam. Viszont a barinőimmel, mikor a 7 napból 5 öt minimum 8, de általában többet együtt voltunk, igazán érzem hiányukat.
S elég nehéz most úgy élni, hogy azt az érzést nem tom kiűzni magamból. hogy mindenért én vagyok a hibás.
De legalább esett a hó. Aki ismer, tudja mit jelent ez számomra.

Avagy: Istenem, adj türelmet felebarátaimhoz, de most azonnal! :)
Csak kongMonotonLéptemA folyosón.
-----------
Valóban, nincs rosszabb, mint a kihalt végtelen egyetemi folyosó -- futott át rajtam, mikor ballagtam végig, a hosszú főépületen. Nincs rosszabb, "Dehogy is nem" - kiáltott a lelkem - "Dehogy is nem, nézz magadra!". Törött tükörben láttam az arcom, cserepein láttam magam. Van rettenetesebb: Isten nélküli a tömegbe szürkülni, mint ama bizonyos csacsi a ködbe. Ébredj: nem a folyosó a legrettenetesebb.
Igaza volt.
----------------
Izgalom. Zh osztás. A legkisebb motozás is idegesít. A tanár olvassa a neveket, hangja tompán dobban a túlfalon, s élesen a nevezett szívébe. Félek... hátha mégesem.... biztos rosszul éreztem...
"Ott voltam veled, mint most is"-hallom a lelkemben. "Ne félj, csak higgyj"- súgja valami lent, mélyen, belül. Hitem inog: kibújik az örök Tamás. Kérdések, kételyek. Örvény. Zavar. Fájdalom.
Kinézek és felsóhajtok. Az ég szokatlanul kék, csak most, csak nekem. "Igen"--tudatosul bennem -- "Isten itt van. Velem." Sóhajtok és milliárd kétely szellemét űzi Krisztus vissza mellőlem.
S már csak mellékes, emberi bizonyításként hangzik előttem: "megfelelt".
 

Kedden du-án kikaptuk a számtech zh-t. És megvan!!!!!!!!!
Nagyon boldog voltam, mert 3 ponttal többet szereztem, mint amennyi az átmenéshez kellene. Olyat is hallottam, hogy az évfolyam 40%ának nemjött össze. Ez várható volt, mert a zh-n azt hittük, milyen vasfegyelem lesz, de hiába ültünk egymás mellett, ugyse tudta volna a mellettünk lévő a választ.
De Fentről segítettek nekem, így tanulhatok a többi vizsgámra.

Tudom, hogy már legalább a második bejegyzésem a zhimról, de nem tehetek róla, ezek foglalkoztatnak, hisz már szinte semmi mást nem csinálok, csak zh-ról zh-ra esek.
Ma eddig volt egy közgáz zh-m, s lesz egy Eus, ami 130 oldal. TEgnap 21:30ig tanultam, tudom, ez a legtöbb ember számára semmi, de én hozzá vagyok szokva, hogy nem kell tanulni, elvégre az elmúlt 12 évet úgy csináltam meg, hogy max napi 2-3 órát tanultam, de volt, hogy semmit. S ez eddig bejött, itt nem . Elég nehéz ahhoz hozzászokni, hogy eddig a tanulásból a toppon voltam, s most a fáradozásom azt sem ér.
Tegnap addig akartam tanulni, ameddig el nem alszok a könyv felett. Már 9kor jelentkeztek rajtam a jelek. Betűket kevertem, nem láttam, nem fogtam föl az anyagot. Még bírnom kellett. 15 perc múlvca már a kezdeti megbolondulás határán álltam. S gondolkoztam az abba hagyásról.
Ha az anyagot nem is tudom, annyit sikerült elérnem az elmúlt pár hét alatt, hogy ülni már nem tudok. Eddig se tudtam, de a derekam már elviselhetetlenül fáj+már állni sem tudok egyenesen, mert máér annyira becsípődött az ideg vagy mi.
A hétvégén ellátogattam a Pasaréti ref gyül.-be. Nagyon tetszett. Olyan sokan voltak, hogy végig kellett állni az egészet. Mondjuk, egy régi típusú templomban, mint pl a mienk Berényben, simán elfértünk volna. Az IT jó volt, néhány poén is volt. Annyi volt a baj, hogy nem igazán volt énekes a banda. De a végén ott volt a korona(s ez otthon is mindig ott van, csak otthon játszom, nem éneklem) elénekeltük a Himnuszt!

Laci!!! ez a Petra nem én vagyok!!!!
1: nem voltam még nyelvvizsgázni,
2: akkortájt, mikor ez a blog bejegyzés készült, még nem éltem nagybetűs életet, mert kis pisis voltam!!!!!