Megint részesülhettem a technika áldásaiban. A mi egyetemünkön neptun rendszer van, s természetesen csak a baj van belőle. Kedden azt mondták nekünk, hjogy igaz, hogy lehetett vizsgára jelentkezni, de már lezárták a rendszert, és csak 13tól lehet. Ehhez képest megtudtam tegnap, hogy mégis csak lehet, de nem tudtam megnyitni sehol. Ezért a szabadnapomon bejöttem ide, Gödöllőre, ahelyett, hogy a 3 beadandómat írnám, amihez csak annyit, hogy az egyik ez: Hogyan ítéli meg Maghyarország csatlakozását az EUhoz? Ezt fejtsem ki 13-15 oldalban, 12-es betűméretben, !!!!!!!!!!!!!SZIMPLA!!!!!!!!!!!! sorközzel.
Na mindegy. Természetesen az összes vizsgahely betelt már, amit eddig felraktak...

Sziasztok! Mindenkinek áldott adventet kívánok! Egy hét és ismét találkozunk.Engem nem sokan ismerhettek, mert csak egyszer voltam SDG-n, de már tudom, hogy ez hosszú házasság lesz...:) Isten áldjon mindenkit!

Mint azt már az előző bejegyzésben írtam, a Kalauz modul fejlesztésével vagyok/voltam elfoglalva. Most már elérhető egy teszt változat, ami már majdnem minden funkciót tartalmaz. Karácsonyra - úgy tűnik - készen lesz.

Kezdek büszke lenni a fiamra. Ma is akkora kalandja volt, hogy csak na: délután háromkor elindultunk bevásárolni, az első hipermarketben nem kaptunk meg mindent, amire szükség volt, úgyhogy mentünk egy másikba is, és lett vagy este hét, mire hazaértünk. Elindulás előtt kapott enni, aztán egészen a második üzlet végéig bírta: hazafelé a kocsiban megint enni kellett. Hazaérve nem okvetetlenkedett, hogy nem mehet még aludni, hanem szépen, nagyokat mosolyogva fürdött, utána kicsit nyűgös volt (a fáradtság miatt), de végignézte, ahogy a szülei is vacsoráznak, aztán végre együtt adventezhettünk.

Adventkor ugyanis esténként, lefekvés előtt leülünk, meggyújtjuk a gyertyá(ka)t, felolvassuk a napi igét, a magyarázatot, énekelünk egyet, s csak utána megyünk az ágyba. Ma először nem csak kettesben, hanem Bencével hármasban tehettük mindezt. (Az utóbbi három napban még az esti fürdetés is nehézkes volt, mert elsinkófálta a fiatalúr: a délután négyes evés után csak éjjel egy körül volt hajlandó felébredni vasárnap meg hétfőn.) Ami igazán szívhezszóló volt: a biblia- és kalauz-olvasás alatt végig nemtetszésének adott hangot (jó nagy hangot), hogy még mindig nem mehet aludni, de mikor a 457. dícséretet énekeltük, végig csendben volt és figyelt.

Aztán még a mai Kalauzról is pár szót. Reggel is elolvastam a napi igét, meg most este is, s mindkétszer a 22-23. versekre figyeltem fel: igenis tessék különbséget tenni az emberek között. Vannak, akikhez szelíd szóval lehet közeledni, de vannak, akiket teljesen másképp kell kezelni. S mintha ez gyökeresen ellentmondana a mai liberális hozzáállásnak, miszerint mindenki egyenlő... Hát nem. (Megjegyzem, magamat sem tartom senkinél egyenlőbbnek.)

Ennek az összefüggésében viszont már másképp hangzik a magyarázat is: nem feledkezhetünk meg arról sosem, hogy milyen ajándékot kaptunk. Sokmindentől függetlenül erről az ajándékról kell bizonyságot tennünk - de ahogy az apostol figyelmeztet: egyrészt meg kell ebben maradnunk, másrészt ezt különböző embereknek különféleképpen kell továbbadnunk.

Valami ilyen indíttatás van az SDG-honlap és most a Kalauz modul elindítása/készítése mögött is. Hiszem, hogy ezek azok a dolgok, amik értelmet adnak az életemnek: bizonyságot tenni arról, hogy nem feltétlenül a pénz, a megélhetés, a jól megfizetett munka a lényeg, hanem valami sokkal fontosabb - Isten hozzám és hozzánk való szeretete (aminek a megnyilvánulásait napról napra érezzük és tapasztaljuk, lásd fent). Ugyanakkor nem tartom magam ékesen szólónak, vagy akár talpraesett vezetőnek, csak egy egyszerű programozónak - ebben viszont a Kalauzzal és e honlappal próbálom meg dicsőíteni az Istent.

Bátorítanék rá ezúton is mindenkit: tegye meg, ami tőle telik, és ne legyen ebben kishitű!

A minap találtam egy Igét, egy kérdést, ami azóta sem hagy nyugodni. A kérdés után nincs ott a válasz. Talán erre nem is lehet pontosan felelni?
"A legtöbb ember talál valakit, aki jó hozzá; de hű embert, azt ki találhat?"
Péld. 20:6

Arra ébred, hogy zihlál, verítéke csordult le az arcán, szeme kipattant és tétován fokuszált a szemben lévő szekrényrte, tétován keresve a fókuszt; tudata nem értette a létezés egészét: az előbb még mozgott (miért? ő sem tudta), futott, vagy vitte valami, vagy ugrott, zuhant, mindegy, nagy sebességgel ment valahová, és most egyszercsak itt van a szobában, valahol (de hol?),  s a gandolat nem értetette a cezurát itt melette.
Fordult egyet az óra felé: hajnal épp csak elkezdődött. Felült: kellemesen futott rajta a hideg, majd hirtelen fázni kezdett. Az abalakon a fagy csillogott szélen, a keretnél, kint égtek a villanyok, az utcán senki. Senki: a percenként feltünő és elhúzó autók nem tüntek valakinek, de az utca ezeket leszámítva tényleg olyan üres, mintha senki se volna a földön rajta kívül. De van valaki, biztos van.
Ádám volt csak egyedül a földön, de ő sem, mert Isten vele volt."Én viszont lehetek egyedül a földön. Hat milliárd emberrel együtt egyedül. Mert Isten nincs velem."