Tegnap olyan hangulatos volt a budai utcákon sétálni, ugyanis végre itt is leesett az első hó. Hálás vagyok azért, hogy eddig ilyen szép volt az év, főleg az ősz. Remélem fehér karácsonyunk lesz.

Joggal kérdezhetitek, miért ez a nagy csönd felőlem: se új fejlesztés a honlapra, se túl sok naplóbejegyzés, se semmi... Miért?

Nos, a szegedi egyetemen való félév végéhez közeledtével azokkal a dolgokkal is foglalkoznom kell egy kicsit. De hogy ti se, meg a honlap se maradjon újdonság nélkül ("a kecske is jóllakik, meg a káposzta is megmarad" effektus), az egyik beadandómat úgy csinálom meg (Kenya aktív teszteléseivel), hogy a honlapon is hasznát vegyétek, vegyük.

Alakulóban van a Kalauz modul bővített változata. Mint azt láthatjátok, az aktuális hét napjaira vonatkozó bejegyzéseket már most is ki lehet listázni. Nos, ezt a listát (és a modul szolgáltatásait) bővítendő a következő fejlesztések vannak folyamatban:

1. Lehetőség lesz a Kalauzban található adatok e-mailben való lekérésére, melyet napi vagy heti rendszerességgel lehet majd kérni tetszőleges (akár a regisztrációkor megadottól eltérő) e-mail címre. Terveink szerint a napi levélben az aktuális bibliai idézet is benne lesz, a hetiben csak annyi, amennyi a Kalauzban.

2. Jogosultsági rendszer az egész modulhoz. A modul 3 táblázatot tartalmaz: egy írók, egy hetek és egy napok táblát. Minden táblához lehetőség lesz listázás, hozzáadás, szerkesztés, törlés jogot adni, illetve elvenni. (Előreláthatólag törlés jogom csak nekem lesz, hozzáadás keveseknek, szerkesztés és listázás viszont bárkinek, aki kéri. Legalábbis a napok táblára: a hetek és nevek tábla sokkal kisebb, úgyhogy azzal nagy valószínűség szerint elboldogulunk néhányadmagammal.)

3. A jogosultsági rendszerhez kapcsolódóan - akik megfelelő jogot kapnak - lehetőség nyílik a szerkesztés kapcsán a hibásan felvitt adatok módosítására, illetve a hozzáadás kapcsán új adatok felvitelére.

4. Hogy az egész honlapra vonatkozó "Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért." kitétel itt is érvényesülhessen, minden adatnál rögzítésre kerül, hogy ki vitte fel, illetve ki módosította utoljára. (Ez valószínűleg nem lesz megtekinthető, csak statisztikai jelentőséggel bír.)

Ezért vagyok olyan csöndben: hegesztek ezerrel, hiszen pénteken be kell adnom Szegeden, és még leírást is kell róla készítenem...

A mai reggelem jól indult, s el is határoztam, hogy nem csak a nyavajgásomat olvashtja ma, aki véletlenül erre téved, hanem a pozitív gondolatokat is, amik azért néha néha elöntenek. Mindez addig volt bennem, amíg 3 voltunk a teremben. Aztán jött a többi ember és éreztem, hogy én baromira nem vagyok idevaló. Aztán megjött a tanárunk, kiosztota a zh-kat, amivel újra és újra betudom magamnak bizonyítani, hogy semmit sem érek és hülye vagyok mindenhez.
Szóval nem áradnakl most belőlem a pozitív gondolatok annyira, mint szeretném.
Eszternek üzenem, hogy tudom, hogy szombaton esett a hó, de tegnap is még a hatása alatt voltam.

Havazik. Nem is hó, csak dara, nem sűrűn, de ahoz épp elégé, hogy mire beértem az egyetemre délután, nyoma legyen a füvön, a kitaposott kis utakon.
Ez volt a hó szép oldala. Sokkal kellemetlenebb volt a hóval járó hideg, de ez ellen nem lehet úgyse csinálni semmit: így van, el kell fogadni, a kabátot és nyakat összhúzni. A szél ennek ellenére is vágja, húsig, csontig metszően az apró jégdarabokat, az arcodba, a nyakadba.
Várom a buszt. Sűrűn jár, nem kell várni sokat, csak ép eleget a megfagyáshoz a szeles kis megálóban, ahová senki sem tudja hogy fut be a szél, olyan erősen, metszően: egyik oldalról "a hegy", másikról a bozót védi, mégis a hegyről a szemed közé vág. Kibírod.
Mert ki kell bírnod, hisz ez semmi. Semmi életed milliónyi csodájához, s magához az élethez képest semmi. Mert ez csak fáj...
****
Vannak dolgok, melynek létezését tudod: egy darab fa az utatban keményen horzsolta nyáron a homlokod, szó szerint vakart volna le a száguldó bicikliről, érezeted, tapintottad, vágott. A végén olyan voltam mint egy torkos kisgyerek: arcom két oldalán a kis csikarások olyanok voltak, mint a szétkent lekvár nyomai. De nem fájt annyira.
Van olyan ami nem fáj először, csak később. Ahol az érintés is, bármily finom, ha elhibázod fályyahat: lelkek közt az embernek vigyázni a kell: ott nem láthat, csak valami másik síkon, s ha nem gondolkodik bizony nagy károkat okozhat. Fel se tudjuk fogni, milyen ez: ez Isten csodája.
Adott valami olyasmit, amit nem értünk, de közelebb visz Hozzá, de egymáshoz is minket embereket, akik saját erőnkből még a másik emberhez is ritkán jutunk igazán közel, nem hogy Istenhez. De Szent lelke igenis képes erre, és arra is, hogy ne viselkedjünk "elefánt -lélekként" ha találkozunk a másik ember "porcelán-lelkével": ne csak cserepeket hagyjunk a másikban.
Köszönöm Istenem.

Tegnap unokatestvérem hívására elmentem egy evangélikus istentisztletre a Deák téri templomba. Ez egy ifis istentisztelet volt. Úgy éreztem, hogy sokat tanulhatnánk tőlük, összetartást, szervezést stb.
Hangulatos egy órát töltöttünk ott együtt. Ifjúsági énekeket énekeltünk, az úrvacsora közben kimentünk az oltárhoz, és körbenállva, egymás kezést fogva adtuk körbe a pászkát és a kelyhet. Utána pedig szeretetvendégség volt.
Minden hónap utolsó vasárnapján tartanak ifis istentiszteletet, remélem a többire is el tudok menni.