November 22/ Gyenge idegzetűeknek, egyetm előttieknek nem ajánlott

Most csak azért írok, mert még van egy kis időm a gyakorlatig, és semmi humorom matekozni. Néha így van ez. S csak akkor ciki, ha semmihez nincs kedvem. De így van. REggel kedvtelenül felkelek.(Erről jut eszembe, a hétvégém nagyon pihentető volt: pénteki kelés: 7:30, szombat: 6:35, Vasárnap: 6:00, Hétfő: 5:45=> kíváncsian várom a folytatást.) Szeretnék lelkesülni az egyetemért, de nem megy. Az a rengeteg szivatás vhogy elvette a kedvemet. Lehet, hogy én élem ezt meg tragikusan, mert kiszakítottam magam otthonról, a barátaim, családom, kutyusaim közül, de nem érzem magam jól. "Hol vagyok otthon, nem tudom" Voltak olyan következtetéseim, hogy nem tudom eléggé lefoglalni magam úgy, mint a gimiben. Elvégre elég széles körű az érdeklődésem,pl: zene, színjátszás, SDG. Otthon én voltam a kántor, bár jobb ha úgy írom, hogy kontár. Most semmi. Otthon színjátszós voltam. Néhányam láttátok is a Liliomfita mi előadásunkban. Azt nagyom élveztem. Itt semmi. Egydül, az SDG maradt meg. De a barinőimmel is alig tudok találkozni. Erről a panaszáradatról eszembe jut, hogy mindenki azt mondta, hogy hiányozni fog a gimi, az osztály... A gimi még esetleg, de az osztálytól örülök, hogy megszabadultam. Viszont a barinőimmel, mikor a 7 napból 5 öt minimum 8, de általában többet együtt voltunk, igazán érzem hiányukat.
S elég nehéz most úgy élni, hogy azt az érzést nem tom kiűzni magamból. hogy mindenért én vagyok a hibás.
De legalább esett a hó. Aki ismer, tudja mit jelent ez számomra.