Egyik szombathelyi szobatársammal voltam ma misén, miután kopogtató cédulákat gyűjtöttünk (nem adtak egyet sem...kicsit már elkéstünk), és olyanban volt részem, amiben eddig még nem. Biztos én voltam tudatlan, de még sose hallottam, hogy van olyan, hogy hamvazkodás. Nagyon megtetszett a szó. A mise egy részében kivonultunk szép hosszú sorokban és a pap hamuval keresztet rajzolt a homlokunkra. Közben valamit a megtérésről mondott, de sajnos már nem tudom teljesen felidézni. A hamu a bűnbánatot jelképezi, meg az, hogy porból vagyunk.

Holnap klezdődik a nagyböjt. Református kegyességünkből hiányzik ez a dolog. Azt gondolom, hogy sok mindent "ellelkizünk", "elspiritualizálunk". A böjtben nem az a lényeg, hogy ne együnk húst, hanem, hogy elcsendesedjünk, befelé forduljunk, Istenre figyeljünk - hangzik a szószékről. Rendjén is van ez. A lényeget nagyon értjük, de hogyan tudjuk megélni. Elvetjük a külsőségeket, mondván, hogy nem fontos, pedig segíthetne a lényeg megélésében. Nem csak a belső hat ki a külsőre, hanem fordítva is.

Szeretem a havat, bár ma kicsit "haragudtam rá", mert nem közlekedtek rendesen a buszok, és igen körülményesen tudtam csak hazajönni. Egyébként viszont nagyon szeretem. A menny elő íze - minden fehérbe öltözik. Persze csak egy kis időre. Ilyenkor eltűnik minden szemét az utcán. A hó betakar, elfed, de el nem töröl. És jó benne nyomot hagyni, meg hallgatni, ahogyan ropog a lábam alatt.

Kaptam hat oltást a két szép karomba. Sárgaláz, hastífusz, hepatitisz A, B, influenza, H1N1. Márciusban megyek Kenyába egy teológus csapattal megnézni, hogy mit tudnak afrikai keresztyén testvéreink, amit mi nem. Számomra az a kérdés, hogy olyat tudnak, amit mi elfelejtettünk, vagy olyat, amit sosem tudunk. Meg lehet, hogy ez nem is annyira tudás kérdése.
Szóval oltottak, hogy nehogy belehaljak, de nincsen 100%-os védettség. Olyat az ember nem tud. Ezért mondjuk azt, hogy Isten áldjon és őrizzen.

Egy kedves barátommal beszélgettünk tegnap Jónás jeléről.
Ezt mondja Jézus:
"Mikor pedig a sokaság hozzá gyülekezék, kezdé mondani: E nemzetség gonosz: jelt kíván, de jel nem adatik néki, hanem ha Jónás prófétának ama jele; Mert miképen Jónás jelül volt a Ninivebelieknek, azonképen lesz az embernek Fia is e nemzetségnek....Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel e nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál." Lk 11, 29-30; 32.