Maszáj földön, Kibiniben voltunk az egyházi iskolában. Kiálltunk a több száz diák elé, és énekeltünk, beszéltünk Magyarországról, előadtuk „a kezek” című pantomimot. Ők is énekeltek nekünk. Egy kisfiú vezette az éneket, aki csak azért volt észrevehető, mert az első sorban állt, viszont a hangja könnyűszerrel vezette a népes diákságot, túlszárnyalva azok kíséretet adó tapsát. Tanáruk kérdéseire szépen egyszerre válaszoltak: Are you happy? Yes!

Újra itthon! azért jó volt már hazajönni :) Éppen 15-én repültünk. Az isztambuli repülőtéren körbeálltunk, és egymást kezét megfogva elénekeltük a szózatot.
Aki kíváncsi nézhet néhány képet előlegben :)
http://picasaweb.google.hu/fuletamas/Kenya2010#

Holnap indulunk. Izgulok. Sok érdekeset olvastam a keresztyénség történetéről, az afrikai viszonyokról. A legérdekesebb, hogy egy bizonyos Walls azt írja, hogy a keresztyénségnek ez egy ilyen mélységes sajátja, hogy kultúrák között "vándorol", átadják egymásnak a népek. Zsidóktól, görögökön át, a nyugati civilizációba, és onnét most a déli félteke népeihez, pl Afrikába. És mindez onnan indul, hogy Jézus, a testélételében is egyfajta fordítást adott nekünk. Lefordította az Isten Igéjét, egy adott nemzet, nép, kultúra kontextusára.

Megdöbbentő, hogy mennyire le tudja dönteni az embert egy veszélytelennek tűnő kis betegség is. Jézust kérdezték a tanítványi egyszer, egy vakon született ember meggyógyítása kapcsán, hogy "ki vétkezett: ez vagy a szülei". Azt gondolták, hogy a bűn következménye a betegség, hogy Isten büntetése.

Köszi mindenkinek az NCA-ORSZ_10 pályázat beadásában nyújtott segítséget! Ma értesítettek, hogy beérkezett mind a regisztrációs nyilatkozat, mind a pályázat. Remélem el is fogják fogadni! :)