Boobaa blogja

Orvosban megbízni? Schumachert utcára ereszteni

Boobaa képe

Először apró piros pöttyök kezdtek megjelenni Bence fenekén és arcán. Aztán ezek a pöttyök begyulladtak - szerencsére csak a fenekén -, mire elkezdtük Neogranormonnal (is) kenni. Ettől egy kissé javult, de nem eléggé. Az ősök tanácsa azt javasolta: szellőztessük, mikor tisztába tesszük. Ettől is javult egy kissé, de nem eléggé. Aztán mikor ezek a begyulladt pöttyök a meleg, a pára és a súrlódás - na meg az egyéb szarok - miatt kisebesedtek, meglátogatták az orvost.

Csakhogy a mi doki nénink éppen szabadságon volt, az a fickó helyettesítette, akit anno ajánlottak, mégse hozzá mentünk. Ő elküldte Bencét bőrgyógyászhoz, meghagyva, hogy utána menjenek vissza. Mivel aznap már nem volt bőrgyógyászati rendelés, ezért csak másnap mentek vissza. Először is le lett szúrva a kedves anyuka, hogy miért nem ment vissza előző nap, másodszor meg le lett szúrva: hogyan képzeli, hogy kétféle popsikenőcsöt is fel szeretne íratni, tessék eldönteni, hogy most a vaníliással szeretné kenni, vagy a bóraxossal. Kedves anyuka finoman elmondta, hogy a bóraxost akkor használná, ha a gombásodás jeleit véli felfedezni, egyébként a vaníliásat. (Ugyanis ezek a pöttyök gombától vannak, ami a levegőben terjed, védekezni nem lehet, csak megelőzni - viszont szereti a meleg, nedves helyeket, mint pl. babapopsi).

Doki bácsi felírogatja a dolgokat, kedves anyuka kiváltja a halom gyógyszert nemkevés pénzért, és a megadott instrukciók szerint elkezdi használni őket. Az arcra valót a baba arcára, a fenékre valót (ami ugyanaz, csak erősebb) a baba fenekére, a gyógyszappant fürdetéskor, a krémet pelenkázáskor. Nem kell hozzá két nap, és a gyerek szinte egész feneke égővörös lesz, mire leállunk az új "gyógy"szer használatával; újabb fél nap elteltével viszont már nem csak az eredeti pöttyök, hanem ez az égővörös popsi is kisebesedik. Na ekkor tértünk vissza a Neogranormonra (és ez itt nem reklám).

Szerencsére ma már a megszokott doki néni rendelt, aki egy egyszerű gombásodás elleni és gyulladáscsökkentő krémet írt fel, a Neoizé mellé. Érdekes módon kétszeri használat után már jelentős javulás tapasztalható... Szóval így bízzon meg az ember orvosban. Akkor már inkább Schumi vezesse a taxit, amibe beülök...

(Az már más kérdés, hogy a doki néni azt is mondta, hogy a sebes, kivörösödött popsi szellőztetése végett éjszakára ne adjunk rá pelenkát, hanem kössük ki a két lábát a kiságy rácsaihoz egy-egy textilpelenkával, hogy terpeszben legyen. Természetesen ezt a tanácsot sem fogadtuk meg, legalábbis egyelőre: ha holnap nem javul tovább a krémektől, akkor esetleg megpróbálkozunk vele.)

Adjunk neki kevesebbet enni

Boobaa képe

Bence tegnap betöltötte a hat hetet. Nagy kor ez már, lévén ilyenkor kell elmenni az első kontrollra.

Mint azt korábban megírtam, 3,5 kilóval született, most meg 5,8 körülire mázsálták. A lökött doki azt mondta, adjunk neki kevesebbet enni, mert elég neki kevesebb is. Hát egyen az a gyerek annyit, amennyit akar: tuszkolni nem tuszkoljuk bele, az biztos. Sőt, azon dolgozunk, hogy a napi lassan már több, mint két deci megmaradt anyatej árából hátha kompenzálni lehetne télen a gázszámlát. Csakhogy ehhez kell AIDS teszt, meg székletvizsgálat, meg tüdőszűrés. AIDS teszt nálunk nincs, csak a szomszéd városban, székletvizsgálat 1000 HUF, szóval nem olyan egyszerű ez...

Na de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mindenki egészséges, és a szegedi beadandóm is elsőre lett max. pontos.

Óriás lesz ez a gyerek, vagy mi?

Boobaa képe

Bence betöltötte az öt hetet. Ezalatt bő két kilót szedett fel. (Van olyan ismerősünk, akinek a lánya egy héttel idősebb, de még csak úgy fél kiló körül jár.) Két csomag pelenka bánta a dolgot: a legkisebb, 5 kilóig méretezett fajtából vettem 4x68-at, amiből csak a fele fogyott el, mire kinőtte. Remélem, ez a mai adag - 4x72 db 9 kilós - el fog fogyni...

A másik öröm: már jónéhány napja visszanéz a srác (tekintetével követi a hozzá beszélőt), sőt, egy-két napja már néha vissza is mosolyog. Nem is tudom, mivel tudná jobban megnyugtatni a szüleit...

Aki kíváncsi rá, az jöjjön el, bármikor szívesen látjuk! Egyetlen kérés: lehetőleg előtte szóljon ide telefonon, hogy a használt pelenkákat még legyen időnk elpakolni... ;-)

Tömött egy hét

Boobaa képe

Hétfőn telefon csörög, s benne pihegve szól kedvenc autós futárunk: most kapta ukázba, hogy át kell mennie bankba, megyünk-e vele? Megyünk. Gyors öltöztetés, pakolás (pelenka-popsikenőcs-tiszta ruha-stb.), aztán irány a családtámogatási iroda családi pótlék és anyasági támogatás igénylésért. (Mert hiába járnak ezek alanyi jogon, igényelni kell őket, ráadásul annak személyesen, aki igénybe akarja venni.) Két ügyintézőből ebédidőben egy dolgozik, kapunk sorszámot, kb. tízen vannak előttünk. A biztonsági őr mondja, hogy ez vagy két óra lesz. Szerencsére mindenki rendes, ezért soron kívül megkapjuk a kitöltendő papírokat, aztán várunk. A nagy kapkodásban a kaja kimaradt, úgyhogy apuka el kajáért anyukának - akit meg közben a hátsó irodába tessékelnek a síró gyerekkel, hogy nyugodtan etesse meg. Etetés után már minden rendben, szépen haladnak a dolgok, az ügyintéző készséges (pedig nem kevés hülyeséget kérdeznek tőle, még telefonon is). Persze a gyermekágyi segélyt másik épületben kell igényelni, ahol már lejárt a munkaidő - de az itteniek felhívják az ottani ügyintézőt, akivel megbeszélik, hogy melyik biztonsági őr fogja az anyukát beengedni... Gyorsan lemegy ez is, mert kiderül, hogy ezt már a munkahelye elintézte. Úgyhogy összességében négy-öt óra alatt végzünk is mindennel.

Kedden telefon csörög, hogy kell-e menni megint - másik kedvenc autós futárunk ugyanis abba az irányba megy. Mivel a születéskor nem működött a hallásvizsgáló berendezés, ezért kell - pakolás, öltöztetés, irány a kórház, ahol lesz nem egészen félórájuk, hogy elérjék a közvetlen buszt hazafelé, ugyanis az autós futár visszahozni már nem tudja őket. Bár akadnak kisebb komplikációk - nem azon az emeleten van a vizsgálat, ahová küldik őket -, sikeresen elérik a buszt, ami hazafelé a ház előtt is megáll, pedig nincs is a menetrendjében.

Szerdán már nem csörög telefon, hanem csak az emlékeztető: el kell menni a megújított jogsiért, meg be kéne nézni a munkahelyre. Viszonylag hamar megvan minden, mert három órán belül újra itthon tudok lenni, és foglalkozni azzal, amivel szeretnék.

Mindezek után csütörtökre jutok el odáig, hogy végre közzétegyem a Károli-Bibliát a SourceForge.net oldalon - ahová már néhány hónapja sikerült regisztrálni... De most már fenn van, használhatja mindenki - egy-két dolgot még ki kell egészíteni, meg csapni neki egy kis reklámot, aztán lehet folytatni a kódolást.

Első kalandjaink a házalókkal

Boobaa képe

Tisztelt közönség, engedjétek meg, hogy bemutassam első kalandjainkat a házalókkal. Nem tudok rájuk más nevet vagy jelzőt adni, mert kéretlenül és váratlanul, de előre megfontolt szándékkal elkövetve próbálták megzavarni otthonunk nyugalmát.

Tegnap délután, mikor hazaértem a munkából, mondja a kedves mama, hogy több alkalommal is csengettek, amire nem válaszolt, mert vagy szoptatott, vagy aludt. (Volna, ha hagyják.) Nem sok idő múlva ismét szól a kaputelefon - ismeritek a lakótelepi lakások eme áldását -, amire már a papa válaszol. Egy jóindulatú középkorú férfihang keresi a mamát (a lánykori nevén, amit az esküvő óta nem használ), itthon van-e. Mondom miért? Mert volna egy ajánlata a számára. Kérdezem, milyen cégtől? Egyéni vállalkozó, de szeretné inkább személyesen előadni az ajánlatát. Mondom ugyan az anyuka nincs itthon, de ha olyan az ajánlat, akkor talán én is megfelelek. A fickó szerint így is jó, úgyhogy beengedtem a lépcsőházba.

Mikor felért, a lakásba már nem engedtem be (a gáz- és vízóraleolvasót sem szoktuk beengedni, nemhogy idegeneket), úgyhogy a lépcsőházban traccsoltunk. Megnyerő, ápolt külsejű, bár kicsit fáradtnak tűnő, harmincas éveinek közepe felé járó férfival beszélgettem, aki tisztelettudó is volt - csak éppen nem hívta senki. Elmondta, hogy ilyen és ilyen fényképeket tudna készíteni a babáról. Mondom honnan szerezte a címet? A környékben van sok babakocsis kismama (ez igaz), tőlük. (Ez nem valószínű, hogy igaz, mert akiket ismerünk, azok egyrészt nem adnak meg címet, másrészt nem tudják a mama lánykori nevét. Arról nem is beszélve, hogy a két kezem bőven elég lenne azon családok megszámlálására, akiket ismerünk a városban.) Köszönöm, mondom, nem kérünk képeket, itt van a digi fényképező, azzal sokkal életszerűbb képeket tudunk készíteni (azt véletlenül sem mondtam, hogy sokkal olcsóbban - legutóbbi információm szerint 30 Ft/9x13-as kép előhívása digitális adathordozóról) a mama kezében, vagy akárhol. A fickó szerint ezekkel a kis, néhány millió képpontos gépekkel nem lehet ilyen minőségű képeket készíteni (ez nem igaz: láttam 9x13-as papírképet 800x600-as jpg-ből - csak nagyon közelről látszik rajta, hogy nem analóg géppel készült a kép, s csak annak, aki tudja, mit kell keresni), az ő 20 millió képpontos gépe az sokkal jobb (ez igaz, amit meg is mondtam neki), és valószínűleg az optikája is fejlettebb (ez is igaz), és a műteremben a megvilágítás sokat tud javítani a képen. Ebben is igaza volt, de mivel már most van annyi kép, hogy a látogatóknak (mármint a szívesen látott látogatóknak) órákig tudnánk mutogatni, nem kérünk belőle. Megértette, elköszönt és elment.

Ma viszont egy húszas évei vége felé járó hölgy jelent meg, aki az ajtón kopogtatott. (Már ez is furcsa volt: hogyan jutott be a lépcsőházba?) Lánykori nevén kereste a kedves mamát - aki éppen aludni próbált, de amúgy sem jött volna elő -, hogy van egy ajánlata a számára. Kérdeztem, miféle? Ehhez tudnia kéne, hogy beszélt-e a mama a kórházban a munkatársával? Mondtam a hölgynek, ha meg tudja mondani a munkatársa nevét, akkor talán meg tudom mondani én is, hogy beszélt-e vele. A hölgy szerint ehhez tudni kellene, hogy melyik kórházban volt a mama. Melyik kórházban van munkatársa? Az ország egész területén. Mondom akkor valószínűleg beszélt vele. De hogy neki a mamával kell beszélnie. Mondom az nem fog menni, de ha olyan az ajánlata, talán én is tudok segíteni. Nem, neki mindenképpen a mamával kell beszélnie. Hát mondom az nem fog menni, volt már itt házaló, köszönjük, nem kérünk az ajánlatából, ahogy korábban sem kértünk belőle, bármi is legyen az. Itt már kezdett kicsit másképp reagálni az eddig kedves és (magát) megnyerő(nek tudó) hölgy: ő nem ezt szokta meg, és különben is. Mondom kedves hölgyem, elnézést kérek, nem akartam megbántani, csupán annyit mondtam, hogy nem kérünk az ajánlatából. Megindult elfelé, félvállról visszavetett valami köszönésfélét, mire mondtam neki, hogy kezicsókolom (R).

Szóval aki gyereket vállal, legyen felkészülve a házalók özönére még akkor is, ha a szülésre felkészítő tanfolyamon az osztályvezető főorvos szerint a kórház nem ad ki adatot senkinek. Tanulság: nem, egy fenét. De akik ezzel foglalkoznak, nagyon ügyelnek arra, hogy ne lehessen lenyomozni őket: nem hagytak itt papírt (miért is hagytak volna? be se engedtem őket), nem mondták meg, honnan van a cím, nem mondták meg, ki küldte őket, és így tovább. Amire pedig a bébinek szüksége van, azt évezredek óta megkapta a mamától, akiknek pedig ebben a "civilizációban" látnia kell a babát, azok előre bejelentkeznek, tisztán és érthetően megmondják a nevüket, beosztásukat, foglalkozásukat és cégüket már a kaputelefonban még akkor is, ha ti hívtátok őket (gondolok itt elsősorban a védőnőre - akivel egyébként már a várandósság ideje alatt találkoznia kellett a mamának - és a gyerekorvosra - akit pedig a család választ azzal, hogy a bébi később megérkezendő TAJ-számát megmondja neki). Tessék tehát nyitott szemmel járni a világban, még akkor is, ha amúgy megnyerő, jó modorú, ápolt, tisztelettudó és mosolygós is lenne az, aki rátok akar sózni valamit.

"Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok! Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!" (1Thess 5,21-22)

(Persze lehet mondani, hogy ez utóbbit meg se próbáltuk - de könyörgöm, hogy próbáltuk volna meg, ha azt sem árulta el a hölgy, hogy miről szólna az ajánlata?)

Oldalak