Hétfőn telefon csörög, s benne pihegve szól kedvenc autós futárunk: most kapta ukázba, hogy át kell mennie bankba, megyünk-e vele? Megyünk. Gyors öltöztetés, pakolás (pelenka-popsikenőcs-tiszta ruha-stb.), aztán irány a családtámogatási iroda családi pótlék és anyasági támogatás igénylésért. (Mert hiába járnak ezek alanyi jogon, igényelni kell őket, ráadásul annak személyesen, aki igénybe akarja venni.) Két ügyintézőből ebédidőben egy dolgozik, kapunk sorszámot, kb. tízen vannak előttünk. A biztonsági őr mondja, hogy ez vagy két óra lesz. Szerencsére mindenki rendes, ezért soron kívül megkapjuk a kitöltendő papírokat, aztán várunk. A nagy kapkodásban a kaja kimaradt, úgyhogy apuka el kajáért anyukának - akit meg közben a hátsó irodába tessékelnek a síró gyerekkel, hogy nyugodtan etesse meg. Etetés után már minden rendben, szépen haladnak a dolgok, az ügyintéző készséges (pedig nem kevés hülyeséget kérdeznek tőle, még telefonon is). Persze a gyermekágyi segélyt másik épületben kell igényelni, ahol már lejárt a munkaidő - de az itteniek felhívják az ottani ügyintézőt, akivel megbeszélik, hogy melyik biztonsági őr fogja az anyukát beengedni... Gyorsan lemegy ez is, mert kiderül, hogy ezt már a munkahelye elintézte. Úgyhogy összességében négy-öt óra alatt végzünk is mindennel.
Kedden telefon csörög, hogy kell-e menni megint - másik kedvenc autós futárunk ugyanis abba az irányba megy. Mivel a születéskor nem működött a hallásvizsgáló berendezés, ezért kell - pakolás, öltöztetés, irány a kórház, ahol lesz nem egészen félórájuk, hogy elérjék a közvetlen buszt hazafelé, ugyanis az autós futár visszahozni már nem tudja őket. Bár akadnak kisebb komplikációk - nem azon az emeleten van a vizsgálat, ahová küldik őket -, sikeresen elérik a buszt, ami hazafelé a ház előtt is megáll, pedig nincs is a menetrendjében.
Szerdán már nem csörög telefon, hanem csak az emlékeztető: el kell menni a megújított jogsiért, meg be kéne nézni a munkahelyre. Viszonylag hamar megvan minden, mert három órán belül újra itthon tudok lenni, és foglalkozni azzal, amivel szeretnék.
Mindezek után csütörtökre jutok el odáig, hogy végre közzétegyem a Károli-Bibliát a SourceForge.net oldalon - ahová már néhány hónapja sikerült regisztrálni... De most már fenn van, használhatja mindenki - egy-két dolgot még ki kell egészíteni, meg csapni neki egy kis reklámot, aztán lehet folytatni a kódolást.
