Boobaa blogja

Egyetemi informatika

Boobaa képe

Ez katasztrófa.

A legkevesebb ütközéssel a legtöbb kötelező órát felvettem. Van közöttük informatikai alkalmazások, adatbázisok meg miegymás.

Az első informatikai alkalmazások órán - amit egy öreg fószer tart - felolvasásra került a tematika. Már a háromnegyedénél járt a tanár, mikor az első ember feltette a kezét a 10 fős csoportból megjelent 6 ember közül, hogy ő bizony ilyet még nem csinált, csak hallott róla. Úgyhogy a leendő informatikatanároknak nekikezdett magyarázni, hogyan kell Wordben többhasábos szöveget csinálni a dokumentum egy oldalán. Félreértés ne essék: nem szövegszerkesztést tanít, hanem Wordöt, és azt is úgy, hogy gyakran ő sem találja el elsőre, mit is akar megmutatni. Ja és több olyan van közöttünk, aki régóta tanítja is az informatikát.

Adatbázisok óráról már nem tudok ennyit elmondani: a sok fárasztó pelenkázás hatása itt jött ki rajtam, és hamar elaludtam. Ezt szintén egy öreg fószer tanítja, és úgy tűnik, hogy eléggé modern szemlélettel - csak az benne az érdekes, hogy az anyag egyáltalán nem volt számomra ismeretlen, mert nagy részét már középiskolás koromban tanultam. Ja és persze ez másoddiplomás képzés.

Szóval jól gondolja meg, aki másoddiplomázásra adná a fejét: rengeteg dolgot úgy fognak elmagyarázni neki, mintha vadonatúj lenne, és vizsgázni is kell belőle, mert a kreditátviteli kérelmeket (amiben a diák megpróbálná elismertetni korábbi végzettségét) augusztus 23-ig kell beadni, a tárgyakra meg csak aug. 21-től lehet jelentkezni. Mármint azokra a tárgyakra, amik az adott félévre vonatkoznak (az én esetemben egyetlen ilyen tárgy van), a többire csak szeptember 1-től - ami mondjuk lényegtelen, mert a frissen végzett fizikusnak még be kell járnia analízisre, ugyanis általában nem fogadják el másik egyetem papírjait.

Érdekes ez az egyetem...

Köldök: off

Boobaa képe

Szóval tanulgatjuk egymást.

Ma hajnalban már anyós pajtás is hazament (valakinek meg kell etetni az otthoni népet is), úgyhogy magunkra vagyunk utalva. Valójában ez lesz az első éjszakánk hármasban.

Az esti fürdetéskor vettük észre, hogy leesett a köldökcsonk. Ismét végigszaladt rajtam egy furcsa borzongás: mennyire hatalmas az Úr Isten, hogy ilyen kicsi fiúval ajándékozott meg minket, akire annyira vigyáznunk kell, és aki annyi örömet okoz. Egyelőre még nagyon sokszor van az, hogy nem tudjuk, mi a baj, miért van a sírás - de ugyanakkor ott van az a vígasztaló tudat: ha Isten olyan jó Atya, hogy eddig is segítségünkre volt és megáldott minket, miért ne tenné ezután is?

Sokat kell még tanulnunk a bennünket körülvevő világból, világról. Nem csak az egyhetes csecsemőnek, de a harminc felé közeledő szüleinek is. (Jaj, már ilyen öregek lennénk? pedig mindig úgy megyünk SDG-re, hogy még közétek tartozunk...) Nagy kegyelmű az Úr Isten, és hálaadással tartozunk neki, de erre igazából nincsenek szavak.

Pedig igazából csak ezeket a szavakat kéne megtanulnunk.

Oldalak