Az elmúlás fájdalmával és a feltámadás reménységével gondolunk Dr. Nagy Istvánra, aki 2015. január 3-án visszatért teremtő Urához. Pista bácsi az SDG újraindulásától kezdve meghatározó alakja, majd két évtizedig elnöke volt egyesületünknek. Személyén, igehirdetésein keresztül sokunkat vezetett, formált Isten, hálával emlékezünk életére, szolgálatára.
Néhány, egykori SDG-s diák így emlékezik meg róla:
(A linkre kattintva a teljes írásokat is elolvashatjátok.)
Csécsy Laci: „Kaptunk továbbá Tőle egy életszemléletet, amit ilyen hitelességgel talán senki más ismerősünktől nem kaphattunk volna: mindig és minden körülmények között az Úr- Istenben és Őreá bízni magunkat.” Tovább>>
Németh Tamás: „Leghátul találtam magamnak helyet, a beszélőhöz (Pista bácsihoz) képest légvonalban, a legtávolabbi sarokban, épphogy csak láttam őt. Fél perc sem telt bele, hogy úgy érezzem, csak hozzám és rólam beszél.” Tovább>>
Horváthy Petra: „Azzal zárta beszélgetésünket Pista bácsi, hogy nem elég, hogy szolgálni akarsz, azt is tudnod kell, miért akarsz szolgálni, különben üres lesz minden cselekedeted.” Tovább>>
Varga Violetta: „Ha a kettőnk kapcsolatára gondolok, folyton elmosolyodok. Mindig úgy éreztem, hogy nagyon szeret engem és én is hasonlóképpen éreztem iránta. Hatalmas mosollyal és örömmel fogadott minden egyes találkozásunkkor.” Tovább>>
Kocsev Bence: „Nagy István mind a református egyházban, mind partikulárisan az SDG újabb kori történetében – s most tisztítsuk meg ezt a gondolatot mindenféle közhelytől – ültetett, öntözött és nem utolsó sorban gondot viselt: megtette a magáét.” Tovább>>
Hős Csaba lelkipásztor, az SDG tiszteletbeli elnöke így búcsúztatta 2015. január 11-én Kecskeméten, a teljes istentisztelet a linkre kattintva olvasható:
„Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem.” ( Ézsaiás 45:2) „... Egy elöljáró életigéje volt ez, mellyel az Előtte Járóra tekintett. Egy elöljárónktól búcsúzunk családi, egyházi, akadémiai tekintetben is, aki úgy járt előttünk, hogy néha még a legkiválóbbak is nehezen tudták tartani vele, az általa diktált tempót. De úgy búcsúzunk, hogy az Előtte Járóra tekintünk. Hiszen egy elöljáró élete, sőt mindannyiunk élete azon áll vagy bukik, hogy miként viszonyul az Előtte Járóhoz, az Úrhoz!” Tovább>>
