Pista bácsit egy rendkívül kedves, odaadó és melegszívű embernek ismertem meg. Mindig azt gondoltam róla, hogy van szeme az igazi értékhez. A Soli Deo Gloria Református Diákszövetség kapcsán ismertem meg őt. Gimnazistaként kerültem ebbe a társaságba, mint résztvevő, de később a segítők csapatát igyekeztem erősíteni. Pista bácsi folyamatosan terelgetett bennünket és elnökünkként mindig kivette a részét a munkából, amelyet csodálatosan végzett. Nyíltan megmondta a véleményét akkor is, ha valamivel nem értett egyet a szervezéseinkkel kapcsolatban, de ezek mellett folyamatosan dicsérte a jó munkánkat és támogatott minket.
Ha a kettőnk kapcsolatára gondolok, folyton elmosolyodok. Mindig úgy éreztem, hogy nagyon szeret engem és én is hasonlóképpen éreztem iránta. Hatalmas mosollyal és örömmel fogadott minden egyes találkozásunkkor. Egy SDG-s zsoltár- és népdaléneklő versenyen találkoztunk először, ahol én versenyző voltam. Egy olyan népballadával indultam, amelyről úgy gondolom, hogy Pista bácsi egyik kedvence lett. Ez a Pálpaliné balladája. Ez egy nagyon szomorú, de csodálatos dal. Pista bácsinak ahányszor alkalma nyílt rá, megkért, hogy énekeljem el. ☺ Ezt a kérést mindig nagyon szívesen teljesítettem, hiszen nekem is ez az egyik kedvenc énekem.
https://www.youtube.com/watch?v=pTm6tTYnrDw
A mindennapi életben is megmutatkozott a szeretetteljes jelleme. Szerette a focit. Arra is volt példa, hogy a nyári táborunkban a résztvevő diákokkal és a szervezőkkel együtt nézte a meccset, amely alatt lelkesen szurkolt. Nagyon tetszett, hogy a munkája mellett maradt ideje egyéb szórakozásra és kikapcsolódásra. Mindig értékelte a magyar néphagyománnyal kapcsolatos törekvéseinket, akár táncházról vagy népdalénekelésről volt szó. A magyar hagyományőrzés fontos volt számára.
Hatalmas élmény volt számomra, hogy megismerhettem Őt. Sok bölcsességet és kedvességet kaptam tőle, de nem csak én, hanem sokan mások is. A mosolyára örökké emlékezni fogok.
