Kedves megemlékezők!
Kovács Imre a „bátor emberek gyülekezetének” nevezte Szárszót. Sajnos, a szektás korlátoltság ezt ez állítást hosszú évtizedekig elutasította. Istennek hála, hogy a történelem ítélőszéke előtt Szárszó már kiállta a nagy próbát! Bár Szárszó végső mérlege még nem készült el, az értékítélet a nemzet közvéleménye előtt éppen a református világtalálkozó kapcsán tartott jelentős tanácskozásokon már alakulóban van, annak ellenére, hogy kezdettől fogva hangsúlyozták és hangsúlyozzuk most mi is, hogy a szárszói táborozás, jóllehet az SDG szárszói telepén volt, nem holmi szűkkeblű református ifjúsági tanácskozásnak indult és soha nem volt az!
Bizony egyetemes emberi és azon belül egyetemes magyar ügy volt az! Erre, illetőleg ezt a szárszói tábort is létrehozó, megszervező és lebonyolító Soli Deo Gloria Református szövetség megalakulásának 70. évfordulójára, emlékezünk most és leplezzük le Andrássy Kurta János emlékművét. És szóljunk a művészről is és nemcsak ennek az emlékműnek a kapcsán, hanem egész pályájára gondoljunk! Andrássy Kurta János most lesz nyolcvan éves, ő is jubilál. Tíz éves volt akkor, amikor az SDG megalakult. A szárszói konferenciák, a mindjobban kibontakozó magyar népi kultúra, népi irodalom és népművészet hatására már ismert szobrászművész volt. Pályája ilyen formán szorosan összefüggött népi kultúránkkal, illetve az amellett lándzsát töri Soli Deo Gloria Református Diákszövetséggel is. Ezért nem is lehetett volna más alkalmasabb alkotót keresve se találni ennek az emlékműnek az elkészítésére.
Ezekkel a gondolatikkal leplezem le a 70 éves Soli Deo Gloria Református Diákszövetség emléktábláját és ajánlom ösztönző emlékezetükbe, tisztelő hagyományaik körébe.
(Elhangzott Siófokon 1991. augusztus 15-én.)