23. Szárszó utóélete, konferenciák kezdeményezése

A Zsinati Levéltár, felvállalva az SDG táborozások szellemi hagyatékát, l983 óta minden év szeptemberében egy-háromnapos szellemi konferenciát rendez Szárszón, a község közepén, a régi találkozókra emlékeztető, felkiáltójelként magasodó templomban és a gyülekezeti teremben. E szimpóziumok hangulatát jól érzékelteti Czine Mihály, az l986. évi konferencián elhangzott előadásának nyitószavaiban:
„Szárszónak már történelmi a csengése. Népfrontos találkozó volt itt, a történelem fordulása idején; a magyarság jövőbe vezető útját próbálták a résztvevők keresni. Az utakat, a módokat, amelyekkel meg lehet tartani egy népet a jövendőnek, meg lehet tartani a magyarságot az emberiségnek. Ezért is olyan nagy öröm, hogy az egykori történelmi jelentőségű tanácskozás szerény folytatásán való részvétel lehetősége meg van: az ember szinte feledkezik is kicsiségéről, és lobbanó örömében még előadás tartására is vállalkozik.” (Czine Mihály: Helyünkről, sorsunkról. Confessio, 1987/2 szám, 18. oldal)
A szárszói szellem felpezsdülésének első jelentősebb találkozóján, 1984. szeptember 2-án adott hálát a helyi gyülekezet templomának külső- és belső felújításáért, és az ünnep keretében leplezték le a templom külső falán az azóta is minden évben megkoszorúzott emléktáblát:
”Balatonszárszó volt a színhelye a Magyaroszági Református Egyház Soli Deo Gloria Diákszövetsége országos konferenciáinak. Történelmi hatásával kiemelkedik közülük az l943. augusztusi Magyar Élet tábor. Hálás emlékezéssel állították l984-ben a konferenciák egykori résztvevői és a Magyarországi Református Egyház. Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség!”
Ez alkalommal a Zsinat lelkészi elnöke, Bartha Tibor „Jövőbe mutató örökség” címen a hálaadó istentisztelethez csatlakozva emlékezett az SDG-ről, megállapítva, hogy gyülekező helyévé vált a magyarság sorsát, jövőjét kutató, építeni akaró fiatal nemzedéknek. ” Merétey Sándor lelkész az SDG szolgáló szellemét idézte meg, Ecsedy Aladár – az alapítás hiteles tanúja – az első, Kulifay Albert a második SDG-s nemzedék élményvilágáról vallott, Balla Péter az éneklést vezette.
A következő évben már az örökre eltávozott Balla Péterre emlékeztek. A konferencia fővonulata a magyar társadalom változása és gondja volt, Cseh-Szombathy László szociológus, Varga Domokos író, Adorján József esperes, Kontra György orvospedagógus és Mézes Zsigmond főorvos vita-bevezetőivel. (Az előadásokat közölte a Confessio 1986/1. száma)

Az 1986. évi konferencia a következő témát tűzte napirendjére: „Helyünk, sorsunk és a népek barátsága Kelet-Közép-Európában.” Bolyki János teológiai tanár, Czine Mihály irodalomtörténész, Kiss Gy. Csaba magyarságkutató, Kósa László néprajztudós, Tóth Károly püspök előadásait a Confessio-ban lehet olvasni.
Bolyki János előadásának a címe ez volt: Egyházunk törekvései a népek barátságáért a múltban – és ma. Ebből idézzük az alábbiakat:
„Minden keresztyén etika a szeretettel kezdődik, témánk esetében ez hazánk, a magyar nép szeretete (…). A szeretet elsősorban önmagunktól kívánható meg, de annak valóra váltható aprópénzét: az igazságosságot, mindenkitől megkívánhatjuk. A szeretet azt adja, amire a másiknak szüksége van, az igazság azt adja, ami a jogos, ami a másiknak jár (Róma 13,7). (…)
Az igazságosság a legkevesebb, amit adnunk kell, a szeretet a legtöbb, amit adhatunk, mert a bibliai norma szerint nem szóval és nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal kell szeretnünk. (1János 3,18)”
Az 1988. évi találkozó összefoglaló címe: Magyar sorskérdések. A konferencia Tóth Károly póüspök megnyitójával indult és Tenke Sándor teológiai tanár zárszavával ért véget. Az előadógárda megintcsak rangos volt: Albert Gábor író, Berend T. Iván akadémikus, Für Lajos történész, Huszár István politológus, Merétey Sándor lelkész, Nagy Imre a KISZ első titkára, Szeredi Pál irodalomtörténész. (Az előadások olvashatók a Confessio, l989/1. számában, 5-58. oldal). A következőkben Für Lajos „Magyar demokratikus hagyományok”című tanulmányából idézünk:
„Ideje, hogy a magyar múlt valóságos értékeit, szinte szálanként és darabonként újra felemeljük, a rájuk fröcskölt sarat róluk letöröljük. Olyan diszkontinuitásra lenne múlhatatlanul szükség, amelyik a hagyománytalanítás hosszú éjszakáját, sötét ködét eloszlatná végre. Mert a józan tények tömege azt bizonyítja: a demokratikus hagyományok hiánya ügyében a megróvás és elítélés nem a népet és az országot illeti: elítélnünk azokat kell, akik a demokrácia hangzatos szólamait szajkózva elvették tőle a demokráciát, kivették a kezéből és ki akarták törölni a tudatából is. „
1988 júniusában az Akadémia Történettudományi Intézete más társrendezőkkel együtt a Széchenyi Könyvtárban egész napos szimpóziumot szervezett az l943. évi konferencia értékelésére. Az előadások könyv alakban is megjelentek. ( Lábjegyzet: „Kiútkeresés – 1943” Kossuth, l989.) Facsimilében csatoljuk Merétey Sándor Itt tartott előadásának kivonatát.
Az évforduló alkalmából még több megemlékezést is tartottak. Ezek közül kiemelkedik a Széchenyi Casino által augusztus 22-24. között a Várban tartott „Nemcsak történelem: Szárszó 1943” című konferencia, amely az ezt követő, augusztus 25-31. között Szárszó határában rendezett hatszáz fős világi ifjúsági találkozóra való történelmi előkészítést szolgálta. Mindkettőről a facsimilében mellékelt korabeli meghívó, ill. értékelő jegyzet számol be. (Az utóbbiról naponta adott tudósítást a Magyar Nemzet augusztus 22. és szeptember 3. között.)
1988 augusztusában a Magyar Élet konferencia 45. évfordulója alkalmából rendhagyó ünnepi megemlékezés is volt Szárszón, a templom mellett emelkedő közösségi házban. A megnyitót Kanyar József, a Szárszó Baráti Kör elnöke, az ünnepi megemlékezést Huszár István történész tartotta „Szárszó öröksége a nemzet történetében” címmel. A konferenciák egykori rendezői közül Kulifay Albert és Sebestyén László tettek tanúságot Szárszó lelkiségéről.
1989-ben tartották a szokásos rendet: hálaadó istentisztelet, megemlékezés, koszorúzás. A templomi szolgálatot Kulifay Albert és Dobos Károly látta el, a megemlékezések keretében pedig két előadás hangzott el. Kovács Bálint: „A szárszói konferenciák hatása a református egyház életére” és M. Kiss Sándor történész: „A szárszói konferencia hatása a magyar társadalomra” címen. A Szárszón elmaradhatatlan éneklést a hagyományoknak megfelelően Kálmán Lajos vezette. A Szárszó Baráti Körnek a Református Egyházhoz címzett „Memorandum”-át Somodi István olvasta fel. (Ennek hasonmását közöljük.)
1990 szeptemberében, az Egyház részére visszajuttatott konferencia-telep birtokában már kettőzött tartalommal telítődött az egyébként megszokott hálaadó nap. Az istentiszteletet Tóth Károly püspök tartotta, utána a 90 éve született Töltéssy Zoltánról Horváth Erzsébet, a Zsinati Levéltár igazgatója emlékezett meg. A „Somogyi Ház” falán - most már helyes szöveggel – új emléktáblát leplezett le Czine Mihály főgondnok és Kulifay Albert. A parókián tartott délutáni megbeszélés során Cseh József építészmérnök ismertette a Telep rekonstrukciójára készített terveket.
1991. – Az SDG alapításának 70. évfordulója.
Ennek megfelelően az ünneplés is rendkívüli volt. Kezdődött Somogykilitin. Itt tartották 1921-ben a teológusok nevezetes konferenciájukat. Itt a templomban Márkus Mihály dunántúli püspök igehirdetéssel, Hegyaljai György visszaemlékezéssel szolgált, utána a helyi gyülekezet vendégelte meg a résztvevőket. Ezután a siófoki színház melletti kertben leplezték le az Andrássy Kurta János által készített – a Soli Deo Glorai indulását idéző – emlékkövet. Az avatóbeszédet Matyikó Sebetyén József, a siófok múzeum igazgatója tartotta (szövegét mellékeljük), Denke Gergely méltatta az SDG közéleti szerepét. Innen az ünneplő gyülekezet buszokkal átment Szárszóra; itt a templomban Kulifay Albert ismertette Vatai László visszaemlékezését és Szabó Dániel adott tájékoztatót arról, miként vészelte á a Telep az ostromot.