Szombaton, amikor a zsoltár- és népdaléneklő versenyről hazaértünk, nem vágytam másra, mint egy hosszú alvásra. Az egész hét, meg ez az utóbbi időszak tele volt utazással, találkozással. Örülök, hogy egy helyben lehetek. Közeledik a karácsonyi hétvége, így most nem is tervezek messzire menni.

Tanult és tapasztalt Mekdsz-s kollégám javaslatára jobban odafigyelek a munkaórák számolására. Azt mondta, hogy jó a kezdeti lelkesedés, de hosszútávon fontosak ezek a keretek az ember testi-lelki egészsége érdekében. Hogy divatosan mondjam: megóv a kiégéstől. Számításaim szerint az elmúlt három napban sikerült +10 munkaórát teljesítenem. Nem akarok ezen különösképpen lovagolni, vagy dicsekedni, mert úgy érzem, hogy nincs miért. Hála legyen az Istennek, hogy segített, vezetett.

számokban: 430 km, 14 hittanóra, 1 áhítat, 1 nyitott SDG alkalom

Múlt hétfő írtam utoljára. Akkor Debrecen felé tartottam... végül is ma is arra indultam, de kiszálltam Szolnokon és Békéscsaba felé vettem az irányt egy kis mezőtúri megállóval. Szóval most éppen a Mezőtúri híres-neves és igen régi (alapítva: 1530) református kollégiumban vagyok. No de előbb még a múlt hétről...

Debrecen felé visz a sebesvonat. A múlt hét végén elmaradtam egy bejegyzéssel, kicsit rohanósra sikerült a vége.
Az elmúlt irodás hét eredményeképpen az "irodában" található mindenféle papírok, számlák, levelek immár öt nagy mappába rendezve pihennek a polcon. Emellett voltam az egyetemi gyülekezetben, lelkészszentelésen, beszélgettünk a Fék egyik munkatársával a szolgálatukról, valamint a Horánszky utca ügyét vittük tovább az ifjúsági szervezetek képviselőivel.

Nehéz visszarázódni a múlt hét után a dolgokba. Tegnap (hétfő) neki is álltam, hogy valami hasznossal elfoglaljam magam ugyan, de mégis inkább csak bemelegítsek. Gyöngyi hozott a múlt héten két nagy kupac régi számlát, meg mindenféle tömböket. Azokat néztem ás és rendszereztem. Most már az "iroda" polcán sorakoznak.