Töltéssy Zoltán
(1900- 1932)
Miskolcon született 1900 július 11.-én. Édesapja -Töltéssy Ferenc- szabó mester volt, fiát iskoláztatta. Zoltán 1918-ban Kolozsváron kezdte teológiai tanulmányait, de egy évvel később kénytelen volt átiratkozni a budapesti Teológiára. Itt tanított többek mellett Sebestyén Jenő professzor, aki 1920-ban Hollandiában tanulmányozta a református ifjúsági mozglamat és azzal a szándékkal tért haza, hogy a felekezetközi jellegű Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség mellett Magyarországon is haladék nélkül megindítja a hitvalló, tisztán református mozgalmat. / ld. erről a Kálvinista Szemle 1920. évi 15.számát/
Töltéssy Zoltán és a teológiai internátus 5. sz. szobájában vele együtt lakó másik három évfolyamtársa ebben az évben ajánlották fel szívüket égő áldozatul, hitvalló kemény lelkészi szolgálatra. 1921.nyarán a Siófokon rendezett országos teológus - találkozó során harminc lelkes résztvevő aláírta a Soli Deo Gloria Szövetség alapító levelét.
"A konferencia szellemi vezére- emlékezett vissza később egyik barátja /Nagy Sándor Béla 1982 aug. 29-i levele Rácz Lajoshoz, aki Töltéssy Zoltán életét "Isten dicsőségének harcosa" c. tanulmányában megírta és 1991- ben Nagykőrösön kiadta (8.old) / - Töltéssy Zoltán volt. Napokig tartottak a záró gyűlés előtt megbeszélések arról, hogy alakítani kellene egy református szellemű diákszövetséget, melynek nem csupán teológusok lehetnek tagjai." /.../ A siófoki színházban tartott záró gyűlésen " Töltéssy Zoltán felolvasta az SDG megalakulására vonatkozó javaslatát és egyben ismertette annak programját. A fogadtatás nem volt egyértelmű. A hevessé vált vitában Töltéssy nyugodtan hallgatott, a végén indítványozta, hogy a jelenlevők énekeljék el a 90. zsoltárt és az éneklés idején mindazok, akik helyeslik az előterjesztett programot, írják alá az alapítási okmányt. Töltésy Zoltán olyan szuggesztív egyéniség volt, hogy a jelenlevők többsége aláírta az alapító levelet."
Az ősszel kezdődő tanévben Töltéssy Zoltán már Skóciában tanul, utána Ravasz László püspök magántitkára, majd Amerikában folytatja tanulmányait 1924. végéig, lelkészi vizsgáját 1925-ben teszi le. Közben itthonról és külföldről egyaránt- szervezi az SDG-t -. Szervező módszerére, lendületére jellemző az alábbi levél / Töltéssy Zoltán levelei. SDG kiadás. 1938. (11.old) /
SOLI DEO GLORIA HÍRADÓ
1924. február 1. I. évfolyam 1. szám. 3 példányban. megjelenik két havonként. - küldi Töltéssy Zoltán, Pittsburgh USA. - külföldiek és vidékiek postán továbbítják a csatolt menetrend szerint: Budapesten, Debrecenben, Sárospatakon kézről- kézre adandó. - Üzenetet kérünk a mellékelt lapon.
Vezércikk. Mindenkinek mindenütt, akinek ez a pár sor a kezébe kerül. Történelmi időket élünk, megállapította már mindenki Magyarországon, aki nyitott szemmel jár. Mi hirdetjük, hogy a kálvinizmus mint világnézet és a református keresztyénség, mint vallás hozza összes problémáinknak megoldását. Fiatalemberekre és erős szívekre van szükségünk, akik Isten dicsőségéről már tapasztalatot szereztek, vagy szerezni akarnak. Nem tudjuk, kik azok a lelkek akiket a predesztináció vaskapcsai örök szerelemmel fűztek Isten ügyének zászlaja alá, jertek, hívünk mindenkit, aki nagyot akar és élő áldozatként adja magát Krisztus királyságának."
A "híradó" szerkesztői üzeneteiben név szerint szólította meg a mozgalom barátait és Dobos Károllyal együtt sáfársági mozgalmat indítottak: jövedelmük egytizedét ajánlották fel Isten dicsőségére. Ezek az első fillérek az SDG kiadvány- sorozatához és a balatoni konferencia- telephez.
Töltéssy Zoltán hozza létre 1923-ban a gönci négynapos teológus konferenciát, ahol a plenáris előadások mellett a résztvevők tíz bibliakörben öntik ki lelküket. Az összevont és kiscsoportos megbeszéléseknek ez a váltakozása aztán negyedszázadon keresztül az SDG - konferenciák jellemző munkamódszere lesz. A záró gyűlést Töltéssy Zoltán így írja le:
"Szombat este a gönci templom alkonyi csendjében forró beszámolók, önvallomások, bizonyságtevések hangzottak el: mit nyertem én a konferencián? Elcsukló szavak, gomolygó érzések bontakoztak, s a Sátán, mint villám zuhant alá az égből azon a csendes esti órán. Mint újjászülő eső permetezett sok léleknek imádsága után, a fehérfalú templom közepén csak az alakok körvonalai rajzolódtak a puha sötétségbe... megilletődve, imádságszerűen szálltak a lelkekre dr. Kovács J. István elnök berekesztő szavai: A gönci konferenciát a Szentháromság Egy Örök Igaz Isten nevében bezárom. /Kálvinista Szemle, 1925. július 7. /248-249.oldal/ /."
1926. május 1.-én választja a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Szövetsége nemzeti titkárrá, ettől kezdve fáradhatatlanul járj a az országot, mind a KIE-nek, mind az SDG-nek szolgálva. Teherbírása nem mindennapi. Széljegyzetéből tudjuk, hogy például az USA-ból két hónap alatt százkét levelet és ötvennyolc levelezőlapot írt. Mi adja hozzá az erőt? Egyik leveléből egyértelműen kitetszik:
"Most, amikor életem legnehezebb napjait élem, mert a munka megöl valósággal, én szívem minden odaadásával dolgozom az SDG-ért, mert meg vagyok róla győződve, hogy Isten hívta létre. Ha nem így volna, szélmalom-harc lenne az egész. Néktek i s ez adjon erőt. Vaskéz és fegyelem és munka és szerelem Isten dicsősége iránt. " Mindent vállalok, ami rám esik, semmitől- ami munka- nem félek." /Töltéssy Zoltán levelei, 28.oldal/
Nem csak szóban, hanem írásban is szuggesztív. Cikkeinek elsőszámú terepe a Kálvinista Szemle. Már 1923-ban ő írj a vezércikket, és meditációval, beszámolóval együtt az 1922-től 1931-ig terjedő tíz év alatt egyedül itt 219 cikke jelenik meg, amelyeket Rácz Lajos könyvének gondosan összeállított melléklete tételenként fel is sorol.
1932-ben bekövetkezett hirtelen haláláig a Református Diákmozgalomban is számtalan írása jelent meg. Mindjárt a második számban /1925. február/ tételesen indokolta, miért szükséges a MEKDESZ mellett tisztán református diákmozgalom is. A két szervezet között évekig folytak a tárgyalások de végül is zátonyra futottak. A Református Diákmozgalom 1927. januári számában Töltéssy Zoltán erről így ír:
"Ünnepélyesen kijelentjük, hogy a Soli Deo Gloria Szövetség magáénak érzi az egész magyar református diákságot. Munkájában akadályozhatják, előtte az ajtókat becsukhatják kezek, azonban ideáljaihoz és azok szolgálatához hű marad mindaddig, amíg két diáklélek lesz a magyar földön, akik a történelmi kálvinizmus hősi gondolatában összecsengnek."
A Református Diákmozgalom közölte /1926. június 1-jei számában/ a "Konferenciai Kiskátét" is, amellyel mindenekelőtt az SDG munkára annyira jellemző konferenciákra jelentkezőket szeretné előkészíteni a találkozóra. A szerzőre vall, mindjárt a meredek kezdet: "Miért is jössz Te tulajdonképpen a konferenciára?"
A rákoskeresztúri temetőben, az 1932. október 28.-i temetésen az SDG nevében Szőke Imre így búcsúztatta őt:
"Tudósnak indultál, de a csontjaidba rekesztett tűz Krisztus harcos táborába szólított. Nem írhattál könyveket, de Isten Szentlelke ezer meg ezer diák lelkének lapjára általad rótta fel a maga üzenetét. Volt Szövetségünknek régebben egy kedves emblémája: az égő gyertya. Te ezt nagyon szeretted! Porba roskadó tested most azt hirdeti, hogy Te nem üres jelszavakkal harcoltál: egész életed önmagát emésztő fáklya volt. Annak nevében jártál, aki tüzet hozott erre a világra. Töltéssy Zoltán nem kell félned: a Te tüzed nem alszik ki- száz és száz szívből csap fel már a szent láng: a Lélek tüze. És búcsúzunk Tőled mi, barátaid, közelvalók és távoli világrészek lakói. Mi éreztük ennek az áldott tűznek az áldott szelíd melegségét, harcos lelkednek gyöngéd szeretetét. Beépültél kitéphetetlenül a mi életünkbe. Áldjuk Istent, hogy kegyelméből az együtt tervezgetők Véled örvendezhettünk az aratásra megérett tájék látásán. Tudjuk, mi történt: Krisztus a maga jó vitézét áthelyezte az Ecclesia militans-ból az Ecclesia triumphans-ba. Most előttünk jársz, mert vezérnek, és elöljárónak születtél. Istené a dicsőség, hogy nekünk adott Téged. Soli Deo Gloria!"