Vatai László
(1914- )
A sárospataki teológián és a kolozsvári egyetem bölcsészkarán végezte egyetemi tanulmányait. Patakon az Angol Internátus tanára volt. Mint lelkész került 1939- ben az SDG-be, vele és az azonos időben érkező Koncz Sándorral friss pataki szél erősítette a Szövetség munkáját. A Sárospataki Közlönynél nyert tapasztalatait Vatai László jól gyümölcsöztette a Református Diákmozgalom szerkesztésében. Igehirdetései hétről- hétre egyre több egyetemistát vonzott az SDG un. "egyetemi istentiszteleteire".
Filozófiai nézetei az egzisztencializmus protestáns árnyalatához álltak közel, e nézeteit a Dosztojevszkijről írott /külföldön is ismertté lett/ "A szubjektív életérzés filozófiája" című könyvében /1942/, továbbá az ugyanakkor megjelent "Az egyéniség élete" című munkájában és a "Bevezetés a filozófiába" című könyvében /1946/ fejtette ki.
Tevékeny részt vállalt az ellenállásban, a GESTAPO elfogta, csak Budapest ostromakor szabadult.
A háború után a Kisgazdapárt képviselője lett és egyben a kultuszminisztériumban vezetett osztályt.
1947- ben az un. Magyar Közösség ellen konstruált perben a kommunisták vizsgálati börtönébe került; kemény próbát kellett kiállnia.
1948- ban kénytelen volt az Egyesült Államokba távozni. Először Buffaloban volt lelkész, később Torontóba került. Protestáns világnézete "Az ember és tragikus élete" /New York 1954/, majd "Az Isten szörnyetege" /Washington 1963/ című vaskos tanulmányaiban nyert kifejezést. Az utóbbiban Ady költészetének tükrében mutatta be a hit és hitetlenség között vergődő ember Isten - szomjúságát.
1950 és 1970 között a Szabad Európa mintegy ötszáz igehirdetését közvetítette; Szegedi Gergely néven szólt az itthon maradottakhoz, akik közül sokan felismerték a hangját. Az SDG - hagyományokhoz híven prédikációiban az Isten szolgálata és a haza szeretete elválaszthatatlanul, csodálatos erővel zengett. Saját válogatása szerint prédikációiból mintegy ötvenet, továbbá meditációiból és előadásaiból is egy kisebb mustrát Püski Sándor: "Sötétségből világosságra" címen 300 oldalas kötetben adott ki, már Budapesten, 1991-ben.
Még New Yorkban jelent meg "Átszínezett Térkép" című tanulmány gyűjteménye, amely a XVI. századi református Magyarország történelmi kálváriáját, "átszíneződését" mutatja be nagy erővel.
A Soli Deo Gloria Szövetséggel való lelki- szellemi kapcsolatát híven tükrözi az a levél, amit 1991.június 6.-án írt Torontóból Kulifay Albertnek, Nagycsepely lelkipásztorának. Ebből adjuk közre az alábbi részletet:
"Föltétlenül ott alakult ki gondolkozásom és egyéniségem végső formája. S azt is mindig éreztem, milyen hatást gyakorlok az SDG szellemiségre, s milyen módon határozom meg országos munkáját.
Az evangélium minden ideológiától mentes hirdetése és a magyar népi gondolat határozta meg a ténykedésemet. Ez a szellem érvényesült minden későbbi munkámban is: akár a parlamentben dolgoztam, mint országgyűlési képviselő, akár tudományos és irodalmi ténykedést fejtettem ki. Ezt sugározzák magyar és angol nyelven megjelent könyveim és mindenfajta írásom. Huszonöt éven át ez a hit és szellem sugárzott a Szabad Európa Rádió hullámain át elhangzott, ötszázat jóval meghaladó igehirdetéseimből is, amit Bécstől a Fekete- tengerig terjedő hatalmas területen milliók hallgattak, épültek rajta s a legsötétebb évtizedekben erőt és reménységet merítettek belőle. Tudnotok kell, hogy ez is az SDG -feloszlatása utáni- ténykedése volt a magyar világban.
Legfontosabb SDG-s ténykedéseim mégis a személyes kapcsolatok kiépítése s a bizonyságtevésben kialakuló fiatal életek formálása volt. Ezt közvetlenül csak az érdekeltek érezték és csak az Isten tudta. Ez volt az egész Szövetség legfontosabb feladata is, még akkor is, ha fontos társadalmi problémákkal nézett is szembe. Elsősorban ezen a téren ténykedtek a legelhivatottabb, mert leglelkibb vezetői, Fónyad Dezső és Morvay Pista.
Természetesen társadalmi feladatai is voltak az SDG-nek. Itt széles volt a skála. Voltak, akik egyszerre mozogtak minden területen, talán a Szövetség jövőjét oltalmazva bármilyen eshetőségre számítva. A Szövetség sokféleképp vette ki részét a magyar társadalmi életből.
Ebben a vonatkozásban szeretnék megemlíteni az SDG életén belül egy alig ismert, sosem emlegetett mozzanatot. Talán mindenki emlékszik a Lónyay utcai egyetemi fiúinternátusunkra, aminek kezdettől én voltam a vezetője. Ennek az internátusnak a diákjai közül többen részt vettek a nácik ellen irányuló diák ellenállási mozgalomban. Ennek a "Szabad Élet Diákmozgalom"-nak én voltam az egyik országos vezetője. /Lásd M. Kiss Sándor- Vitányi Iván: A magyar diákok szabadságfrontja című könyvét/ Ténykedésemért el is fogott az akkori politikai rendőrség. A rendkívül hírhedt Rökk Szilárd utcai börtönükbe, kínzóhelyükre kerültem. Csoda útján szabadított ki az Isten.
Amikor az internátus lakói tudomást szereztek bebörtönzésemről, egy páran azonnal - tudtom nélkül- önként beléptek az Ellenállási mozgalom katonai csoportjába, az un. Görgey- századba. Végigcsinálták annak minden életveszedelemmel járó akcióját. Név szerint: Füstös Kálmán, Hajdú Attila és Vass Ferenc műegyetemi hallgatók. Közülük Vass Ferenc fiatal életét áldozta ezért a senki által meg nem követelt, önzetlen lépéséért. Nála tisztább, igazabb emberrel sose találkoztam eddigi életem során. Ez az esemény is hozzátartozik az SDG igaz történetéhez. Mint jól tudjátok, engem ráadásul a kommunisták be is börtönöztek, az Andrássy út 60-ba kerültem. Voltunk egypáran, akik következetesen végigvállaltuk sorsunkat és küldetésünket, és sohasem a szálfatörés előtt, hanem csak utána menekültünk külföldre, hogy onnan is tegyünk valamit népünkért, tovább vigyük hitünk imperatívuszát."
