Vatai László: Az igazi forradalom
/A Szabad Európa Rádióban elhangzott mintegy ötszáz prédikáció egyike. A Sötétségből Világosságra című kötetből, Püski, Budapest 1991. 113-117.old/
"Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne miáltalunk : Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel." II. Korinthus 5: 20.
Alaposan meglódult a világ. Sokáig majd mindenki tagadta, hogy tényleg hintázik; ezelőtt hatvan évvel csak hivatásos forradalmárok hirdettek ilyen félelmetes dolgot, ma a leglassúbb érzékelésű ember, a legkonzervatívabb társaság is kénytelen látni az igazát. Ráadásul : a megbolygatott életet az eddigi keretek közt nem lehet többé rendezni. Különböző forradalmak árjában sodródik a világ.
Szükségképpen felmerül a kérdés : melyik az igazi forradalom, melyik radikális társaság kezében bontakozhat ki a jövő? A marxisták rögtön teli torokkal jelentkeznek, a hangoskodásuk nyomán sokan nekik adnak igazat, különösen ahol még nem vették kezükbe az élet irányítását. Ötven évvel ezelőtt valóban újnak és döntő tényezőnek hatott a marxista forradalom, valami sose látott változást sejtett benne a világ. Várakozást keltett szörnyűsége ellenére is. Azóta, zűrzavaros elméletén és gyakorlatán keresztül - ha az emberi élet egészét nézzük - reakciós mozgalomnak bizonyult. Zavaros évtizedei nem hoztak lényegesen újat: felszabadította a gonosz erőket, s ezekkel konzerválja a régi embert. Megcsontosodott módszereiben is, a történelem egyik imperialista hatalmává nőtt.
Melyik hát az igazi forradalom? A nácizmus új formái, vagy a divatos egzisztenciális gondolkozás valamelyik gyakorlati válfaja? Mindegyik tovább lódítja a megmozdult világot, az igazi mély változást mégsem kereshetjük a környékükön. Velük ellentétben a tényleges forradalom a krisztusi keresztyénség /.../.
Pál apostol következő megállapítása jelzi a krisztusi forradalom kezdetét: "Ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük". Ezzel a mondatával felrobbantja a mozdulatlan történelmi keresztyénséget, a helyébe a szakadatlan lelki változás áradatát hozza. Nem a történeti Jézus alakja, emléke, évszázados vagy évezredes ragyogása a forrás, a norma, hanem a feltámadt s a mennyben és bennünk is élő Úr királyi igénye. Nem akarja többé test szerint ismerni Krisztus, hanem a láthatatlan, de ma is valóságos Úr királyságát vallja. Többé mi se a történeti keresztyénség szerepére kívánunk támaszkodni, hanem- a Sátán földi gonoszságával szemben- az égi Úr vezetésére bízzuk magunkat; a történelmi forma helyett Krisztus mai tevékeny jelenléte a keresztyén forradalom alapja /.../.
Igazán új ember eddig csak a megtértekben jelent meg a földön, akik Istennek adták át magukat. Mert bennünk él Krisztus, és ők őbenne. A Megváltó embertől idegen, mégis végtelenül kívánt szeretete, békessége és jósága ütött tanyát a szívükben. Megromlott régi énjük helyett új teremtéssé váltak. Csoda történt: másfajta ember jelentkezett a történelemben. Nem tömegestől, de egyesek valóban mássá lettek. Minden nagy forradalom csak néhány emberen mutatkozott először. Az újjászületettek életében tényleg a Megváltó jár ismét a földön. Testi mivoltában láthatatlanul, de a radikális új világ igényével.
A krisztusi forradalom kibontakozása mindenkit érint: az egész emberiséget. Tőle függ a jövő. Akkor nem csak páran válnak új teremtéssé, hanem a világ felfoghatatlan összeomlása után Krisztusban mássá lesz az élet mindenestől. Problémáival együtt elmúlik a történelem, megemészti magát a hatalmas civilizáció, s a bűnt elsöpri az Isten. Szinte elképzelhetetlen a gonosz nélküli világ, mégis pontosan ismerjük a lényegét. A régi összeomlását talán még mi is megéljük. Ne gondolja senki, hogy kikerülheti a szörnyű kataklizmát, s valamilyen mesterkedéssel elbújhat a másik születése elől. Valóban meglódult a világ, nem nyugszik meg többé. S a bűn sokféle forradalma mögött ott húzódik a végső, az igazi: Krisztus leszámol a bűnnel, s eljön az Isten országa. Ez a végső forradalom tulajdonképp nem hoz új világot, csak vissza állít mindent eredeti állapotára. Amilyen a bűneset előtt volt. Ahogy az Isten kezéből kikerült, s amire azt mondta, hogy: jó /.../
Az igazi forradalom a bűnnel számol le. Csak így jöhet létre az új ember és az új világ. Ebből az egyetlen helyes szempontból nézve a kommunizmus reakciós mozgalom, a Sátán egyik forradalma. Meg se próbálja legyőzni a rosszat, egyszerűen letagadja a valóságát. Nincs bűn, csak gátlások vannak; torzításaik alól fel kell szabadítani az embert. Egyetlen rosszat ismer, a hatalma elleni lázadást; ezt szörnyen meg is torolja mindig. Akarva- akaratlan a legreakciósabb hatalomnak, a bűnnek a szolgálatában áll; meg is tévesztett sok embert és népet. Tehetetlenségi nyomatékánál fogva még ezután is hatalmas tényező lesz az emberiség életében. Előbb- utóbb azonban megbukik a rugalmasabb életformákkal szemben, s végül a többivel együtt legyőzi Krisztus forradalma. Ebben a legmélyebb változásban Isten összetöri a gonosz világot, megítéli bűneiket, új teremtést hoz létre: megvalósul Krisztus királysága. Ez lesz az új birodalom, nem pedig a kommunista utópia.
Ebben a forradalomban nekünk is részt kell vennünk; itt és most. Nem világi fegyverekkel, hanem krisztusi módon: alázatosan könyörgünk bűnbocsánatért, s a kapott kegyelemmel szívósan formáljuk új emberünket. Már most új teremtéssé válhatunk, ha megbékélünk az Istennel. Akkor pedig folytatnunk kell Pál apostol elkezdett s a történelem végéig időszerű feladatát: az embereket is meg kell békéltetnünk Vele. Nekünk szól ez az ige, s egyúttal ez a progamunk is: "Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne miáltalunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel."
Nagy forradalmunknak ez a kezdete; s be is teljesedik majd az örök országban.
1967