Pap Béla
(1907- 1957)
Pap Béla a közéleti töltésű református sajtó színes, sokoldalú, kiemelkedő egyénisége.
Az erdélyi Gyaluban született, szülei pedagógusok voltak. Miután édesapja nem volt hajlandó hűségesküt tenni, 1920-ban a családnak át kellett költöznie az anyaországba. Először vakvágányra tolt tehervagonban, majd Mária Valéria nyomortelepen laktak; a kisdiák két fiútestvérével együtt itt vette első leckéit a kiszolgáltatottságból. A Lónyay- utcai református gimnáziumban tett érettségi után iratkozik be -1925-ben- a Teológiára. Ezt kétéves amerikai ösztöndíj követi, hazatérte után pedig mint vallásoktató veti bele magát az ifjúsági munkába. Huszonnégy éves, amikor ravasz László püspök a Soli Deo Gloria főiskolás lelkészének, később főtitkárának nevezi ki. Fáradhatatlan szervező, járja az országot, konferenciákat vezet, előadásokat tart, lelki- szellemi kisugárzása a Református Diákmozgalom újságon, az Új Magyarságon, később a Magyar Úton keresztül kihat a Szövetség határain túlra is.
Attól kezdve, hogy Karcag meghívta lelkipásztornak, /1942/, minden erejét a gyülekezet - építésre szentelte, s így felhagyott szerkesztői- újságírói tevékenységével is.
1951-ben kiéleződik az iskolakérdés, a teológiákat is összevonják. Pap Béla harcol az iskolákért, a zsinati választások tisztaságáért és állásfoglalása mellett Péter János püspök intése ellenére is kitart. Az egyházkormányzat /illetve a mögötte álló Egyházügyi Hivatal / ezt már nem tűrhette: novemberben letartóztatják és az 1942. előtt / ! / írt cikkeiért négy és fél évi szabadságvesztésre ítélik. A váci börtönbe kerül, ahol korábban a köztörvényes bűnözőknek ő nyújtott lelki vigaszt. 1956- ban szabadul, püspöknek jelölik, de nem fogadja el: még ez is terheli bűnlajstromát, a levert forradalom után nem kaphat munkát sehol. 1957- ben tűnt el- nyomtalanul- a bakonyi erdőkben.
Az SDG1934- ben adta i "Társadalmi rendszerváltozás : Evangélium" című könyvét, amely teljes magyarázatot ad arra, miért éppen a Szövetség rendezte meg a '42- '43 évi nagy egységtalálkozókat. Könyvében megkülönbözteti az "evangéliumi szocializmust" amelynek megvalósítási eszköze a szeretet- a "materialista szocializmustól" - amelynek fegyvere az erőszak. Az Írásban találja meg a választ a kor olyan égető kérdéseire, mint az állam, a nemzeti és a nemzetközi eszme, a család, a munka. Nem kerüli meg a hitlerizmus kérdését sem. Művében tükröződnek az amerikai és nyugateurópai korszerű teológiai irányzatok is.
Második kötete /"Aktuális keresztyénség"-1936 / már a Szeretetszövetség kiadásában jelenik meg, igehirdetéseiből ad ízelítőt. A harmadik kötet pedig / " Ige és ember"- 1944 / már előadásait is tartalmazza. Többi között Szabó Dezsőről, Karácsony Sándorról, Makkai Sándorról.
Életrajz írója, Kovács Bálint, a róla szóló tanulmányt /Confessio 1990. 2.szám / így fejezi be:
"Pap Béla munkája, élete és halála, éspedig mártírhalála, beépül egyházunk történetébe. Ő is azok sorába lép, akik elmúlt századok során Istenért, az ő egyházáért és népükért életüket áldozták."