Morvay István
(1904- 1970)
Bizony, próféta volt ő, lendületében, extatikus igehirdetésében, szüntelen lobogásában. Kifogyhatatlan mesélőkedve, derűje a kis diákok evangelizálására predesztinálta őt, a Konvent is ezzel a céllal osztotta be őt az SDG-ba 1934-től 1939- ig; kapocsolta azonban a Szövetséggel ezelőtt is, ezután is jelentős volt. - A továbbiakban e kis életrajz szinte egészét Kovács Bálint: "Arcok az ifjúsági munka elmúlt évtizedeiből" című tanulmányából /Confessio, 1991/4 vesszük át, s ezt idézőjelekkel jelezzük is./
"Az 1930-as nemzédék egyik legszínesebb és legsokoldalúbb képviselője volt Morvay István. Külső megjelenésében is az akkor még szokatlan szakrális fiatal lelkész szellemi megnyilatkozásaiban is eredeti, sokoldalú ember volt. Mind a fiatalok, mind az idősebbek szerették és megbecsülték. Ahol megjelent és megszólalt, nemigen maradhattak közömbösek a hallgatók. Az ötletekben és váratlan fordulatokban gazdag előadásai mindvégig figyelmet lekötő volt minden korosztály számára. Mindezt színesítette a fiatalok körében nagy rajzkészsége, mesélőkedve és szelíd humora."
Szatmárnémetiben született 1904- ben tízgyermekes értelmiségi család hetedik gyermekeként. Miután a katonai reál ingyenes volt, szülei ide íratták be, s iskolájával együtt vándorolt Marosvásárhelytől Budapestig. Érettségit már a fővárosban, a Bocskai Reálgimnáziumban tett 1923-ban, majd - betegeskedés és kisebb műegyetemi vargabetű után - 1926 került a Teológiára és itt nyert végbizonyítványt 1931- ben. Segédlelkészi szolgálatot végzett Pakson, Harkányban Budapesten.
"Lelkészi oklevelének megszerzése után 1934. január 1.-től a Soli Deo Gloriához rendelik, mint az alsós diákok, közelebbről a kis kollégiumok lelkigondozóját. Ez utal arra, hogy teológiai tanulmányai alatt is már élénk kapcsolatban volt a diákmozgalommal, miként kortársai közül sokan. Érdeklődése ebben az időben is élénk volt a külmisszió iránt, néhány hónapig Bulgáriában a törökök között végzett missziói munkát. Nyilván ebben szerepe volt annak is, hogy a kortárs Döbrössy Lajos ebben az időben már ott munkálkodott, mint mohamedán misszionárius. Külmissziói érdeklődése mindaddig megmaradt, amíg ez a misszió is végezhető volt és itt is elsősorban a gyerekekre gondolt és számukra adta ki a Kis Hajnalt és a Külmissziói képes könyveket. Ugyancsak a gyerekeknek írta a külmissziói színdarabjait is."
"Jelentései alapján néhány fontos adatot jegyezhetünk fel. Az 1934-ik évben a legjelentősebbnek tartja az alsós csendesnapokat és a Soli Deo Gloria kis kollégiumokat. Általában 60- 150 diák előtt tarthat előadásokat és előadásaiban felhasználja a külmisszió színes történeteit is. Az 1935.-ik évben már azt jelenti, hogy Budapesten 28, vidéken 43 kis kollégium található. A kisdiákokat meghívja a virágvasárnapi konferenciára és részükre mesehajót hirdet meg. Elviszi őket hajókirándulásra, ahol ő tartja a mesealkalmakat. A sáfársági gondolatot is elülteti a fiatalok szívében és a sáfársági fillérekből az SDG központban külön serdülő- szobát rendeznek be magyar kézimunkákkal és faragásokkal. A következő évben is a csendesnapok sokaságát jelenti, és pedig mindenütt komoly érdeklődés mellett. Szentesen magam is tanúja voltam, hogy kötötte le a tele teremben levő fiatalok figyelmét mesélő, ötletes és végül is komoly döntés elé állító előadásaiban. Mindezt úgy végezte, az alsós diákok között, hogy annak elvi és gyakorlati kérdéseivel tisztában volt, s ezeket leírta Csendes- napok című kiadványában: ' Hogyan bánjunk az alsó osztályosokkal? Mit jelent ez? Elsősorban is azt, hogy szeressük a gyermekeket, tudjunk hozzájuk lehajolni. Beszédünkben legyünk kedvesek, derűsek, elevenek, és sok- sok történet, példa legyen a tarsolyunkban. Nagy ajándék, ha rajzolni tudunk. Merjünk a gyermekek között gyermek lenni, ne féltsük tekintélyünket, és rangunkat. Ez a lélek fiatalságának titka.' - Ilyen és ehhez hasonló praktikus tanácsok sokaságát írta le és nyílván maga is ezek szerint végezte munkáját. Példát is ad a hogyanra Sámuel elhívásának leírásával. Mindezt kiegészíti mintegy száz téma felsorolásával. "
1939 novemberében vallásoktató segédlelkésznek nevezték ki, de változatlanul sokat szolgált s Szövetségben is. Iparostanoncokat tanított, így tanítványain keresztül is megismerkedett a társadalom mélyrétegeivel. Egyik szorgalmazója volt az SDG nyomortelepi szolgálatainak s végül meg is kapta a legelesettebb budapesti gyülekezet, a Mária Valéria Telepen /ma Külső Üllői úti lelkészség/ lelkészi megbízatást.
A "RIM-Rozsnyó- Szilice" fejezetben olvashatunk Morvay Istvánnak arról a fellángolásáról, amit a Felvidék átmeneti visszacsatolása lobbantott benne, teljes hitű tervezgetését,álmodozást, ezernyi kezdeményezést. A Református Ifjúsági Mozgósítás keretében született meg a Kis Magyar Daloskönyv is, ennek az ő tollából származó ismertetését a következő oldalon fénymásolatban adjuk közre. /Ugyanabban a fejezetben említjük az Egyházzal való - szerencsére csak átmenetinek bizonyult - összeütközést is./
A diákmisszió mellett sokszor szolgált KIE- alkalmakon; az úri gyerekek és a falusi fiatalok közötti távolság áthidalásán munkálkodott. Része volt az elsők között alakult, igen jóhírű veszprémi népfőiskola létrehozásában, erről cikket is írt /Bakony- Balatonvidéki református népfőiskolát! Magyar Út, 1939. szeptember 30./, és népfőiskolai tervezete Ravasz László tanulmányával együtt jelent meg az SDG által kiadott Nagy Szakadék c. füzetben /erről a "Kiadványok" c. fejezetben szólunk/.
"Morvay István kidolgozta még a kis kollégiumi munka módszerét és a sáfárságra való nevelést is a Fónyad Dezső által megjelentetett diákmissziós vezetői könyvben is. Így mind az egyesületi munkában, mind a gyülekezeti és iskolai munkában sokoldalú segítséget tudott adni azoknak, akik az ifjúsággal felelősen foglalkozni igyekeztek.
Morvay István nem találta meg igazán a helyét az 1945 után kialakult egyházi és társadalmi viszonyok között. Komolyan igyekezett megérteni az új teológiai gondolkozást és egyházkormányzást, amit azzal is bizonyított, hogy vállalta egy időre az Út szerkesztését is. Minden kísérlete ellenére is végül bebizonyosodott, hogy nem tudta jó lelkiismerettel vállalni a misszió leépítését és félreállt maga is, de igyekeztek az illetékesek ezt megkönnyíteni
Szívében mindvégig az ifjúsági munka és a misszió híve maradt akkor is, ha ennek végzése igen szűk térre szorult vissza."