Koncz Sándor
(1913- 1983)
A Soli Deo Gloria Szövetség már 1921. évi alakulásakor a II. Tim. 2: 3 alapján ezt a küldetést vállalta: "Ti azért a munkának terhét hordozzátok, mint a Jézus Krisztus jó vitéze!"
"Ennek az igének az igazságát igyekeztek megvalósítani protestáns ifjúsági mozgalmaink. Haladó irányukkal - amint mai irodalmunk közreadja - népi Magyarországunk egyik szerény, de nagyon dolgos előkészítőivé váltak azzal, hogy a letűnt rendszer szorító körülményei között a keresztyén meggyőződésnek megfelelően reformokkal kívántak elérni forradalmi átalakulást." /Koncz Sándor "Tanítványi és baráti szeretettel" című, a 80 éves Ujszászy Kálmánt köszöntő cikkéből. Reformátusok Lapja, 1983. január 30./
Édesapja diósgyőri esztergályos szakmunkás volt. Öt gyermeke közül hitével, eszével, elkötelezettségével Sándor vált ki; a miskolci református főgimnáziumot végig jelesen végezte. Innen a sárospataki Teológiai Akadémiára került, tanulmányai /Aristotales metafizikája, Kant és Fichte, Barth teológiája, Kirkegaard és a német idealizmus/ feltűnést keltettek. Már az Akadémiai stúdiumok alatt két szemesztert Bázelben, majd tanulmányai befejeztével két - két szemesztert Glasgowban és Berlinben végzett.
1939- ben avatták doktorrá, 1943- ban lett egyetemi magántanár, 1947- től pedig a pataki Teológia tanára.
Az SDG- ben a negyvenes évek elején a főiskolás munkát segítette, számos előadást tartott a Központban és a Szárszón. Csak aki hallotta- értette, ismerte föl a csendes, derűs, mosolygós "pap-arc" mögött a tudóst. Életében a legalsó szint /a parasztság ismerete és szeretete/ ötvöződött a legmagasabb tudománnyal /a filozófiával/.
A pataki faluszeminárium éppen akkor lendült föl, amikor Koncz Sándor beiratkozott: 1931- ben. A pataki falujárás nyomán alakult ki a pataki Gyűjtemény szociológiai adattára: negyvennyolc Patak- környéki falu történelmi, tárgyi, szellemi értékeinek megőrzésére.
Teológus korától publikált. Első nagy tanulmánya / A teológiai dualizmus Barth teológiájában/ is a Sárospataki Református Lapok külön- lenyomataként került kiadására. Három évig szerkesztette a Sárospataki Református Közlönyt. Benyújtásra kerülő disszertációját a berlini egyetemen dolgozta ki.
Abban, hogy a Szövetségben a lelki ébresztés és a világnézeti nevelés a korábbi éveknél is jobban összekapcsolódott és felerősödött, nagy érdeme volt a friss pataki szélnek, nevezetesen annak, hogy Koncz Sándor és Vatai László, amúgyis jó barátok /együtt laktak az Eötvös kollégium közelében / és különleges szellemi képességgel rendelkező lelkészek a negyvenes évek elején az SDG- ben vállaltak szolgálatot.
A katonai behívó véget vetett ennek a munkának, Koncz Sándor tábori lelkész lett. Katonai egységével és családjával előbb Dunántúlra, majd Németországba került. Az idesodródott mintegy kétszázezer magyar protestáns lelkigondozója lett, fáradhatatlanul járta a fogolytáborokat. Közben kapta meg az egyházfő levelét, hogy lelkészi állása megszűnt. /1946/. Patak azonban visszafogadta, 1947- től 1952- ig a Teológia tanára volt. A Református Főiskola megszűnésével /1952/ állása is megszűnt, az alsóvadászi kicsi gyülekezet lelkipásztora lett. A bölcselet helyébe parasztcsaládok látogatása lépett; itt is teljes emberként szolgált, hívei rajongásig szerették.
1965-től haláláig a Tiszánineni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei keretében működő pataki Levéltár igazgatója volt, vezetése alatt a gyűjtemény átrendeződött, katalógusa európai szintre emelkedett.
A Református Egyház c. lap 1983. június számában megjelent, róla szóló nekrológot fénymásolatban csatoljuk. Adatszerűbb cikkben állít Koncz Sándornak emléket munkatársa és Gyűjteményben utóda, Szentimrei Mihály, az 1984. évi Képes Kálvin Kalendáriumban /177- 178.oldal/.