Az 1940. év konferenciái között megint új szín jelentkezett: az Egyházi ének és népdal hét. A konferencia elméleti tudósa Csomasz Tóth Kálmán, lelki motorja és az énekek tanítója Balla Péter volt. Ő 1938 óta, amikor bekapcsolódott a Szövetség életébe, elhívatottságával, tanári és zeneművészeti adottságaival, egyre energikusabban vette kezébe mind a zsoltárok és reformáció kori énekek, mind pedig a népdalok tanítását. Az esti tábortüzeket hosszú éveken át az ő jelenléte, eredeti népdalgyűjtő fonográf felvételei, énektanítása, lelkesítő indulata tette emlékezetessé. Ezekre a tábortüzekre a falu lakóinak egy része is rendszeresen eljárt. A száz-százötven konferenciázó éneke a fél faluba elhallatszott. (A zsoltár- és népdal-konferenciák annyira keresettek lettek, hogy pl. 1947-ben 453-an jelentkeztek, százak részvételét kellett visszautasítani.) 1940-ben a délelőtti előadások az egyházi énekléssel voltak kapcsolatosak:Kálvin és a gyülekezeti éneklés. Egyházi éneklésünk a múltban. Egyházi énekszövegeink dogmatikai alapvetése. Protestáns egyházi zenénk. Énekeskönyvünk és gyülekezeti éneklésünk reformja. A délutáni sorozat: Népdalaink. Népdalaink régi és új stílusa. Énekes népi gyermekjátékaink és népi hangszeres zenénk. Népdalaink a szomszéd népek és távoli rokonaink zenéjében. A népzenei kutatás tudományos módszere. Magyar műzene. A felsős fiúk konferenciája is igyekezett lehetőleg teljes képet adni a magyarság akkori gondjairól: Ormánság, Kodolányi János, Egyke, Népdalok, Sárköz, Babits, Kisebbségeink, Földreform, Dunántúli telepítés, Természeti szépségeink, Irodalmunk.
13. 1940. Zsoltár és népdal
