Az iskolákban működő kollégiumok mellett egyre több helyen alakultak gyülekezetekben SDG körök. Közülük a Kabay Márton Kör munkája az Országos Központhoz kapcsolódva lett maradandó emlékűvé. Gyülekezetileg a budakeszi-i kis szórványgyülekezethez kötődtek. Kijártak a Budapest-környéki sváb falukba összegyűjteni az ottani magyarokat, vándor-könyvtárakat küldtek szét az ország minden részébe, jórészt a népi írók könyveiből. Szoros kapcsolatba kerültek a Magyar Élet Könyvkiadóval - Püski Sándorral - , s rajta keresztül magukkal az írókkal. A népi írók akkor már évek óta kapcsolatban álltak a Szövetséggel, írásaik jelentek meg a Református Diákmozgalomban, az új Magyarságban és a Magyar Útban, s nem egy közülük már valamelyik szárszói konferencián is előadó volt.
Ismét új konferencia-típus, a Végzettek konferenciája, amelyet 1940-ben a Kabay Kör rendezett. Felvetett kérdésük: "Mit tesz az ember, ha magyar?" - a következő előadásokban fogalmazódott meg: Egyéniség - közösség. Új magyar gazdasági rend és mi. Mit tesz az ember, ha magyar? - A konferencia másik gondolata: Szántsatok magatoknak új ugart... Mi mindenben csalódtunk? Pótlékok az éhező lélek számára. Isten igéje kemény eledel és napiparancs.
A felvetett kérdésekkel kapcsolatban Veres Péter gondolataiból idézünk: "...Egy nép a maga egészében lehet tehetetlen a küldő erőkkel szemben, de egyes emberein, legjava emberein keresztül mégis ura lehet a sorsának. Nem úgy, hogy a lehetetlen kísérletében felőrli magát, hanem úgy, hogy megkeresi az egészséges alkalmazkodás formáit, s miközben kívülről hajlik, belől keményedik. Ezt csinálták mindig a kicsi és leigázott népek, amelyekben még volt erő és életakarat. Ezt csinálta maga a magyarság is parasztjaiban, íróiban. Így tartotta meg a parasztság a magyar jelleget és így őrizték meg íróink a magyar szellemet.
Az egyes embere számára hát a pozitív feladat: különbnek lenni. Különbnek lenni, hogy az egyéni példa vonzza és magához ragadja, mint a mágnes, a közösség legjobbjait. Mert végülis ebből történelem lesz. Nincsenek örökkétartó állapotok. A túlzott, az egészségtelenül felfokozott szólamokra és lelki injekciókra épült hatalmak holtbiztosan meggyöngülnek, vagy összeomlanak." /Református Diákmozgalom, 1941. szeptember/
Az 1941. évi nyár konferenciáira nyomtatott hívogató szövegrésze kiemelt nagybetűkkel közli a konferencia lelki irányát: Válságból váltság felé. A főiskolás konferencia így részletezi ezt a gondolatot: A nyugtalanító Isten, a nyugtalankodó ember, fejtsd fel, amit életedre férceltél, a kijelentés Istene, válságból váltságba.
Az új közösségformáló erőkről pedig ilyen alcímekkel szóltak az előadók: a család tragédiája felé, az új jogalkotás szelleme, az ember hatalmából megszabadított Isten, a szabadság, mint a mai élet gerince, a tudomány misztikuma és csődje.