A címben foglalt örvendetes hírt a balatonszárszói templomban szeptember 10-én Merétey Sándor lelkipásztor jelentette be az e napon összehívott népes hallgatóság előtt. Mint mondta, új korszak kezdetén állván Szárszóra nemcsak emlékezni kell, hanem folytatni a hagyományokat. A legfőbb kérdés tehát a hogyan tovább. Erre utalva elmondta, hogy egyházunk illetékes testülete még az év őszén megtárgyalja Szárszó ügyét, s a különböző öntevékeny kezdeményezéseket, javaslatokat is figyelembe véve programot fogad el arról, hogy a jövőben miként hasznosítsuk a volt szárszói ifjúsági konferencia-telep újra egyházi tulajdonba került részét.
1991-ben megjelent az a törvény, amelynek értelmében az egyházak visszaigényelhették azokat az ingatlanaikat, amelyeket 1947 után az állam elvett, de amelyek az egyház működéséhez szükségesek. Ha egyáltalán lehetséges lett volna, akkor se lett volna könnyű ezen az alapon visszaszerezni a Református Egyháznak a szárszói telepet, ennek visszaszerzése azonban már jóval korábban felvetődött, és arról a rendszerváltás előtt, 1988-ban megegyezés született. Ennek története van.
1984. szeptember 25. A Kabai Márton Kör levele Bartha Tibor püspöknek, a Zsinat lelkészi elnökének. Ebben hat pontba foglalják - mintegy szövegezési javaslatként - a telep újraélesztésének indokait, lépéseit, és felajánlják ebben közreműködésüket. (Úgy tudjuk, az Állami Egyházügyi Hivatal lebeszélte a Zsinat fejét arról, hogy ilyen igényt előterjesszen.)
1927. nyár. A Szárszói Baráti Kör* vezetői szemrevételezik a telepet (pontosabban annak megmaradt részét), tárgyalnak a helyi vezetőkkel, a siófoki Földhivatalban megszerzik a vonatkozó telekkönyvi adatokat.
1987. A volt SDG-sek hagyományos találkozóinak egyikén decemberben levelet írnak a zsinat új elnökének, Tóth Károlynak és felajánlják szolgálataikat Szárszó visszaszerzéséhez. Többek között ezt írják: "Úgy érezzük, hogy nem csak érlelődik az idő ennek a népünk és egyházunk együttes javát szolgáló intézménynek az újjászervezésére, hanem éppen itt van az alkalmas idő, hogy ne mulasszuk el a cselekvést, hiszen az a nemzedék, amelyik még élményeiben hordozza a népünk és egyházunk fennmaradását segítő, sok jó gyümölcsöt termett mozgalom emlékét, immár elmenőben van, és kevés ideje van arra, hogy bizonyságot tegyen róla."
1988. április. A Szárszói Baráti Kör levelet ír Tóth Károlynak a Telep visszaszerzése érdekében. Csatolja a tulajdoni lapokat, a térképvázlatot, az értékbecslést és vázolja a Telep visszaszerzésével és az ott tartandó konferenciákkal kapcsolatos terveket.
1988. május. A püspök fogadja a Kör vezetőit, köszöni a fáradozásait és ismerteti az Egyház magára vállalt feladatainak súlyos anyagi terheit; Szárszó visszaszerzésére sor fog kerülni.
1988. szeptember. A Kör vezetői baráti beszélgetésre felkeresik Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművészt, a Zsinat világi elnökét, aki vállalja az igény tolmácsolását az állami vezetők felé.
1988. október 31. Tóth Károly püspök és Huszár István, a hazafias népfront főtitkára egy-egy delegáció élén megbeszélést tartanak a szárszói konferencia telep visszaadásáról. Zárszavában Huszár István kifejezi egyetértését azzal, hogy a Telep ismét az Egyházé legyen.
1989. június 26.-án Kocsis Elemér, a Zsinat új lelkészi elnöke és Nagy Sándor, a szárszói telepet eddig "kezelő" Szakszervezet főtitkára megállapodást ír alá a Telep átadásáról. Az egykori öt és fél holdból két hold és 1200 négyszögöl került így vissza az egyház tulajdonába. Értéke - a rajta levő egy igen nagy és három kisebb épülettel együtt - a Baráti Kör becslése szerint - akkori áron meghaladta a 30 millió forintot.
1990. március 13.-án Szárszón megalakult a Telep Kuratóriuma.
1991 nyarán már több építőtábor munkálkodott a telepen.
1992.-ben befejeződött az egészségügyi komplexum építése, a tereprendezés és házépítések következtében a Telep alkalmassá vált konferenciák megtartására. Soli Deo Gloria!
* A szárszói lelkület ápolására és a Telep visszaszerzésére szövetkező volt SDG-sek egyesülete.