(1911-1956)
1937-1943 Szenior titkár
1937-1941 A Református Diákmozgalom felelős szerkesztője
1946-1948 A Szövetség elnöke
Kisújszálláson született, de négy évvel később tanár édesapja a családdal együtt Debrecenbe került. Itt végezte a középiskolát, majd az egyetemet is, ahol 1934-ben nyerte el a matematika-fizika tanári diplomát. A debreceni SDG-ben, a Bajtársi Egyesületben, az Ady-társaságban vitt jelentős szerepe még három évig Debrecenben tartotta, jóllehet tanári állást itt nem kapott. Ezekben az években a debreceni diák-megmozdulások országos visszhangot váltottak ki.
A jobboldali szervezkedés megtört Debrecenben az egyetemisták egészséges gondolkozásán. Ebben a főszerepet Barcza Gedeon vitte. A Honvéd Vezérkar Főnöke 2. osztályának korabeli jelentése őt és két társát vádolta meg a diákzavargások vezetésével. A megmozdulások... "mozgatói - írták - arra törekedtek, hogy a hazafias diákegyesületekben magukhoz ragadják a vezetést, és az ifjúságot észrevétlenül baloldali vizekre tereljék. Sikerült is nekik. 1936 tavaszán a Turul Szövetség nacionalista kerületi vezetőségét megbuktatták (...). Az 1936-37. tanévben az Egyetemi Kör teljesen a kezükbe került. 1937-ben pesti elvtársaikkal egyetemben Márciusi Front néven nyiltan is kiálltak. "
(Az elavult társadalmi szerkezetet féltékenyen őrző kormányzat a megújításért sorompóba szállókat "baloldaliaknak" nevezte, ezt a küzdelmet pedig később a kommunisták saját múltjukként akarták kisajátítani.)
Fehér Lajos (Így történt. Magvető, 1979. 92-93.old.) a debreceni egyetemen elért mozgalmi sikereket a következőknek tulajdonítja:
"Mindez együttvéve oly meleg, nyílt, egymást támogató baráti kört teremtett az évek során egymás között, ami talán leginkább hasonlított - s ebben bizonyára szerepe van az öreg Református Kollégium patinás ihletének is - az albigensek, a husziták, magyar alföldi és erdélyi reformátorok nagy lázadásához. Mi is hasonlóhoz, a társadalom gyökeres megújításához igyekeztünk nekigyűrkőzni, lelkileg és eszmeileg felkészülni ..."
Jelentős szerepe volt Barcza Gedeonnak a pesti és a debreceni "másként gondolkodó" fiatalok összehozásában is, amit jelez, hogy az indító összeismerkedés a Szövetség balatonszárszói telepén történt. (Ld. A haladó egyetemi ifjúság mozgalmai Magyarországon 1918-1945. Kossuth, 1978. 283. oldal)
Sakk-eredményeinek köszönhetően Barcza Gedeon 1936 végén fővárosi iskolában kapott állást, s ettől kezdve az SDG országos tisztikarában egymással párhuzamosan - mint azt az életrajz elején jeleztük - számos alapvető fontosságú funkciót töltött be. Társadalmi szervezőképessége itt bontakozott csak ki igazán. Támogatta a testvériség-konferenciákat, rétegtalálkozókat, az ezeket szervező Kabay Márton Kört. Már az első, 1941. évi Végzettek Konferenciáján Szárszón Somogyi Imre és dr. Kiss Sándor mellett ő tartotta a harmadik előadást "Egyéniség -közösség" címmel.
Szárszó felejthetetlenül szép hangulata nem kis mértékben az esti tábortüzeknek, az azokon verset mondó Barcza Gedeonnak köszönhető. Amikor 1942-ben elmondotta - fejből, mint mindig - Dsida Jenő négyoldalas "Csokonai sírjánál" című versét, a ridegparaszt-író, Veres Péter szemében meggyűlt a könny és végigpergett az arcán. Az áhitatokat, a pesti szerda-estéket is számtalanszor tette gazdagabbá lélekből felszálló, tisztán-szépen artikulált versmondásával.
A koalíciós időkben a Városháza oktatási ügyosztályára helyezték át igazgatói ranggal, 1951-ben azonban a Magyar Sakkélet főmunkatársa lett és ettől kezdve 1972. évi nyugdíjazásáig csak a sakknak élt. Nyolcszor volt magyar bajnok és ugyancsak nyolcszor sakk-olimpikon. Sakk-könyveit többször kiadták, idegen nyelvre is lefordították.
Négy gyermeke, kilenc unokája született. Család - SDG - sakk - irodalom "négyszögében" élt. A Református Életben Németh László, Veres Péter, Erdélyi József, Sinka István frissen megjelent köteteiről írt recenziókat. A népi írókról írt a Református Diákmozgalomban is, de rajtuk kívül Tóth Árpádról, Tamási Áronról, Szabó Lőrincről, Széchenyiről, József Attiláról is jelentetett itt meg tanulmányokat 1939 és 1942 között. Ezek közül kettőt mellékelünk.
Életrajzát pedig azokkal a gondolatokkal zárjuk, amelyekkel temetésén a Debreceni Kollégium és a Kollégium Baráti Köre nevében búcsúztatták.
"Körünk legutóbbi összejövetelén Dsida: Csokonai sírjánál c. költeményét mondta el. A vers alapgondolata az akácgyökér-sors vállalása. Összefogni a futóhomokot, hasznosítani azt a földet, amely talán minden szellőmozdulatra szertelebbenne. De az akácgyökér szorítja-markolja, termővé teszi, hasznosítja. Mikor ezt a verset mondta Gida-bátyánk, ott látta, ott érezte nemzedékének a sorsát, azt a sorsot, amely magában hordozta mindazt a szeretetet, amellyel az ember családja felé, nemzete és a világ felé fordulhat. Életének forrása volt az a szeretet, amely Krisztustól jövő és mindig megerősítő ajándéka volt. Ha a munkára gondolunk, a nevelés-tanítás munkájára, amely sohasem volt könnyű, azt mondhatnánk, ez a hetvenöt év a tanár munkája volt. Azé a tanáré, aki soha meg nem fáradt, soha személyt nem válogatott, jócélt félve mentett.
Hálát adunk az Istennek azért, hogy Barcza Gedeon ilyen példával járt előttünk."