02. Balla Péter

(1908-1984)
A Szövetség utolsó tíz éve nem képzelhető el Balla Péter munkássága nélkül. A magyar népdalok, a zsoltárok, a lelki énekek valóságos kultuszának megteremtésével új színt hozott az SDG életébe, a nagy találkozók, a szárszói tábortüzek, az ünnepélyek vele és általa gazdagodtak. Egyike volt azoknak, akiknek jelentősége messze túlnőtt a református diákmozgalom keretein, de éppen ez a többlet tette értékessé, felejthetetlen élménnyé a diákok körében végzett szolgálatát.× (Lábjegyzet: Havas Gábor- Kálmán Lajos: Balla Péter emlékezete c. tanulmányára támaszkodik ez az arckép-vázlat. Confessio.1984.1. sz.)
Az első zenei hatások már a belényesi (ma Beius, Románia) elemi iskolában érték. Az itókát kedvelő kántortanító nemegyszer magára hagyta az osztályt, hogy míg ő kialussza előzőnapi mámorát, szépen énekeljenek. Fújták is azok a zsoltárokat, az elsőtől a százötvenedikig, majd kezdték előről. A magyar és román parasztdallamok mellett így lettek a különleges hallású gyermek alapélményei a zsoltárok.
Ének- és zenetanára a gimnáziumban hegedű-tanulásra fogta, hatása alatt Balla Péter hegedűművésznek készült. Később, amikor egy jutalom ösztöndíj megnyitotta előtte a Zeneművészeti Főiskola kapuját, kiváló tanárai biztostudású kamaramuzsikussá képezték. Bartók és Kodály munkássága azonban a népzene felé fordította figyelmét. Lajtha László mellett megtanulta a gyűjtés és a lejegyzés titkát. 1933-ban már a bukoviniai székelyek között gyűjti fonográf-hengereire az ősi magyar dallamokat. Erről beszámolót tart a Tudományos Akadémián, ez nyomtatásban is megjelent.
Bartók felfigyelt rá és további kutatásokra buzdította. Támogatásával Balla Péter hídszerepet vállalt a román és a magyar népzene-kutatók között. 1934-es bukoviniai és moldvai gyűjtéséről ismét az Akadémián számolt be.
A harmincas évek második felében készült a Rádió és a Pátria cég közös vállalkozásában az a 200 lemez, amely a népzene terjesztésében áttörő jelentőségű; ezeknek a felvételeknek az előkészítésében Balla Péter kulcsszerepet játszott.
A harmincas évek második felében egyre többször hívták ifjúsági egyesületekbe, kollégiumokba, népfőiskolákra, táborokba népdalt tanítani, előadást tartani. Legtöbbször az SDG vendége volt. 1937-ben már a szárszói konferenciák közel ezer fiataljába plántálta be a népdalok szeretetét, a következő évtől pedig mint az Egyetemes Konvent énekügyi titkára nagykart és kamara-együttest szervez a központban, szombatonként százfős diáksereget tanít, fáradhatatlanul járja az országot.
Veres Péter írja az 1941. évi végzett konferenciáról: "... elhagyták az úri-polgári otthoni szokásokat, egyszerűen étkeztek és a közös szolgálatot örömmel teljesítették. Az ősi magyar énekeket már jobban tudták, mint én. Mesterük, Balla Péter felejthetetlen, felbecsülhetetlen munkát végzett közöttük. Ezekez az ifjú lelkeket jó irányba indította: a népköltészeten, a népzenén és a magyar irodalmon át a nép felé."
De nem csak a közösségbe, táborba verődött fiatalokat, hanem az Erkel (akkor Városi) Színházban tartott nagy ünnepélyek nézőit is megénekeltette a maga sajátos és varázsos tömeg-daloltatási módszerével.
Tanítását - fogalmazza Kálmán Lajos, szolgálatkész munkatársa és művének folytatója - legtalálóbban a népdal átszármaztatásának mondhatjuk, lélektől-lélekig víve népünk örömét-bánatát. Azonosult a néppel, maga is "néppé" vált, így szinte közvetítés nélkül tudta - néhány magyarázattal kiegészítve - az összetartozás örömévé tenni a közös éneklést. A magyar nóták szinte kizárólagos uralma idején irgalmatlanul nehéz, úttörő munka volt a magyar népdalnak természetéből adódó,szájról-szájra való terjesztése.
1939-ben, az átmenetileg visszatért Felvidék köszöntéseképpen állította Balla Péter össze az ötvenezer (!) példányban megjelentetett Kismagyar Daloskönyvet, melyben 40 népdal mellett tíz egyházi éneket is közölt.
Szárszó legnagyobb, 1943. évi értekezletén 600 résztvevő előtt "A népdal kérdései" címen tartott számos dallammal kísért előadást, s ezt pontos definícióval kezdte: " A népdal évezredek és embermilliók ösztönös szépkeresésének közös szöveg- és dallambeli megnyilvánulása. Egyszerű, tanulatlan emberek művészi megnyilatkozása..." × (Lábjegyzet: Az előadás szövege megjelent a "Szárszó 1943" c. kötetben. (Kossuth, 1983), és a Confessio 1984.1. számában, itt már kottákkal együtt. ) Az előadás lényegesen bővített változata jelent meg a Magyar Élet kiadónál 1944-ben "A magyar népdal kistükre" címen.
A sikeres gyűjtő, a tudós, a hegedűművész, a népdaltanítás apostola cím mind ráillik Balla Péterre, de kevesen tudják, hogy a nyilas időkben veszélyes életmentést végzett; mintegy hatvanan köszönhetik neki megmenekülésüket. Szabadjegye volt, így aztán megállás nélkül utazott, vitte magával az "erdélyi menekülteket" különböző parókiákra, az általa e célra bérelt balatonszárszói házakba, saját vecsési otthonába, de jutott belőle a Múzeum-körúti fiúinternátusba és a szárszói telepre is. A háború után sokan visszajártak hozzá, belföldről és külföldről egyaránt.
Az ifjúsági mozgalmak felszámolása után egyre kevesebb szolgálatra nyílott alkalma, így etikusabbnak tartotta elfogadni az akkor alakuló Népművészeti Intézet ajánlatát. 1951 és 1958 között itt intézte országos szinten a népdal-tanítás ügyét. Az Intézet megbízásából állította össze a "Dalolj velünk" c. füzetet, mely 64 Észak-Magyarország-i népdalt tartalmaz; ezt a Zeneműkiadó jelentette meg.
Szerzői munkája is kiemelkedő. Tizenhárom istenes éneke közül az "Új éneket mondjunk őneki...", a "Mennyei seregek...", a "Szenvedésben engedelmes...", az "Új szívet adj..." kezdetűek lettek a legközkedveltebbek; ezek 1988-ban füzetbe gyűjtve is megjelentek.