SDG beszámolók

Várni jó

Mit vársz egy utcazenésztől, és mit egy nagynevű művész koncertjétől? Bizonyára nem ugyanazt. Vigyáznunk kell azonban, mert sokszor válhatunk süketekké és vakokká saját elvárásaink miatt. Nem vesszük észre, mert nem várjuk, nem is merjük elhinni, hogy másképp is lehet. Saját elvárásaink áldozatává leszünk.

Egy „királyság” emlékképei

Amikor az SDG Pápán tartott nyári táborából igyekeztünk haza, az volt az érzésem, mintha tegnap száguldoztunk volna a tábor felé. Ugyanaz az út, ugyanazok a templomok, ugyanazok a házak, ugyanaz a társaság az autóban, mégis más volt az utazás, mert tele voltunk élményekkel. A tábor adta hangulat, jókedv és fáradtság nagyon is frissen élt bennünk. Beszélgettünk, hogy mi minden is történ velünk azon az egy héten, július 5. és 11. között. Arra jutottunk, hogy jó volt és érdemes volt elmenni.

Táboron túl

Telnek-múlnak a napok, feldolgozás alatt az élmények, a hallottak. Küzdve az idő vasfogával, ahogyan mondani szokás, hogy meg ne halványuljanak az emlékek nemsokára felkerülnek a képek, megjelenik a beszámolónk a Reformátusok Lapjában... de addig is álljon itt a tábornapló, amit érdekes módon a nevével ellentétben nem annyira olvasni kéne, hanem inkább hallani, de hang hiányában csak a szöveget vágom be, a megfelelő dallamok jelzésével (mint a zsoltárok könyvében:)Köszönet a begépelő szorgos kezeknek, no meg a szerzők kreativitásának.

Egymás mellett

„Egymás mellett, és nem egymás ellen dolgoztak a babiloni fogságból hazatérő zsidók: papok és ötvösök, férfiak és nők” – ez volt az egyik gondolat, melyet Nagy István, az SDG elnöke a 2010. évi bibliaismereti verseny megnyitó áhítatán kiemelt, Nehémiás könyvének harmadik fejezete alapján. Arra biztatta a Pécsre érkezett református gimnazistákat, hogy mind az életben, mind az előttük álló versenyben hasonlóképpen cselekedjenek.

Egy hét vége - valami kezdete

2010. február 19-21. Vezetőképző, Budapest (Gyulai Pál utca)

Kérdezheted hogy: „jó volt? ” és én azt mondom: „igen, jó, nagyon jó!”

Mi is volt a jó? Na, nem csak a hangulat, ami mindig jó az „SDG hajóján”, hanem az hogy a kérdésre „van- e szándék…” nekünk az a válaszunk, hogy: „igen, szándék van…” van szándékunk, akaratunk, nekifeszülésünk arra – azért, hogy a református középiskolákban vigyünk valamit, azt, amit mi is ingyen kaptunk, kegyelemből és megtartónkká vált.

Oldalak

Feliratkozás RSS - SDG beszámolók csatornájára