Pesten is koszorúztunk

Évek óta árválkodott csupaszon a pesti Teológiai Kar körfolyosóján az SDG-s emléktábla...

2004. szeptember 28-án, kedden megtartottuk e tanévi második bibliakörünket mi, a pesti vagányok. Ez alkalommal Fehér Eszter, Marcsi, Timi (ex-Békés), Kiss Eszter, Lidi, Molnár Sanyi, Áron és én voltunk ott este fél héttől a Ráday utcában.

Miután felolvastuk a napi igét, vidám, színes koszorúnkkal a körfolyosóra vonultunk, és emlékezetem (2001) óta először megkoszorúztuk a SDG-s emléktáblát.

Először elzengtük az Új szívet adj-ot. Nem, nem mint kötelező SDG-himnuszt, hanem a tartalma miatt mindig időszerű könyörgő és hálaadó öröméneket.

Majd a SDG alapigéjét idéztük fel (ezt én), ezután Kiss Eszter szavaival imádkoztunk Istenhez.

A koszorút Timi tette a tartóra.

Búcsúzásképpen még elénekeltük a "Jöjj, mondjuk hálaszót" kezdetű szép hálaadásunkat.

Nagy boldogsággal és élő hittel ünnepeltünk, de szinte észrevétlenül. Talán valaki meghallotta énekünket a szemközti házból. De nem ez a lényeg. (Fényképek a nagy sötét miatt nem készültek.)