sziasztok!
Most fedeztem fel ezt a naplos dolgot itt a honlapon!Tiszta buli!a legtobb sdg-s tudja ,de azert megis leirom,meg mindig itt tengodok Nemetorszagban,pontosan mar 8honapja!Mar csak 1honap es vegre Haza koltozhetek,Edes Kis Hazam ugy hianyzik mar!Amugy jol erzem magam itt es tenyeg sokat tanulok,de sokat kuzdok a kulvilaggal es persze magammal is!Tegnap volt pl.egy nagy kiakadasom,ugyebar Husvet volt es unnepekkor amugy is erzekenyebb vagyok,de a lenyeg hogy 2olyan emberrel kell megkuzdenem egy beszelgetes ereig akik nem eppen a vallasossag teren munkalkodnak,ugyis mondhatnam ateistak,nagyon melyen megbantott par mondatunk es orakig sirtam!Megint csak rajottem hogy mert szeretem annyira az sdg-t es a taborokat ahol eggye valhatok a testvereimmel!De hiszem hogy Isten ebben az evben azert allitott ennyi probatetel ele engem hogy erosodjek!
Drukkoljatok nekem!
Kincs
 

Félek elkezdeni!
Ennek csak az az oka, amiért eddig nem tetem közzé sem a verseim sem egyéb BLOG-okat nem kezdtem el írni. Tulajdonképpen rengeteg gondolat cikázik minden pillanatban a fejemben, amelyek néha jó érzéssel tőltenek el, nha pedig elbizonytalanítanak és összezavarnak. EZeket a gondolatokat lenne jó elmondani valakinek, aki végighalgat, aki megérti ezeket a dlgaimat, de ha hozzáfordulok, akkor emlékeztet a "régi" magamra. Hát talán erre jó lesz egy napló.
Egy új terv, hoyg hangzóra rögzítem minden gondolatom és majd az alapján gépelek be minden gondolatomat. Változtatás nélkül
Hát sok sikert hozzá.

Ez a szakasz nem Lázárról, nem is az ő feltámasztásáról szól, mégis szervesen kapcsolódik hozzá, egyfajta bevezető. Jézus szerette ezt a házat, valószínűleg többször meg is szálltak itt a tanítványokkal, akik minden bizonnyal elmondták a három (egymástól merőben különböző) testvérnek a csodákat, amiket láttak. Amikor egyikük beteg lesz, üzennek Jézusnak. Nem felszólítják: látogasd meg, gyógyítsd meg Lázárt, mint pl. a kapernaumi százados szolgáját, mégis elvárják, hogy Jézus a segítségükre siessen. Hiszen ők is hányszor vendégül látták már! Mi is mennyire természetesnek vesszük, hogy Istan megsegít minket: családi megpróbáltatásban, iskolai dolgozatban, munkahely megtartásában vagy megszerzésében. Aztán mennyire felháborodunk, ha mégsem az történik, amire mi számítottunk: Jézus megvárja, amíg eljön az ő órája (lásd kánai menyegző, ahol a saját anyját utasítja el), de akkor sem feltétlenül az emberi elvárásoknak megfelelően cselekszik (anyád és testvéreid kint várnak rád: azok az én anyám és testvéreim, akik hallják az én szómat és megcselekszik). Néha úgy érezzük, hogy Isten segítsége nélkül menten elveszünk (segíts Uram, de azonnal), és aztán sírva döbbenünk rá, hogy egyrészt egyáltalán nem hagyott el bennünket, másrészt mások jobban Őrá szorulnak. (Ilyen szükséghelyzetbe is csak az kerül, aki közel van Jézushoz.) Az Ő ereje pedig a mi erőtlenségünkben nyilvánul meg, ér célhoz - így is megmutatva szeretetét.

Néha az embernek nagyon nehéz szavakba önteni a gondolatait. Még akkor is, ha tudja, hogy ha nem teszi, akkor az még tovább mardossa belülről. Lehet, hogy ez csak a szokáso depim felerősödése. Tegnap esete volt a békési gimi gombavatója. S hogy nézem az egyik barinőmet, rájöttem mennyi minden hiányzik az életemből. Nagyon nehéz ezt az érzést megmagyarázni. Ez nem féltékenység, hisz az a tudat, hogy Neki megvan egy csomó olyan dolog, ami nekem nincs meg, nem elszomorít, sőt örülök neki. S hogy miért érzem magam olyan kutyául? Jó kérdés. Ráfoghatnám egy csomó mindenre, mint pl egy emil, amit hiába várok és úgy tűnik soha nem akar megjönni, vagy más ami lényegében semmi, csak együtt olyan jól szervezett egészet alkotnak. S ha belegondolok, tudtam előre hogy ez lesz. A világban egyensúly van, legalábbis ritka az olyan jó pillanat, ami után ne rossz következne. Természetesen ez logikus is. Most el kezdhetném boncolgatni ezt is, lehet hogy megteszem MAJD. Szóval ma 10ig aludtam. Ez nagyon nagy szó, mert mostanában nem tudok 7:30 után aludni, kinyílik a szemem. Aztán megreggeliztem, s egy nagyon jó magyar filmet láttam a Film Múzeumon. Aztán ma délután leadták a kedvenc filmemet, a Much Ado About Nothing (Sok Hűhó Semmiért)-et. Már vagy 100szor láttam, de nem tudom megunni. Szóval sejthettem volna, hogy nem következik be az amit nagyon szeretnék, de hogy mi ez, azt nem tudom jól megfogalmazni, ezért nem is teszem.

Peace!
Mi van veletek? Én jól vagyok kössz!Kicsit fáradt vagyok bár,meg minden,de már várom a következő sdg-t. :-)Nemsokára megyek Sárospatakra...
Pussz
Peace