Az 1947-etkövető négy évtizedben az Isten nevét ritkán, akkor is csak kis "i"-vel lehetett könyvben, sajtóban kiírni, következésképpen a "Deo"-val is legfeljebb az egyházi újságok lapján találkozhattunk. Itt-ott visszaelmékezésekben felmerült ugyan a Szövetség neve, munkája,de még az első áttörés is csak az 1943-as nagy szárszói táborhoz kapcsolódhatott, annak ürügyén szólhaott a kor rangos közéleti folyóiratában magáról a mozgalomról is. (Havas Gábor - Ohati Nagy László - Sebestyén László: A 43-as szárszói találkozó előzményeihez. Valóság, 1973.8. szám.) Itt már 8-10 oldal jutott az SDG, annak vezetői, munkaterülete, konferenciterepe bemutatására, de akkor - és utána még jó másfél évtizedig - jóformán mindig a hatszáz fős nagy tanácskozás volt az orientáló főtéma.
Ugyancsak ezidőtájt avatták föl Szárszón, az egykori tornácos dunátúli házak egyikének falán az emléktáblát, amelynek szövege - eltérően a valóságtól - "az írók konferenciájának" titulálja a 43. évi nagy találkozót.
Ez a sandaság jellemezte azt a táblát is, amelyet 1975 novemberében lepleztek le a Kálvin tér 8. sz. ház templom felé eső falán, emlékeztetve az ott 1942. februárjában tarott egyhetes, 150 fős egységtalálkozóra. (Nem engedélyezék a tábla szövegében a Soli Deo Gloria kiírást, maradt annak egyik, a maga korában valóban főleg a közélet felé kinyúló csápja, a Kabay Márton Kör.)
1942. évi találkozó 40. évfordulóján, 1982. februárjában megkoszorúzták a Kálvin téri táblát és a Hazafias Népfront és Belgrád-rakparti székházában emlékülés tartottak. Itt többek között Tóth Károly méltatta az egykori találkozót, és annak öt, a későbbi évtizedekre is áthagyományozott feladatát emelte ki. Ezek: a népi - nemzeti egység ápolása, a valós-látás kötelessége, bizalom az Istenben és ugyanakkor támoaszkodás a saját erőnkre, a nemzeti tudat ápolása, végül a békesség munkálása.
A 45. évfordulón ugyancsak koszorúztak, majd a kelenföldi SDG-s találkozón Veres Péterre emlékezett - az író születésének 90. évfordulója alkalmából - Denke Gergely, Hajdú Péter és Sebestyén László.
1883-ban - még mindig a nagy találkozóra emlékezve - már egész sor rendezvény tárgyalta, vitatta a szárszói hagyományt. A Kussuth Kiadó gondozásában 480 oldalas könyv jelent meg "Szárszó 1943" címmel. A könyv magját az egykori konferencia jegyzőkönyve adta, előtte azonban 80 oldal szól arról a légkörről, ami Szárszót jellemezte: az SDG szellemiségéről, a konferencia-telepről, az 1942. februári és nyári találkozókról és azok rendezőjéről, a Kabay Márton Körről. Közli a könyv az egykori sajtóvisszhangot is, közte Bognár István és Fónyad Dezső cikkét.
Júniusban a Szécheyi Könyvtárban rendeztek tudományos szimpóziumot a 45 évvel korábbi eseményekről; az egyház részéről Merétey Sándor tarott előadást az SDG-ről és annak az egyházhoz való kapcsolódásáról.Az előadások "Kiútkeresés 1943" címmel könyvformájában me is jelentek.
Ugyanebben az évben, augusztusban, a Szárszó és Szemes határán épült balatonparti Express-kempingben az 1943-as hagyománynak megfelelően ugyancsak 600 fiatal kereste a kibontakozás útját. A két konferenciát egybevető értékelés (Havas Gábor: Szárszó - zárszó nélkül. Reformátusok Lapja, 1988. szep. 18.) egy elmarasztaló és vele szemben egy bíztató eltérés állapított meg 1988 rovására, illetve javára:
"1943-ban utat-mutató írók-tudósok és utat-kereső fiatalok találkoztak, míg a mostani táborra inkább az együtt-töprengés volt jellemző (...) A mögöttünk sorakozó négy évtized kemény tényei azt sugallják, hogy az akkori hitvallások nem voltak mentesek az utópiától, de talán éppen ez volt a szép, a mágával ragadó bennük. Most bezzeg elkelt volna egy kis utópia, helyette azonban a hideg realitásra törtekvés jellemezte a találkozót. Leggyakrabban a 'válság' szót lehetett hallani, tükrözve az ország komor közérzetét, távlathiányt is.
A '43-as Szárszó' és a 'Szárszó 88' között azonban fellelhető egy másik, vigasztalóbb különbség is. Az egykori résztvevők zömmel a kiadó könyvbarátai, a népi írók olvasói közül kerültek ki (...) az idei táborozók nem kevesebb, mint harminc öntevékeny kollégium, kör, társaság tagjai voltak, a kényszerű muasztásokat lázas gyorsasággal pótolni kívánó magyarság kisebb-nagyobb sejtejeihez tartoztak." (...)
"Szárszó nem csak múlt, hanem jövő is. Ha erre épít egyházunk ifjúsága, jó talajra épít."
A találkozónak széles visszhangja volt; ez segítette visszahozni a köztudatba a hajdani SDG-konferenciák jelentőségét.
Az SDG megalakulásának 70. évfordulóján elméktáblát lepleztek le a Ráday Kollégiumban és szobrot avattak a siófoki színház parkjában, mindkettőt ünnepélyes külsőségek közepette.
Magán a Szárszói telepen, illetve a templomban és a hozzá tartozó parókián 1983-tól évente rendszeresen tartottak emlékülést, ezekről a "Szárszó utóélete" című fejezetben adunk számot.