(1884-1950)
A Kálvin jelmondatot nevéül választó mozgalom létrejöttében, majd missziós munkájában és közéleti kérdések felé fordulásában alapvető szerepe volt a XX. század eleven és aktív kálvinizmusát magyar földön meghonosító Sebestyén Jenőnek, ezért arcképeink sorát az ő bemutatásával kell kezdenünk.
A Kecskeméti Református Főgimnázium elvégzése után, 1902-ben lépett be a Budapesti Református Teológiai Akadémia kapuján. Míg a Szövetség utolsó hat-nyolc évét meghatározó Soos Géza lelkészi pályára készült és apja kívánságára lett jogász, vele szemben Sebestyén Jenő jogot akart tanulni és apja kívánságára lépett teológus-pályára.
1907 és 1910 között ösztöndíjasként külföldön, nagyobbrészt Utrechtben tanult. Itt ismerkedett meg azzal a mozgalommal, amely az egyházat belülről akarta megújítani ("szigorú református egyház"), hatása alá került, és nagy reformátoraink hagyományait követve ezt hozta magával, ültette el hazai talajba. A holland-magyar kapcsolatok kiépítésével a későbbiek folyamán is lelki és materiális segítséget közvetített egyházunknak.
1910 és 1918 között vallástanár a fővárosban, de eközben megszerzi az egyetemen a filozófiai doktorátust, órákat ad a Teológián és a Konvent megbízásából pásztorolja a cseh és osztrák hadikórházban fekvő magyar sebesülteket. × (lábjegyzet: Az életrajz nagymértékben támaszkodik a Ladányi Sándor által szerkesztett és 1986-ban megjelent Sebestyén Jenő emlékkönyvre, ezen belül a szerkesztő tanulmánya mellett Rácz Lajos, Kulifay Gyula és Pál László írásaira.)
1938-tól 1946-ig a Teológia tanára, ezen belül 1928 és 1938 között betöltötte a Teológiai Akadémia igazgatói tisztét is.
Másról aligha mondható el, hogy az SDG születésétől megszűnéséig közvetlen és közvetett hatása a mozgalomra felmérhetetlen jelentőségű. Nem csak Töltéssy Zoltán lelkében gyújtott lángot, a mozgalom aktivistáinak jórészére is életre szóló hatást gyakorolt, hogy csak Záborszky János, Hegyi Sándor, Csontos Béla, Szőke Imre, Pap Géza, Zugor István, Dobos Károly, Morvay István, Kiss Sándor, Fónyad Dezső, Sipos István, Pap Béla, Pap Ferenc, Hörömpő Gergely, Kovács István, Tóth Endre, Rácz Lajos nevét említsük.
A Hollandiából hazatért fiatal lelkész azzal a kálvini küldetéstudattal tért haza, hogy az egyháznak ki kell lépni önmagából. Ahogy írta: "Az ideál a mi református igehírdetésünkben és iskolai nevelésünkben mindig az kell legyen, hogy a vallási öntudat a mi embereink lelkében világnézeti öntudattá is kiszélesedjék."
Ő nevezte el az egyházi élet megújítására vállalkozó lelki áramlatot történelmi-kálvinizmusnak, ezzel azt fejezve ki, hogy a liberalizmus-racionalizmus százéves lelki pusztításának felszámolásához a reformáció alapjaiig, Kálvinig kell visszamennünk. Ennek az eszmének sokoldalú és tudományos kifejtésével, tanári katedrán és azon kívül százszámra tartott előadásain, hetilapján, tanulmányain, cikkein keresztül a két világháború közötti időszak egyik legjelentősebb teológusa lett. A reformáció a XVI. században megmentette a végső pusztulástól-beolvadástól a magyarságot, a történelmi-kálvinizmus új szívet plántált a XX. század református mozgalmaiba.
Hívei magukévá tették Sebestyén Jenő meglátását: a "kálvinista" így , önmagában, csak az egyházhoz való formai tartozást jelenti, viszont a történelmi-kálvinizmus fundamentumán állók ébredést, erőt akarnak hozni az importált ideológiák és elavult evangélizációs módszerek helyébe. Szerintük egyetlen kiút az I. világháború utáni református egyház összetört állapotából az eredeti kálvinizmus hamisítatlan szellemének újraélesztése, érvényesítése mind az egyház, mind a nemzeti és társadalmi élet minden területén. Nincs külön templomi hit, és a templom kapuját elhagyva egészen más jellegű hétköznapi magatartás.
Tanítás és mozgalom Sebestyén Jenő életében egyet jelentett. Hitvallásának terjesztésére indította 1920-ban a Kálvinista Szemle című hetilapot, amelyet később - rövid szünet után - 1934-től a Magyar Kálvinizmus váltott fel.
Ezért hozta létre az Institutio megjelenésénak 400. évfordulóján, 1956-ban a Kálvin János Társaságot a kálvinista világnézet közéleti érvényesítésére, az elszíntelenedett egyház szellemének felfrissítésére, "hogy az ősi hit igazságai teljes erejükben kivirágozzanak."
A Szövetség megszületésében játszott meghatározó szerepéről a kötet történeti részében már szólottunk, most az SDG-ben tartott előadásainak címeit idézzük fel, annak érzékeltetésére, hogy a mozgalom és Sebestyén Jenő között a kapcsolat végig szoros és töretlen maradt.
1923 A református életeszmény (Az SDG baráti csoportjában)
Miért legyen a református diáknak határozott és tiszta öntudata? (Az SDG központban)
1924 A predestináció, mint a keresztyén élet legmélyebb tapasztalata. És:
Hogyan lesz a református lélek? (Az SDG gödöllői konferenciáján)
1925 Életem érdekes emlékei
A református idealizmus
1926 Kálvinista életstílus (Debreceni SDG konferencián)
1927 A magyar református egyház ébredése (A kőbányai SDG-esten)
A kálvinizmus, mint a hősiesség vallása (Az SDG első virágvasárnapi konferenciáján)
A magyar kálvinizmus és 1848. március 15. (Hétfő-estén)
Öröktől fogva elrendelve (Bakonyszentkirály, SDG konferencián)
A református lelkészné hivatása (Hétfő-estén)
1928 A kálvinista világnézet szükségessége és értéke (Hétfő-estén)
1929 Kiskorúság vagy nagykorúság. Beszámoló hollandiai útjáról (Budapest SDG-s teológusok között)
1930 A kálvinista internacionálé terve (Szenior osztályban)
Megnyitó beszéd a virágvasárnapi konferencián
1931 A református nő hivatása (Szárszó, főiskolás leánykonferencián)
Kálvinizmus és kapitalizmus (Szenior osztályban)
Kálvinizmus és közélet (Pesterzsébeti SDG-ünnepélyen)
Az élő szó mellett írásban, könyvekben és publicisztikában hírdette a felsimert igazságot. Tanulmányainak és cikkeinek száma eléri a háromszázat.