A mozgalom közélet felé fordulását az 1933 körüli időkre, tehát Hitler uralomra jutásának idejére tehetjük. Az egybeesés aligha véletlen. A nácizmus világuralomra tört, céljai között ott szerepelt Ausztriának és a Dunántúlnak a "Birodalomhoz" csatolása és a Lebenaraum (élettár) saját érdekei alá vetése. Az SDG-n belül a változások okát Fónyad Dezső a következőképpen írja le: */"A szervezkedés, a diákság széles rétegeinek megnyerése, a mozgalom intézményesülése kb. 5-6 évet foglal magába, és elhúzódik 1933-ig, amikor már a Soli Deo Gloria teljes szervezettségében áll előttünk (...). A mozgalom taglétszáma úgy fut fölfelé, mint ahogy a fejlődő gyerek szökken fel a magasba és veti le gyermekruháit. Egy napon azon kapja magát, hogy tömegmozgalommá lett, ahová tódul a diákság. A szervezéssel elérte azt, hogy diákságunk ezreit mozgósította, de azt is, hogy a fejlődés iramával párhuzamosan nem volt ideje vezetők kiképzésére, éppen azért, mert a történelmi kálvinizmus, amelynek ez lett volna a feladata, a maga bajaival volt elfoglalva. Kiütnek a testen a tömegmozgalom foltjai, de máris lázas lépéseket tesz a veszedelem elhárítására (...)Egyet tehetett csak: vezetőket kezdett képezni. A vezetőképzéssel lépett arra az útra, amelyen minden mozgalomnak már születése pillanatában el kellene indulni. Körülbelül három év munkájába került, amíg megbirkózott a tömegekkel és komolyan gondolhatott arra a világnézeti nevelésre, amire már Sebestyén Jenő figyelmeztette, és amit már várt is az a réteg, amely az evangelizálás állandó dobpergését megunta. */ Bevezetés a Diákmissziós Munkába. 94-95. oldal Nemcsak külső vonatkozásban, hanem belsőben is olyan volt ez a szakasz a mozgalom életében, mint a pubertásé. A szellemi és lelki munkára kelleténél kevesebb erő jutott a szervezés miatt, vagy ha elegendő, akkor az korántsem volt olyan mély és átütő erejű, mint az első időkben, mert a hatás nagyobb területen oszlott el, a tömegekkel való birkózásban sok energia emésztődött fel. Hozzájárul ehhez még az is, hogy szellemi iránya már nem evangelizációs volt, hanem világnézeti jellegű. A felébresztett rétegek egyre erősebben kérték a kálvinizmus irodalmát, majd a magyarság kérdésének főhelyre kerülésével a mozgalmat arra szorították, hogy nemzet és társadalom problémáiban legyen segítségére a diákságnak." Kétségtelen, hogy a harmincas évek második felében és attól kezdve végig az Isten szolgálata és a magyarság szolgálata olyan erősen ötvöződött a Szövetségben, akár a török-dúlta XVI-XVII. századi Magyarországon. A két világháború között, a csonkolt ország kesernyés közhangulatában, csinált értékrendjében ez az ötvöződés ismét életkérdéssé vált. Krisztus és a nemzet szolgálatának kettős szála felbonthatatlan fonalként húzódott végig a Szövetség egész életén. Egyfelől ez adott tartós etikai alapot a társadalmi problémák súlyára ráébredő, megoldásukért tenni akaró diákoknak, másfelől a kegyesség felől érkezőknek munkaterületet kínált, javító szándékaiknak, energiáiknak értelmes-hasznos gyümölcsöztetését. A mozgalomnak ezt a kettősségét, centrumát éppen az bizonyítja, hogy szép számmal voltak csak Isten-kereső, szociális kérdésekkel nem foglalkozó alkalmak és a másik szélsőség oldalán akadtak - sokkal ritkábban - a közéleti kérdéseket előtérbe állító rendezvények. (Az utóbbi jellemző az 1942. februári majd az 1942. évi és 1943. évi szárszói népes egyhetes táborozásokra.) A kettősség egysége Töltéssy Zoltántól kezdve az SDG minden vezetőjénél egyértelműen kimutatható, de különösen szembeötlő, megragadható Balla Péternél és még inkább Soos Gézánál, akinek karizmatikus egyénisége rányomta az SDG utolsó tíz évére a maga bélyegét. Róla tudjuk, hogy az érettségi után nem tudott dönteni: pap akar lenni, de bíró-édesapja fiának jogi pályát szánt. A vitát a család tanácsadója, Ravasz László döntötte el: "Legalább annyit tudsz használni az egyháznak - mondta a mindig színjeles fiúnak - jogászként, mint tudnál lelkészként." Az élet igazolta ezeket a szavakat, sőt, 1950-től Soos Géza már papírforma szerint is lelkipásztor lehetett. Voltak és talán lesznek is, akik a vallásos mozgalom társadalmi kérdések felé fordulását túlzottnak, indokolatlannak tartják. Mi, e kötet összeállítói, akik ifjú korunkban örömmel adtuk át magunkat e kettős sodortatásnak, ezt nem csak lehetségesnek, hanem elkerülhetetlennek tartottuk, tartjuk. Ha elvonatkoztatnánk a földrajzi-gazdasági helyzettől, amiben akkor az ország volt, a nemzetközi hatalmi viszálytól, ami megsemmisüléssel fenyegetett, az apátiától, amely elsorvasztotta az akaratot és a távlatban-gondolkodást, akkor fel lehet állítani azt az elméleti követelést, hogy - suszter a kaptafánál - maradjon egy hitbuzgalmi szövetség a Bibliánál. Más kor más országa ezt talán lehetővé is teszi, de... De bennünket éppen az Ige indított annak az útnak keresésére, ami a társadalmi visszásságok felszámolásához vezet. Ha a samaritánus példája pozitív, ha Jézus csodatételei bizonyságtételek, akkor az egyes ember iránti szeretet társadalmi dimenzióba emelése is ez. Keresztyén ember egyszerűen "nem tudja" tétlenül szemlélni a nyomort, az igazságtalanságot, a kiszolgáltatottságot. És ha ezek nemzeti szinten jelentkeznek - mint ahogy sajnos az SDG korában így jelentkeztek -, akkor nemzeti szinten kell kiáltani és lépni megszüntetésük érdekében. Ez magyarázza az SDG társadalmi, szociális vonalát. Kezdődött a hétfő-, később szerda-estékkel, folytatódott a diákszociális munkával, majd ez kinőtt a diák-keretekből, s lett belőle népfőiskola-támogatás, nyomortelepiek gondozása, kórházmisszió, kisebb-nagyobb ankétok megszámlálhatatlan sora, amint ezt kötetünk bemutatta. Mi ebben a pár sorban csak tanúságot akartunk tenni, mi sodorta eggyé a hitbéli és nemzeti szálat. Front-évek jöttek, üldözés, fellélegzés, megint üldözés és az SDG-táborokban, -konferenciákon nevelődött ezrek 99 százaléka nem a bal- és nem a jobboldalon állott, hanem a hit és a nemzet oldalán. Az SDG és a népi írókHa volt is csekélyke átjárás a társadalom különböző rétegei között, a jogi-, gazdasági-, civilizációs megoszlás a magyar társadalomban a Horthy-korszak végéig mozdíthatatlannak tűnt. Ady váteszi riadója, Szabó Dezső nagy felkiáltójelei, József Attila keserű jajkiáltásai felbolygatták ugyan a nemzeti gondokra fogékony értelmiség legjobbjait, felrázó hatásuk azonban egyéni jellegű volt, nem adott reményt közeli változásra.Móricz Zsigmonddal már új, friss szél borzongatja meg a magyar szellemi közéletet. Erdély- trilógiájával modellt állított elénk, publicisztikájával, a Kelet Népe szerkesztésével, országjáró körútjain tartott előadásával kisvárosi-paraszti regényein túlmenően közvetlenül is mozgósított. Az SDG-vel hamar egymásra találtak, már a Szövetség első jelentősebb ünnepélyén (irodalmi est a régi képviselőházban, 1928. nov. 12.) előadást tartott, s élete végén, amikor támadások kereszttüzébe került, az elnökség őt kérte meg az 1942. évi nagy szárszói táborozás vezetésére (amit elvállalt ugyan, de betegsége miatt már nem tudott teljesíteni). Fülep Lajos zengővárkonyi és Kiss Géza kákicsi lelkész - túl országos jelentőségű művészettörténeti, ill. monografikus munkáikon - előadást tartottak a Dunántúl negatív népesedéséről a szerda-esték */ keretében. Itt vázolta föl Bajcsy Zsilinszky Endre is politikai ars poétikáját. */(I. Függelékben a Szerda-esték témáinak a jegyzékét)Közéleti jellegű javaslatait az SDG a harmincas évek közepéig közvetve, az egyház vezetésén keresztül kívánta érvényesíteni, majd - az előbbi mellett - kezdte kitágítani érintkezési körét a protestáns ifjúsági egyesületeken kívül más szervezetekre is. Kölcsönhatás alakult ki a felvidéki Sarló mozgalom és az SDG között, a Bolyai-Györffy kollégium és az SDG között. A német Burschenschaftokat utánzó, jobbra tolódó Turul bajtársi egyesület legjobbjainak leválasztásában, a népi-nemzeti gondolat térnyerésében alapvető szerepe játszó kollégium alig száz méterre a Kálvin-tértől, a Királyi Pál utca 12. alatt rendezte be puritán otthonát. A kapcsolat közvetlenségét a kollégiumban vezetett "Naposkönyv" néhány bejegyzésével érzékeltetjük. */1942. február 17. "Nagyobb számmal vettünk részt Veres Péter előadásán a parasztságról a Soli Deo Gloriában..." (59. old.)Február 19. "Kollégiumunk tagjai továbbra is szorgalmasan látogatják a Kabay Márton Kör konferenciáján elhangzó előadásokat. Ma este Darvas József beszélt az értelmiségről. Vita közben több kollégista felszólalt, azonban nagyon elvetették a sulykot, holott a mostani helyzetünk válságos, tehát meg kell húzni magunkat..." (u.o.) Hegedűs András: "Csak az SDG konferenciáján döbbentem rá, hogy a munkásság és parasztság érdekei mennyire ugyanazok. Ekkor vált tudatossá bennem, hogy a népi Magyarország felépítéséhez a parasztság mellett a munkásságra is szükség van... Részt veszek az SDG konferencián... (64. old.) */ Sej a mi lobogónkat... Akadémiai Kiadó, 1977. "November 18-án énekkar, utána az SDG tea-estet rendezett, amelyen részt vett a kollégium java része..." (69. old.) "Április 15-én dr. Soos Géza jött el hozzánk és megkérte a kollégistákat, vegyenek részt a Darányi-diákház akcióban." (70. old.) 1942. október: "Ebben a hónapban az SDG-vel együtt Népfőiskolai Kongresszust rendeztünk."(77. old.) Soos Géza meghívására a Györffy István kollégium alakuló, ill. a Bolyai kollégium névváltozását kimondó közgyűlését 1942. február 25-én az SDG nagytermében tartották. (Soos Géza neve szerepel is a jelenléti íven, ld. a kötet 9. sz. képét) A népi mozgalommal, a népi írókkal és azok kiadójával, Püski Sándorral (akinek pici könyvesboltja a Szerb utcában, majd később lakása a Ráday utcában szintén beleesett egy képzeletben meghúzható 200 méteres körbe) hasonlóan szoros volt a kapcsolat. Az SDG-ben megfordult, előadást vagy vitavezetőt tartó írókat a szerda-esték és a konferenciák programjában lehet - többszörösen is - megtalálni. Az intenzív kertészkedés propagálásában fáradhatatlan, úttörő szerepet vállaló Somogyi Imre "Kertmagyarország felé" című népszerű könyvét a szerzővel baráti kapcsolatban álló Kabay Márton kör ajánlotta a Magyar Élet Kiadónak, majd a Kör szerkesztette és rendezte sajtó alá. Szoros volt a kapcsolat Darvas Józseffel és Kodolányi Jánossal. Darvas már képzős korában (evangélikus volta ellenére) SDG-s kollégiumot vezetett, gyakran vállalt előadást az SDG-ben és írt annak lapjaiban, még a Végzett Körlevélben is (1942. novemberi szám). Szakadék c. színdarabját tekintette meg az 1942. évi Virágvasárnapi Konferencia diáktábora kollektíven, a kibérelt Belvárosi Színházban, hogy másnap aztán viták témája legyen.Ez volt a helyzet Kodolányi megdöbbentő , az egyke komor jelenségeit drámába sűrítő Földindulás c. színművével is 1941-ben. Kodolányi tartotta az indító hangot megadó bevezető előadást az 1942. évi, majd az 1943. évi nagy szárszói egységtalálkozókon. A legbensőségesebb barátság kétségkívül Németh László és az SDG között alakult ki, ezért erről bővebben szólunk. A Kabay Márton Kör felkérte Németh Lászlót is előadás tartására az 1942. februárjában a Kálvin téren tartott egyhetes, 150 fős paraszt-munkás-értelmiségi találkozón. Németh a felkérést elhárította ugyan, de mégis részt vett a konferencia utolsó, izzó hangulatú napján, majd hét munkásfiú kezdeményezésére körülülték a közeli tejivó egyik asztalát. Erről Németh László meleghangú cikket írt */ és ebben a felkérés elhárításának okáról is szólt: "Sosem vettem részt ilyen jól rendezett találkozón, (...) Kettejüket ott láttam azon a zárt értekezleten is, amelyre - a Kálvin-téri háztömbben - egyik előadásomról áthurcoltak. Ez az értekezlet akkor már kerek egy hete tartott. */ Találkozás a tejcsarnokban. Híd, 1942. március 3. A Soli Deo Gloria rendezte: értelmiség, parasztság és munkásság összehozására. Énnekem az értelmiség álláspontját kellett volna előadnom. Nem vállaltam. Nem akartam a körém szegődött viharokat erre a békeértekezletre bevinni (...). Megérte eljönni? - kérdeztem. Meg! - mondták. Az egyhetes eszmecserében kipirultan." Németh László naplójából is álljon itt pár sor, éppen 1942. februárjából. */ "Örömök napja" - írta be, szinte összetorlódva érte több írói siker. "Ha azt, ami bennem van, imádságra fordíthatnám, az ilyenféleképp szólna: csodát tettél; győztél előttem, Úristen. Ments meg most már közös győzelmünk mámorától. Add, hogy csak az alkotásra legyen szem, vonzás és szenvedély bennem."
„Vágy, hogy az Evangéliumot olvassam. Csak az angolt találom meg, ebből betűzgetem a Korintusbeliekhez írt levelet, a másodikat. Karácsony Sándornak alighanem igaza van: a magyarság ügyét hittel kell összekapcsolni. Valószínűsége nincs a megmaradásunknak; a titkok azonban megmozdulhatnak javunkra. S mintha mozdulnának is.”A februári találkozó végén a Szövetség elnöke, Soos Géza meghívta a résztvevőket a nyári szárszói táborba. 1942. június 29-től július 6-ig a Testvériség konferencián háromszázan vettek részt. A találkozó első napján Németh László délelőtt is, délután is tartott előadást, „Érték és igazság az irodalomban”, ill. „Érték és igazság a történetírásban ” címmel. Aznap reggel – bár gyöngélkedő állapotban volt – gyalog jött át a közeli Földvárról, a magas parton elterülő kopár birkalegelőn keresztül.Emlékeiből idéztünk az 1943. évi nagy konferenciáról írott beszámolónkban, azt még pár sorral kiegészítjük. „Az én problémám persze az volt, hogy lehetne a szárszói hat napot valami permanens telepen állandósítani. /…/ Karácsony - ő már komolyabb hatalom volt Debrecenben - most, hogy a szárszói konferencia után az állandó Szárszó ügyében levelet intéztem hozzá, szinte konkrétan írta készüljek én most csak az irodalomtanárságra.”Az idézettekhez engedtessék meg a sorok közlőjétől egy szubjektív mondat is, Magam is ott ültem a Németh körüli gyűrűben a magas parton; mellettünk vezetett az út, le, át a síneken a vízhez. Pokoli meleg volt; egy – a tóhoz tartó – író oda is szólt: -Laci te nem jössz fürdeni? –Köszönöm – válaszolta Németh László – én nem a fürdés végett jöttem a konferenciára.Azóta félévszázad telt el, de mintha ma lett volna. Mert az „örök Szárszó”, írónk magasan ívelő, gyönyörű gondolata, mindazokban az ezrekben és tízezrekben, akik ott lehettünk Balatonszárszón, belül ott tündököl sápadás nélkül. S nincs bennünk nagyobb vágy, minthogy ez a fény kigyúljon új és új generációkban, s ott éljen lelkükben az „örök Szárszó” olthatatlanul, életünk végezetéig.(kép)Református Diákmozgalom, 1931. áprilisA MÓRICZ ZSIGMOND körüli vitában a Szövetség az író mellé áll:(kép)