A Szövetséget alapító teológusok jórésze - évszázados hagyományokat követve - egy-két évig ösztöndíjas volt Amerikában, Hollandiában, Skóciában, Német-, vagy Franciaországban. Az első évek külföldi kapcsolatait ők jelentették. De már 1924-ben a gödöllői konferencián jelen volt húsz holland diák, akiket Horthy Miklós kormányzó is fogadott. A Szövetség arra törekedett, hogy legjobb diákjai, kollégistái kikerüljenek, világot lássanak, de ügyelt arra is, hogy a KIE, a Világszövetség, később az Ökumené jelentős ifjúsági munkásai Magyarországon személyesen is megismerhessék az SDG munkáját. Kezdettől jelentős súlya volt az un. utódállamokban élő magyar ifjúsággal való kapcsolattartásnak is. Hogy a Szövetség mennyire tág horizonton alakította ki terveit, jelzi az a hír, hogy 1925-ben felvetették azt a gondolatot: Budapesten kellene megalakítani a Református Világszövetséget. Kezdték kiépíteni a kapcsolatokat: 1927-ben Töltéssy Zoltán meglátogatta a losonci teológusokat, a tanév végén pedig két Erdélyből jött főiskolai hallgató tartott nálunk előadásokat. 1929-ben két kezdeményezés indult meg. Egyik egy Omnibusznak nevezett körlevél indítása a külföldön lévő tagokhoz. Amerikába, Hollandiába, Németországba, Spanyolországba küldtek ilyen körleveleket embertől-emberig, lélektől-lélekig. A másik: külföldi, olcsó tanulmányutak indítása. 1929-ban Bécsbe indult egy negyvenfős csoport, majd egy másik Erdélybe és a Balkánra, 1930-ban Velencébe. 1930-ban egy húsvéti tanulmányút tervéről olvashatunk Bécs-Genf-Párizs útvonalon. 1932-ben pedig egy Délkelet-európai tanulmányútról. Felvetődött az a gondolat is, hogy a Szövetség egy utazási irodát létesítsen, de ennek kivitelezésére nem került sor. Az 1934. évi közgyűlésen a Külügyi Bizottság részletes terveket terjesztett elő. Ebben főcélként szerepelt kapcsolatok teremtése a külföldön élő magyarokkal és külföldi protestánsokkal. A "Magyarság titkár"-ok feladata a megszállott területeken élő és az Amerikába vándorolt magyarokkal való rendszeres érintkezés volt. A Felvidékkel inkább személyesen vették fel a kapcsolatot, Erdéllyel pedig rendszeres levélváltások formájában. A közgyűlés személy szerint kijelölte azokat, akik a Délvidékkel, Ausztriával, Németországgal, Franciaországgal tartják a kapcsolatot. Távolabbi lehetőségként szerepelt még Lengyelország és Hollandia, valamint Olaszország és Svájc is. Elképzeléseik között ott volt még a genfi KIE világközpont, a külföldi sajtó tájékoztatása és SDG-stipendiumok létesítése. 1934-ben Magyarországon járt Vissert Hooft és v. Prosch világdiákszövetségi vezető. Velük az SDG-ben közös megbeszélésen jelen voltak az Evangélikus Diákszövetség és a KIE megbízottai is. 1935-ben több külföldi konferencián vehettek részt a Szövetség vezetői, ill. tagjai. A KIE németországi és csehországi táboraiba két-két SDG-s delegátust hívtak meg. Potsdamban Szabó Gyula és Porcsalmy János, Bulgáriában dr. Kiss Sándor, Csehszlovákiában Toldy Miklós, La Brocarderieben (Svájc) pedig Vámossy Katalin és Barczán Endre képviselték a Szövetséget. 1936-ban a berlini Olimpiára terveztek olcsó utazást; tíz napra 160, húsz napra pedig 240 pengőért. Ez év október 16-án H. Clavier montpellieri teológiai professzor tartott előadást a Központban. A Református Diákmozgalom 1936 márciusi számában jelent meg az első tájékoztatás Keresztyén ökumenicitás címmel Makay Miklós vallástanár tollából. Ő az ökumenikus mozgalom magyarországi előfutára, aki "Ökumenikus Kiskáté" című kiadványával próbálta a sokfelé széttöredezett keresztyén egyház Krisztusban való újratalálkozásának eszméjét népszerűsíteni. A Külügyi Osztály egyik vacsoráján harminc vendég jelenlétében R. Ambrose Reevest, a Keresztyén Világdiákszövetség ezévi nemzetközi konferenciáját Tihanyban tartotta. Ezen Szövetségünket Kalmár Lajos, Kováts Sarolta és dr. Tasi Kálmán képviselték. 1937-ban ugyanezt a konferenciát az ausztriai Salzerbadban tartották. Beszámolójában dr. Fónyad Dezső ezeket írja: "A Világdiákszövetségnek az utolsó évek folyamán egyik leggondozottabb és legtöbb gondot okozó földdarabja az un. Közép-délkeleteurópa. Az óvilág viharsarka, ahol a háború végén készült békeszerződések új tűzhányó hegyeket csináltak a népek gyomrába, s most szüntelen az a veszedelem fenyeget, hogy egy új "kitörés" véget vet a nyugati geográfiai őrületnek." A konferenciát Vissert Hooft ezzel a gondolattal zárta be: "A világ fegyverkezik, a mi programunk a leszerelés. Leszerelni Istennel szemben. Leszerelni egymással szemben. Leszerelni a felekezeti harcokat. Leszerelni a hitetlen nacionalizmust. Leszerelni az atheista kommunizmust. Leszerelni önmagunkat."Dr. Kiss Sándor kétéves tanulmányút után 1937-ben tért haza és állt újból munkába. Egy évig Németországban, egy évig Svájcban tanult, de megfordult Hollandiában, Párizsban, majd Oxfordban, ahol egy ökumenikus konferencián, majd Farnholm Castle-ban a Keresztyén Világdiákszövetség intézőbizottsági gyűlésén. Hazafelé Hollandiában, majd Németországban töltött néhány napot. A Külügyi Osztály vezetője, Széll J. Imre ugyanakkor Lengyelországban járt. A harmincas évek közepén felerősödött a lengyelekkel való kapcsolatteremtés igénye. 1936-ban már egy lengyel diákcsoport jött nyaralni Balatonszárszóra. A lengyel-magyar barátságot erősítő ittlétük tragikus mozzanata: egyikőjük belefulladt a viharos Balatonba. Csehszlovákia szétesésével, a lengyel-magyar közös határ megvalósulásával ez a barátság tovább erősödött és igazi értéke akkor mutatkozott meg, amikor tömegesen kerültek át lengyel menekültek Magyarországra s kaptak itt védelmet, oltalmat. A Református Diákmozgalom 1938. januári száma adott hírt arról, hogy a Nemzetközi Jóbarátság Egyházi Világszövetségének és az "Élet és Munka" egyetemes keresztyén tanácsának közös ifjúsági bizottsága két pályatételt tűzött ki. A pályatételek általános eszmeköre: "Krisztus és az egyetemes testvériség." Az ifjabbak (1920-1924 között születettek) tétele: "Milyen sajátságos módon járulhatnak hozzá a keresztyének a béke munkálásához?" Az idősebbeké (1916-1920 között születettek): "A béke keresztyén alapjai." Az első díj 500 svájci frank volt. A kéziratokat Makay Miklós ökumenikus ifjúsági titkárhoz kellett küldeni. Általános ifjúsági probléma, így a Szövetségnek is gondja volt, hogy még az egyetemi ifjúság is alig tudott idegen nyelveket. Ezért a Külügyi Osztály francia, angol, német és holland nyelvű társalgó-órákat szervezett. 1938 elején tartotta a Külügyi Osztály az első francia teát, ezen Deshusses professzor tartott előadást a francia-magyar kapcsolatokról. Az év végén lengyel estet rendeztek. (SDG-333-ik oldal, 2-ik bekezdéstől)Ez év őszén Juhász Ilonka és még két SDG-s Goisernben, Kiss Sándor Bievresben, Széll J. Imre Sjöstrandban vettek részt egy-egy nemzetközi értekezleten. 1939 már a II. világháború kitörésének az éve, de a nemzetközi érintkezés előtt még nem záródott be minden kapu. Február 20-24 között Belgrádban tartották a Keresztyén Világdiákszövetség keleteurópai konferenciáját, amelyen Kiss Sándor képviselte a Szövetséget. Nálunk járt Francis House a Világdiákszövetség titkára feleségével s meglátogatott néhány SDG-kollégiumot. Ugyancsak itt járt T.Z. Koo, kinai és keletázsiai főtitkár. Háromhetes itt tartózkodása idején Koncz Sándor kísérte, a virágvasárnapi konferencián két előadást is tartott. Sitters angol titkár, a belgrádi KIE-munka vezetője és felesége az egyik szerda-esten szólottak az ifjúsághoz. Már márciusban híradást olvashatunk arról, hogy az Ökumenikus Világszövetség 1939 nyarán Amsterdamban tartja egyhetes konferenciáját. Ezen Szövetségünk is öttagú delegátussal képviselteti magát. A Református Diákmozgalom szeptemberi számában Soos Géza számolt be erről a jelentős világmegmozdulásról. 1940 februárjában ismét Belgrádban volt ifjúsági vezetői konferencia, amelyen Kiss Sándor mellett Soos Géza a másik résztvevő. 1939 közepén olvashattuk a Magyarországi Ökumenikus Ifjúsági Bizottság megalakulásának a hírét. Ügyvezetője Makay Miklós vallástanár, helyettes ügyvezetője Soos Géza, titkára Széll J. Imre, pénztárosa Tüdős Ilonka lett. Jellemző apró hír ezekből az évekből: Dobos Károly felhívta a kollégiumok figyelmét a Brazíliában építendő református templom javára való adakozásra. A megkevesbedő hírek között olvashattunk arról is, hogy a Szövetségnek volt némi kapcsolata a levente-mozgalommal is. Pontosabban annak külföldet járó művészcsoportjával. 1942-ben Német- és Olaszországba, Weimarba és Firenzébe ment egy-egy csoport levente. Vezetőik közt ott volt Bognár István, Balla Péter, Székely György, s a résztvevők jelentős része is SDG-sek közül került ki. 1943-ban Soos Géza ugyancsak egy levente művészcsoporttal Finnországban járt. Beszámolójában írta: "... a leventék fele protestáns, kettő kivételével református, s ezek javarésze SDG-s. Két ízben is a zsúfolásig megtelt Nemzeti Színházban ősi magyar balladákat, táncokat, dalokat mutattak be sikerrel. Száz finn hadiárvának egy évre három mázsa vitamint vittek, és sok betegnek csokoládét, frissítőt." Az 1943-as közgyűlési beszámoló már arról adott hírt, hogy az Ökumenikus Ifjúsági Bizottság és a Pax Romana közösen megalakította a Menekültügyi Ifjúsági Bizottságot.1943 végén az Ökumenikus Ifjúsági Bizottság mátraházai gyűlésén "Az egyház és a nemzetközi újjáépítés" témája került napirendre. Dr. Nagy Barna "Az egyház etikai valósága és funkciója"címmel tartott előadást. A gyűlés megfogalmazott deklarációját a függelékben közöljük. A háború után a külföldi kapcsolatok minimálisra csökkentek. Az ökumenikus munka teljesen egyoldalúvá vált, mert szinte kizárólag az ökumenikus Segélybizottság adományait jelentette. A Szövetség megmaradt Internátusaiban ruhasegélyeket lehetett szétosztani, a Menza és a szárszói Konferencia Telep élelmezési alapanyagainak jórésze pedig a külföldről juttatott tejporból, margarinból, sajtból és egyéb élelmiszerből adódott. Ez a külügyi krónika azt kívánja hangsúlyozni, hogy a Szövetség tagjaival az egész látóhatárt igyekezett megláttatni, világméretű kitekintést nyújtott, kapcsolatokat tartott a külföldre szakadt magyarokkal és a világban működő keresztyén diákszervezetekkel. A kapcsolatépítésben résztvevők köre meglehetősen szűk volt, a nyelvtudás hiánya miatt. Az igény azonban nem csökkent. A leállás ezen a téren is kényszerű volt, a háború, majd az azt követő rendszerváltás miatt.
