Egyetemek, főiskolák, teológiák
Bár a Szövetség a négy magyarországi teológia ifjúságából alakult meg, de hatása nem egyformán jelentkezett ezek életében. Könnyen érthető ez, hiszen a négy egyházkerület mindig megtartotta a maga külön arculatát, a vezetőinek egyéniségétől függően ez bizonyos elzárkózást is jelentett. Budapest, mint az ország fővárosa, Debrecen pedig mint a reformátusság súlypontja igényelt magának bizonyos elsőséget. Patak és Pápa viszont jelentős történelmi múltjára hivatkozhatott ebben a vitában.
A Soli Deo Gloria Szövetség a budapesti Teológiai Akadémián jelentkező és magát egyre lendületesebben megmutató történelmi kálvinizmus lelki gyermeke volt. Innen kiindulva először a többi teológiát kellett megnyernie céljainak, elgondolásainak. Ez a "hódítás", egyetértő együttmunkálkodás először és leginkább a debreceni teológusok körében jelentkezett. A külön megalakult Debreceni Csoport vezetése jórészt az ottani teológusok kezében volt. Az egyetemi professzor védnökök mellett közülük került ki a helyi főtitkár, kezükben volt az ottani középiskolás munka irányítása is.
A sárospataki teológusok ugyancsak részt vettek a Szövetség életében. Professzoraik rendszeres előadói voltak a főiskolás konferenciáknak, s a harmincas évek második felében a Szövetség jelentős vezetői gárdát kapott a Sárospatakon végzett ifjú lelkipásztorokból. Ablonczy Dániel és Vatai László főtitkárokként is szolgáltak, Koncz Sándor pedig középiskolás lelkész volt.
A legkevesebb kapcsolat a pápai teológusokkal alakult ki. Itt a helyi tradíciók olyan erősek voltak, hogy az SDG csak többszöri erőfeszítés után tudott velük szerves kapcsolatba kerülni.
Az első években viszonylag szoros kapcsolatot tartott a Szövetség a losonci református teológusokkal, főként Töltéssy Zoltán személyes látogatásai révén.
A formálódás, kialakulás évei után a teológus ifjúság céltudatosan a főiskolások, egyetemisták felé fordult. 1926-ban Aggtelekre a főiskolás fiúkat, Egerbe pedig a lányokat gyűjtik össze konferenciára. 1927-ben már a keszthelyi Gazdasági Akadémián és Szegeden is megindul a főiskolások között a munka.
A Szövetség és a Pro Christo közötti ellentétek jórésze is arra vezethető vissza, hogy a Pro Christo ekkor már évek óta foglalkozott az egyetemistákkal, kialakította a maga szervezetét, s ez felekezetközi munka volt. Emellett jelent meg egyre több helyen az SDG a maga hitvallásos, kálvinista programjával, s ez bizony több szembenállást, mint együttműködést eredményezett.
A Szövetség életében az ifjúság aránya annyira eltolódik, hogy 1928-ban, Töltéssy Zoltán jelentésében ez áll: "... a teológus nemzedék ma már csak részletet jelent a mozgalomban s a világi testvérek imponáló számban csatlakoznak a munkához." Az első szárszói SDG-s konferenciát is egyetemistákkal, főiskolásokkal rendezik, s velük alakítják ki a Szövetség "Elvi program"-ját. Ettől az indulástól kezdve a nyári szárszói konferenciákon a legnagyobb hangsúly mindig a főiskolás konferenciákra esett. 1934-ig ezeket a konferenciákat külön tartották a fiúknak, külön a lányoknak, 1955-től már közösen.
1928-ban hírdetőtáblákat helyez el a Szövetség a bölcsész-karon, a Műegyetemen, a Horthy Kollégiumban, a Protestáns Menzán, a közgazdasági és jogi fakultáson, és ezeken a reformátusokat bibliakörökbe hívja. 1930-ban Debrecenben a teológusok és bölcsészek, jogászok, közgazdasági hallgatók között folyik a munka. A Horthy Kollégiumban nyolcvan résztvevővel tartanak összejövetelt. Pár helyen a főiskolások is SDG-s kollégiumot alakítanak (a budapesti Teológián '"Timotheus", a bölcsészeknél "Apáczai Csere János", Szegeden "Pál apostol" elnevezéssel), a legtöbb helyen azonban csak az SDG által irányított bibliaórán jönnek össze.
1936-ban arról szól a híradás, hogy a Testnevelési Főiskolán nagy számban vesznek részt, a Horthy Kollégiumban is, viszont elsorvadt a művész és jogász kollégium.
"Vidéken különösen Szegeddel voltunk kapcsolatban, ahol a Bethlen Gábor Körrel rendeztünk konferenciát. Itt azt a tanulságot vontuk le, hogy a Soli Deo Gloriának nagyon öntudatosan kell végeznie a maga munkáját, mert ennek sajátos ízét nem pótolja semmi sem. Kecskeméten, Miskolcon, Keszthelyen egy-egy esetben szolgáltunk előadás tartásával. Sopronban komoly munkát végeznek bányászaink. ...Sárospatak nagyszerű lendülettel dolgozik. Pécsre csak a jövő félévben tudunk elmenni -" írja a főiskolás munkáról szóló beszámolójában a főtitkár. (Református Diákmozgalom, 1936. december)
Kiss Sándor külföldi tanulmányútjáról visszatérve, elsősorban az egyetemisták, főiskolások gondját veszi fel. Ez egyben rendszeres egyetemi istentiszteletek megindítását is jelenti. Az első ilyen alkalmon 1937. február 7-én Szabó Imre budapesti esperes hírdette az igét. "Milyen jó érezni, hogy a budapesti református egyházmegye, amellyel egyetemben ezeket az egyetemi istentiszteleteket most már vasárnaponként rendezzük, mindjobban odaáll mellénk az ifjúsági evangelizáció támogatására" olvashatjuk az arról szóló beszámolóban (Református Diákmozgalom 1937. február). Ezek az istentiszteletek évekig a Központ nagytermében folytak 80-100 főiskolás részvételével.
Ugyanitt tartotta a Szövetség Szerda-esti előadássorozatát neves előadók részvételével, szintén elsősorban egyetemisták részére.
Kiss Sándor 1937. szeptember 20-án elhangzott évnyitó igehirdetése teljes egészében fennmaradt. Pár gondolatot ebből emelünk ki annak igazolására, hogy ez a legfontosabbnak minősíthető missziói szolgálat milyen lelki igénnyel lépett fel hallgatói felé. Igehirdetésének főgondolata: Az Úrra bízzuk jövendőnket. Textusa: Dániel 3:17-18.
"Nincs izgatóbb és döntőbb jelentőségű kérdés egy fiatal élet számára: ki mellé áll, kiben bízik, kit szolgál, kit tisztel, egy szóval ki lesz az Istene? Különösen a mi korunkban olyan izgalmasan nagy kérdés ez, mert hamis istenkék prófétái járnak szerte újból, hogy a maguk istenkéinek mágiájával, új kultuszával fogékony fiatal szíveket vihessenek rabul oltáraik áldozatára. Jobb- és balszélső irányzatok állítólag új, világmegváltó terveket árulnak a szellem piacán s fanatikus buzgósággal keresik: kik lesznek ügynökei, vagy házalói vélt igazságaiknak. (...) Főtételként így azt jelentem ki: a győzedelmes bizonyosságról hírdetem az igét. S ha címet akarok adni társadalmunknak, ezt egy ujjongó felkiáltásban fogalmazom: az Úrra bízzuk jövendőnket! A tárgyalás során pedig három nagy igazság villanjon fel előttünk s lássuk mit jelent a szabadító, szolgálandó és imádandó Istenben való bizonyosság. (...)
El tudjátok-é képzelni, mennyire megváltoznék a magyar élet, ha a szerzés és kapás törvénye helyett az adás és a szolgálat lenne az uralkodó? Ha a vezérigazgató ezt mondaná: azért van nagy jövedelmem, hogy ösztöndíjakat tegyek s abból tehetséges életek kutatásokat folytathassanak. (...) A nagybirtokos: minőségi magyar életet akarok a földemen termelni, tehát ezt a szép és erős emberfajtát: a magyar parasztréteget testvéremmé fogadom. (...) S te is, magyar értelmiségi ifjúság, ha szenvedélyeddé lenne, hogy te vagy a népért, a földért, nem ők szolgálnak néked. (...)
A legnagyobb metafizikai mélységekbe az utolsó része vezet el az igének: de ha nem tennéd is, legyen tudtodra, hogy a te isteneidet nem imádjuk, az arany állóképet nem tiszteljük. A lélek formálására ez a legdöntőbb. Kit ismersz el végső értéknek? Ki előtt hajtod magad igába? Kit halmozol el áhitatod jeleivel? Kinek készítesz kultuszt? Kit fogsz imádni? Vagyis kicsoda az istened? Ez a három fiatal élet jól tudta, hogy nem lehet a hamis és az igaz Istent együtt imádni." (Református Diákmozgalom, 1937. szeptember)
Az évnyitó igehírdetés után érdemes feljegyezni az első félévi sorozatot is az igehirdetőkkel együtt:
Deus absconditus, Deus revelatus Péter János
Távol van-é a kijelentés? dr. Victor János
Az abszolut kijelentés dr. Sebestyén Jenő
Veszedelmek a válaszod körül dr. Földes Papp Károly
Nem álom, valóság dr. Fekete Lajos
Kikhez szól az Isten? dr. Fónyad Dezső
Bűnöm egyik gyökere dr. Incze Gábor
Mi az igehirdető felelőssége? Szabó Imre
Ifjúság az Istennel szemtől-szembe Ónodi Szabó Lajos
Elveszett és megtalált ige,
elveszett és megtalált jövendő dr. Kiss Sándor
Ugyanakkor a Szövetség közgyűlésén a főiskolás munka erősítésére különböző határozatokat hozott.
A gyülekezeti elv erősebb kidomborítása céljából kísérletképpen az egyes missziói lelkészek mellé evangéliumot, kálvinizmust komolyan vevő világi főiskolások közül egy-egy gondnokot kell keresni illetve választani.
Visszaállítja a mozgalom főiskolás jellegű világnézeti havi lapját és világi embereket állít munkába.
Az egyetemi istentiszteletekre fokozottabb erővel gyűjti be a főiskolás diákságot.
Megszervez egy evangelizáló közösséget, amely az ország néhány főiskoláján evangelizáló munkát végez. A teológiai főiskolákon ismerteti a diákmisszió munkáját és felveti ennek gyakorlati problémáit.
Soos Géza alelnök jelentése: "Budapesten erős munka folyt a Testnevelési Főiskolán, működtek az orvos, mérnök, jogász, bölcsész, közgazdász, iparművész kollégiumok, volt némi munka az Állatorvosi Főiskolán és megindultak Központunkban az egyetemi istentiszteletek mintegy 120-150 állandó résztvevővel. Debrecenben az ottani csoport szintén intenzívebben munkálkodott s számos főiskolást nyert meg ügyünknek. Szegeden háromnapos körzeti konferencia volt Bethlen Gábor Körrel, Kecskeméten, Keszthelyen, Sopronban szintén volt egy-egy konferencia -jellegű alkalom több kisebb körű találkozás mellett. " (RD, 1937 október)
Ezidőtájt megerősödik a Zeneművészeti Főiskolások közötti munka is. A Művész Collégium 1938 június 3-án a Zeneakadémia kamaratermében Chopin-hangversenyt rendez diákszociális célokra.
Az 1939. évi közgyűlés " szükségesnek tartja, hogy a budapesti főiskolás kollégiumokat a budapesti főiskolás titkárok építsék tovább és hogy a főiskolás munkában, mint mozgalmunk leglényegesebb munkaágában a szövetség minél több munkása vegye ki részét. Szakonként és évfolyamonként megbízottak állitandók be. Az állástalan diplomásokat szakonként kell számontartani. (...)
Képzőművészeti célok szolgálata, valamint fiatal tehetségek bemutatása céljából főiskolák bevonásával képzőművészeti kiállítás rendezendő. " (RD, 1939. július)
Az 1940. február 4-én kezdődő egyetemi istentiszteletsorozat összefoglaló címe: Kell-é ma békében élni, tisztának lenni, prófétának lenni?
Vatai László főtitkársága után ugyancsak az egyetemisták egyre szélesedő munkakörét veszi át. Kiss Sándor 1942-ben a budapesti egyházmegye által létrehozott főiskolás gyülekezet lelkésze lesz. Ettől kezdve az egyetemi istentiszteletet a Kálvin-téri templomban tartják.
Vatai László átvéve a Szövetség főiskolás munkájának az irányítását, ezt írja: "Főiskolás munkánknak az idén 23 szervezett bibliaköre van. Bibliakörön senki se értse elvont teológiai dogmák prelegálását, vagy általános kegyes frázisokba burkolt nagyképűséget, hanem a diákság legegzisztenciálisabb lelki kérdéseinek baráti úton való megbeszélését. Minden fakultáson más a hangnem, mások a kérdések, úgy, hogy sokszor nem is hinné az ember, hogy ugyanazon város főiskolás diákjai között van, ha két különböző bibliakörben vesz részt." (RD, 1940. november)
Debrecen arról ad hírt, hogy megindult a hittanhallgatók bibliaköre, a joghallgatóké és az egyetemista lányok is két bibliakörben jönnek össze.
A szegedi munka különleges helyzetéről már többször adtunk hírt. Itt az SDG a Bethlen Gábor Körrel szorosan együttműködött. Kiss Sándor tanárképzős már Sárospatakon is részt vett a Szövetség munkájában. Szegedre elkerülve itt is ő volt a szolgálatok mozgatója, motorja. A két egyesület különleges összekapcsolásáról ezt írja: "Minden munkát az itteni Bethlen Gábor Kör keretében, azzal teljesen karöltve, egységesen végzünk. A hetente tartott közös bibliakör lányok és fiúk részére (változóan 40-60 taggal) tartalmában kielégítő. Mivel itt a hallgatók szerepe passzív, csak elfogadnak, ezért szükség van külön bibliai közösségekre, ahol a maguk módján és ami nem kevésbé fontos, a maguk nyelvén keresik Isten életükre vonatkozó üzenetét. Ez külön van fiúknak és lányoknak. A fiúk az SDG, a leányok a Pro Christo bibliakörben keresik lelki igényük kielégítését." (RD, 1940. december)
1941 augusztusában a következő vidéki városokban volt főiskolás munka: Debrecen, Pécs, Szeged, Pápa, Sárospatak, Eger, Kecskemét, Miskolc, Keszthely, Magyaróvár, Pallag, Kassa, Nyíregyháza, Szombathely.
Vatai László utóda Orgoványi György lett, s az ő irányításával az evangelizáció került a középpontba mind főiskolás vonalon, mind a Szövetség egészében. 1945-ben Vatai László és Kiss Sándor a Kultuszminisztériumba kerültek, s jórészt nekik köszönhető, hogy a háború után kialakított nagy állami kollégiumokban lelkészi állásokat is kezdtek szervezni. Tiszteletdíjukat a Minisztérium utalta ki. A hamarosan bekövetkező NÉKOSZ-offenziva azonban véget vetett ennek az elgondolásnak.
A Szövetség főiskolás és egyetemi munkájában mindvégig megmaradt a tendencia: minőségi, lelki szolgálat mellett megadni az anyagi lehetőséget, erősíteni a hivatástudatot a jövendő református értelmiségben.