21. A Soli Deo Gloria Szövetség megszűnése

    Az országban végbement történelmi méretű a már akkor ateista jellegű változások magukkal hozták az egyesületek felszámolását is. Ennek lehető ellensúlyozására 1948-ban megalakult az Országos Missziói Munkaközösség, s ebbe beletagolódott a Református Egyház minden missziói munkája, a Soli Deo Gloria Szövetség is. Makkai Sándor vezetésével az ország összes konferenciái egységes koncepció szerint folytak tovább.    Utolsó közgyűlésén a Soli Deo Gloria Szövetség kimondta feloszlását azzal, hogy vagyona, Országos Központja, internátusai és a szárszói Konferencia Telep is a Református Egyház tulajdonába kerül. A Szövetséghez beosztott ifjúsági lelkészek egyházmegyei beosztásba kerültek. A Somogyi Egyházmegyébe beosztott konventi lelkész - e sorok írója, Kulifay Albert - egyben a szárszói Konferencia Telep vezetője lett és maradt a Telep megszűnéséig.    1948-ban még egy új kezdeményezés is indult a Telep téli konferenciákra alkalmassá tételére. Az épületek betonpadlója helyett az akkor újdonságnak számító műanyag-padló került. Kályhák beállítása után sor került 1948 végén, 1949 elején két téli konferenciára, de a szimpla ablakozású helyiségeket nem lehetett kifűteni, így ez a kezdeményezés rövidéletű volt.    1949-ben a nyári konferenciákat még az SDG rendezte az előző évekhez hasonló módon.     1947. évi konferenciai meghívó volt az utolsó, amelyik még a dátumon és megnevezésen kívül, ha csak egy mondatban is, de adott valami támpontot a konferenciák bibliai, kálvinista világnézeti alapgondolatairól. Egyre veszélyesebb volt az uralomra jutott ateista világnézettel bármi más elgondolást szembeállítani, ill. fenntartani. Az 1948-ban - az Egyház és Állam között - megkötött Egyezmény s főként annak végrehajtása /"Testvéri izenet"/ a teljes egyházi visszavonulást, leépülést jelentette. Az SDG kezdettől fogva a kálvinista világnézet harcos szövetsége volt, érthető, ha a '43-as Magyar Élet konferencia sem került "beszámításra", nem jelentett jó pontot a Szövetségnek, fel kellett adnia állásait.

    Az 1947-es meghívó még így jelzi a régi igényt és igényességét:

Leánytábor: "Istennel járni, lakozni."

Alsós leánykonferencia: "Krisztusnak szolgáló élet."

Zsoltár- és népdal: "Tanítván és intvén egymás zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel."

Szenior konferencia: "Válságból - megújhodás."

Alsós-felsős fiúkonferencia: "Kié vagy?" Krisztusért küzdő élet"

Főiskolás konferencia: "Keresztyén akadémia"                                           "Krisztusért küzdő élet"

Felsős leánykonferencia: "Isten terve velünk és a mindenséggel."

Vezetőképző: "Tolvaj, béres, vagy pásztor?"

Bibliai hét: "A kegyelem csodái."

    1948-tól kezdve a meghívókon már csak a dátum, a konferencia neve és a lelkészek, vezetők felsorolása szerepelt.