A háború pusztításai, az éhezés, hadifogság, a vágtató infláció, az élet teljes átrendeződése nagymértékben megnövelte az érdeklődést a lelki élet iránt. Bűn és büntetése, ítélet és kegyelem, "azt bünteti, kit szeret", megváltozás - megváltás kérdéssorozatára kereste a választ a vívódó lélek. A sorozatos evangélizációs igehirdetések nyomán lelki ébredés támadt az országban mindenfelé. Szárszó vonatkozásában ez azt jelentette, hogy tömegek jelentkeztek, s mivel a Telep befogadóképessége alig nőtt, sok jelentkezést vissza kellett utasítani. 1947-ben a zsoltár- és népdalkonferencia 453 jelentkezőjéből a felének sem lehetett helyet biztosítani, s leánykonferenciáról pedig 250-et kellett visszautasítani hely hiányában. Mivel újabb építkezésekre nem is lehetett gondolni, pótlásul kért és kapott a Szövetség az Ökumenétől egy 50 személyes nagy katonai sátort és 4-5 kisebb, négyszemélyest, ezekben szalmazsákokon helyezkedtek el a résztvevők. Veres Péter, akkori honvédelmi miniszter segítségével -aki a Telep életét jól ismerte- , egy katonai fabarakkot juttatott a Telepnek, ez azonban csak rövid ideig volt használható, az egyik nyár végén, a konferenciák után leégett. Mindkét nyár a már megszokott konferenciákra hívogatott: a nyár elején és végén üdülés, a két nyári hónapban pedig főiskolás, alsós-felsős fiú és leány-, zsoltár- és népdal-, szenior és vezetőképző konferenciák. 1947-ben volt egy bibliai hét, 1948-ban pedig az Alliance Szövetség konferenciája. 1948-ról a Szövetség egyik körlevele feljegyezte: tizenkét héten át kb. 2500-an voltak Szárszón.
