01. A diákszociális munka

A diákszociális munkaAz evangélium légüres térben való hirdetése komoly eredményeket sohasem hozott. A vesztett háború utáni infláció 1926-ig tartott, s az ország általános elesettségében is kiemelkedő volt a főiskolás és egyetemista ifjúságé. "1925-26-ban kerek számban tízezer budapesti egyetemista és főiskolás hallgató közül kilencszáznak téli kabátra sem tellett, és több, mint egynegyede felöltő nélkül húzta ki a tavaszi és őszi hónapokat, amikor egészségüket tönkreteszi az ijesztő mértékben pusztító tüdőbaj, akkor valóban emberfölöttit kívánunk, ha valóban jó eredményt várunk."xEbben a helyzetben csak evangéliumot hirdetni, megtérésre buzdítani, farizeus magatartás lett volna. Azért a Szövetség ez első évek útkeresése után, a nehézségek ellenére, sőt éppen azok leküzdésére a konkrét tennivalókat, az anyagi segítés módozatait kereste. Jézus szava: "adjatok nékik enni", minden időben adatot jelent az Isten országa valóságos jelenlétét hirdetőknek.Az első felhívásra, amelyik a diáknyomor enyhítésére a Szövetség felől elhangzott, három nyakkendő, két gallér, egy pár harisnya, egy felöltő és egy kalap érkezett. Az ilyen jellegű adományokhoz hozzájárult(x Weis István: A mai ifjúság. Magyar Szemle, 1928.)még a szegény diákok ruhájának megvarrása, foltozása, a pénzadományok szétosztása - leginkább karácsony előtt.Sezervezettebbé az ebédeltetési akció lett. Ennek keretében egy-egy budapesti vagy vidéki család hetenként egyszer saját asztalánál adott ebédet valamelyik rászoruló diáknak. Az már szervezés kérdése volt, hogy mindenki, aki igazán rászoruló volt, mindennap megtalálja az áldozatot hozó református családot.Ilyen szorító tevékenységek alakították ki a Szövetség életében a Diákszociális osztályt, amely 1926-tól gyűjtéseket, ünnepélyeket rendezett az anyagi háttér biztosítására. Ennek a szolgálatnak is Töltéssy Zoltán volt a kigondolója, mozgatórugója. "Ő volt az ébredés korának legbátrabb koldusa és legjobb evangéliumi kéregetője."xAz ébredési akció is csak átmeneti megoldást jelentett pár évig, jelentősebb javulás akkor következett be, amikor 1933-ban megnyílt a Szövetség Menzája, ahol a főiskolások igen olcsón kaptak ebédet és vacsorát. Pár adat jól mutatja az intenzív fejlődést:1928-ban még csak 50 ebéd juttatása szerepel, 1937-ben 7620 ebéd, 840 vacsora és 420 reggeli - 423 pengő értékben. 1941-re ez a szám már 12.224 ebéd és 10.077 vacsora.1936-ban a reggeli 10, az ebéd 46, a vacsora 30 fillér volt. 1938-ban, amikor 60 étkező volt, (x Fónyad Dezső: Bevezetés a diákmissziós munkába, 80. oldal)reggelit már nem adtak, ebédet 56, vacsorát pedig 36 fillérért lehetett kapni. Ezt az alacsony árat csak úgy lehetett tartani, hogy vidékről gyülekezetek és a Szövetség tagjai terményeket is küldtek ajándékként a Menzának. A kedvező árai mellet a Menzán étkezők segélyt is kaptak, 1936-37-ben például 4.300 pengőt.A Diákszociális Osztály állásközvetítéssel is foglalkozott, és az egyetemisták számára középiskolás diákok korrepetálást is megszervezte, A jelentkezőkről kataszter állított fel, döntött a menzára és az internátusokba jelentkezettek felvételéről.1937. november 21.én a Zeneakadémián - az első kiadott ebéd tízéves fordulóján - ünnepélyt tarottak a Menza javára. Az ünnepi megnyitót Lázár Andor igaszságügyminiszter, a zárszót dr. Kiss Sándor, a Szövetség elnöke mondotta. Országos nevű református művészek tették emlékezetessé ezt az estet.1940. december 17-én Dobos Károly fasori lelkész meghívására adventi hangversenyt rendeztek ifjú művészek Bach és Corelli műveiből. A 64 pengő perselypénzen kívül 130 pengő értékű egyéb adomány gyűlt össze itt a Menza megsegítésére.Minden intézmény megsínyli a vezetők sűrű változását. A Menza munkája is akkor stabilizálódott, amikor Naszádi Zsófia, a Szövetség adminisztrációjának intézése mellett a konyha vezetését is átvette, s végezte több, mit egy évtizedig. A Menza működését még Budapest ostromának idején sem szüntette meg, mert vezetője kevésbé biztonságos külvárosi otthonából beköltözött a Kálvin-téri Központba, ahol az ott lakó ifjúsági munkásokkal, odakerült menekültekkel élték végig a harcok idejét, kosztot pedig - ha egyáltalán főzni lehetett - a Menza konyháján készítettek maguknak.A harcok elmúltával a Szövetség megmaradt intézményei közül a Menza volt az első, amelyik megkezdhette munkáját. Rövid ideig a budapesti éhező gyermekek részére, mint tejkonyha működött, majd folytatta megszokott szolgálatát egészen a Szövetség megszűnéséig.