A házban található néhány tabló alapján a következőképpen lehet Scargill történetét röviden vázolni.
Scargillnak, mint keresztyén központnak a gyökerei 1957-ig nyúlnak vissza. Abban az évben egy rendszeresen összegyűlő falu evangelizációs csoportban kezdtek el arról beszélgetni, hogy szükség lenne egy vidéki „keresztyén” házra, ahova szabadságra mehetnek az emberek; egy békés és nyugodt helyre, ahol tanulhatnak a keresztyén örömhírről, ami ma is releváns. Mindenekelőtt egy olyan ház, ahol egy család, egy csoport vagy egy közösség él és éli meg az evangéliumot a mindennapjaiban.
Mindezt a Dél-Angliába már működő Lee Abbey közössége és koncepciója is inspirálta. Még abban az évben rátaláltak az éppen eladásra kerülő családi vadász rezidenciára a Wharfe völgyében. Lee Abbey baráti köre és mások támogatásának köszönhetően még 1957-ben meg is vásárolták területet. 1958-ban a közösség első tagjai is beköltöztek. Az elinduláshoz sok átalakításra és építkezésre volt szükség, de 1959-ben már meg is nyitotta a kapuit Scargill. 1960-ban épült fel a kápolna.
Ötven év működés után azonban 2008-ban bejelentették, hogy anyagi okok miatt bezárják a házat. Erre ma is sokan szomorúan emlékeznek a working friendsek és vendégek közül is. Nem állt azonban sokáig üresen a hely, mert már a következő évben egy kis csapat (két házaspár) beköltözött és elkezdett az újraindításon dolgozni. Ezúttal is anyagi segítséget kaptak Lee Abbeytől és a sokan a régi tagok és támogatók közül is az új kezdés mellé álltak. Így 2010-től egy új időszak kezdődött Scargillban.
Az újrakezdés évei után, amikor először is vissza kellett vásárolni a területet, illetve sokat kellett a házra költeni és a kölcsönt visszafizetni, az utóbbi években stabil anyagi háttérrel, fenntarthatóan üzemel a ház. A bevételi forrása a programok részvételi díja. (Van egy kis bolt az épületben, melynek bevételen az összbevétel egy százalékánál kisebb.) Ez fedezi a ház kiadásait és az önkéntesek „fizetését”.
A támogatóktól kapott adományokat egy hamarosan esedékes nagyobb felújításra gyűjtik.
Az istentiszteleti alkalmak utáni adakozásból befolyt összeget arra használják fel, hogy támogatást tudjanak adni azoknak, akik önerőből nem tudnának eljönni és részt venni a programjaikon.
