A múlt hét elején azzal keresetek meg, hogy van-e valami anyagunk az újraindult SDG történetéről, mert a honlapunkon nem találtak ilyet. A szakdolgozatomat tudtam felajánlani segítségként, meg egy esetleges személyes megjelenést. Így jutottam el államalapításunk szép ünnepén Pécsre, pontosabba azon is belül a hirdi szórvány imaházába a baranya megyei presbiteri szövetség csendes hétvégéjére. Mint utóbb kiderült előző nap a MEKDSz és a CE vezetői is ott járták és beszéltek mozgalmaikról. Nagy örömmel fogadott a jelenlévő, mintegy 25-30 presbiter. Finom és bőséges ebédet kaptam, majd elmondhattam, amit hoztam. Volt ott egy kedves lelkészözvegy néni, aki ifjú korában tagja lett az SDG-nek, és ha jól emlékszem 1948-ban volt egy nyári táborban is. Azután már nem tartotta az SDG-vel a kapcsolatot, tegyük hozzá, hogy nem is nagyon volt arra lehetőség, mégis éreztem a gondolatain, a beszédjén, hogy SDG-s. Maga is elmondta, hogy csak egyszer volt, de meghatározó élmény volt a számára, amely kihatott az életére. Az ő megerősítő és tanácsadó szavai mellett, meg az ebéden túl is még sok mindent kaptam, s remélem, hogy egy szürke könyvön túl magam is többet tudtam adni. Eleinte kicsit sajnáltam azt a sok utat Pécsig, de úgy hiszem nem volt hiába. Még egy ifjú lelkész is volt a sorok között, aki 94-ben az alapításnál jelen volt, mint debreceni diák. Kicsit a világ... meg benne a református egyház.
Presbiterek között
