Megnéztük a Bridget Jones második részét (Mindjárt megőrülök!). Nos, ugyanarról a kutyáról még egy bőrt... Aki meg van győződve arról, hogy a Bridget Jones filmek a világ legjobbjai közé tartoznak, itt akár abba is hagyhatja az olvasást.
A film nem más, mint ugyanannak az árunak megismételt eladása: olyan, mint az első rész rossz, de legalább sablonos ismétlése. Bridget Jones (Renée Zellweger) ha lehet, még kövérebb; Daniel Cleaver (Hugh Grant) ha lehet, még nagyobb paraszt; Mark Darcy (Colin Firth) ha lehet, még kimértebb.
A történet egészen egyszerűen unalmas. Az előző résztől való első eltérés az a jelenet, amikor Bridget börtönbe kerül kábítószer-csempészet vádjával: ez volt az a pillanat, amikor "Végre történik valami!" felkiáltással felültem a fotelban, amiben addig feküdtem. E jeleneten kívül is bőven elég azonban egyetlen kezemen levő ujjaim, hogy megszámoljam: hányszor volt valami történés. A végkifejlet pedig már a főcímkor ismert: Mark megkéri Bridget kezét. (Te jó ég, ez lenne az az utalás, ami alapján akár egy harmadikat is csinálnak majd e förmedvényből?)
Tulajdonképpen az egyedüli meglepetés a filmben Rebecca (Jacinda Barrett) vallomása. Nem mondom, hogy valami hatalmas szerep, vagy kitűnő játék, de már ennyi is elég, hogy ha majd itthon is látható lesz, megnézzük az új Travolta-filmet, a Ladder 49-et (A tűzből nincs kiút).
Röviden tehát: az "új" Bridget Jones-epizód kiváló film. Kiválóan alkalmas arra, hogy felhívja a néző figyelmét egy eleddig kevéssé ismert színésznőre - aki ugyan mellékszereplőként van csak jelen, de így is talán ő a legfontosabb újdonsága ennek a filmnek.
