Lugosi-Puskás Erika Beáta (Lónyay Utcai Református Gimnázium diákjának) beszámolója a 2017. januárjában megtartott ÉletreValó Műhelyről
Az első hétvégémet töltöttem az SDG-sekkel. Nagyon jól éreztem magam, jobban is, mint gondoltam. Nagyszerű ez a csapat, már a sok nevetés és jókedv miatt megéri az egész "elköltözünk egy hétvégére" dolog.
Persze mindezek mellett, rengeteg lelki táplálékot is lehetett szerezni! A hétvége témája a "hogyan legyünk jó vezetők?" címet kapta. Én már előzőleg voltam egy ehhez hasonló témájú konferencián, de az angolul volt. Ott is rengeteget épültem és fejlődtem ebben a témában és ott megfogalmazódott bennünk, hogy a suliban újra imakört kell indítani. Erre a konferenciára pedig úgy jöttem, hogy azt sem tudtam, hogy hova jövök és itt kiderült, hogy ugyanaz a téma, ami annyira foglalkoztat.
Az első este egy vicces bemutatkozással kezdődött, majd közös éneklés közben ki-kiszállingóztunk egy imasétára. Ott elvehettük az első lelki táplálékunkat. Nagyon tetszettek az állomások, leginkább az, ahol egy terhet kellett leírni és a kereszten hagyni és az utolsó, ahol körbe kellett rajzolni a kezem és beleírni mind az 5 ujjamba egy dolgot, amiért hálás vagyok.
Másnap bibliai személyek karakterkártyáit kellett csapatonként megszerkeszteni. Négy téma volt, mint utólag kiderült: a bátorság, a továbbadás, a bizonytalanság és a segítőtárs témája. Aztán választani kellett, hogy kihez melyik téma áll közel, megint csoportokba rendeződtünk és ezekről beszélgettünk. 
A bizonytalanság kiscsapatban sok mindent megismertünk magunkról, megcsináltuk a saját karakterkártyánkat és megosztottuk egymással, hogy miért vagyunk bizonytalanok. Aznap délután szuperjó szituációs, kommunikációt fejlesztő játékokat játszottunk a 3 személyiség típussal (Bizonytalan, Magabiztos vagy Agressziv). Egy kis szemléltető színdarab volt arról, hogy melyik miben különbözik és én voltam a segítő alany.
A pizzázás után énekeltünk és elmondtuk, imakéréseinket az iskolánkkal kapcsolatban. Lelkileg Istenre hangolódhattunk, volt arra lehetőség, hogy szimbolikusan átadjuk életünket Krisztusnak és hogy meggyújtsunk egy gyertyát és imádkozzunk amiért szeretnénk. Amikor kimentem imádkozni, akkor éreztem, hogy Isten meghallgatott és segíteni fog, mert szívből imádkoztam. Nagyon jó érzés volt!
Másnap, utolsó nap, a helyi templomba mentünk, aztán ebédelni, és vissza a kollégiumba. Ott még énekeltünk kicsit és mindenkinek kellett egy közös pontot találni mindenkivel. Ez izgalmas volt, aztán sokat nevettünk még, búcsúzkodtunk, visszajelzéseket adtunk a hétvégéről és a legvégén siettünk a vonathoz.
Szerintem szuper jó volt az egész hétvége. Megérte a kevés alvás. Remélem, fogok még ilyen nagyszerű konferencián részt venni és főleg ilyen jó csapattal. A kaja nagyon finom volt! Pedig anyukám szakács és vele még elfogult is vagyok. A szállás is nagyon jó volt, de ez a családias légkör, a pokrócok és hogy zokniban voltunk, mint otthon az ágyban, az nagyot dobott a hangulaton. Nagyon szeretem az ilyesféle nyitott beszélgetetéseket, amik ott voltak, őszintén és nem félve attól, hogy mit gondol a másik. Én, és szerintem mindannyiunk ezek által jobban megismerte magát is és talán hasonló barátokra is talált.
