A versenykiírás annak idején a honlapon is megjelent, a képek is elkészültek; most nem úszom meg a beszámolót a 2005-ös SDG zsoltár- és népdaléneklő-versenyről.
Erre pedig március 5-én, egy szép, havas szombaton került sor a nagykőrösi Arany János Református Gimnázium gyönyörűen felújított épületében, annak is a dísztermében. Az SDG-t Pista bácsin kívül régi barátunk, Papp Ancsa, a komplett Csécsy-család, Gellén Áron és jómagam képviseltük, a Pécsről és karácsonyról ismert Hős Csaba pedig sokat segített a szervezésben.
A 9 órakor kezdődő versenyre idén tizenhatan sereglettek fel az ország hat gimnáziumából: Nagykőrösről, Pápáról, Csurgóról (ahol ugyanaznap a rangos Áprily Lajos vers- és prózamondó verseny döntője zajlott egyébként), Miskolcról, Kisvárdáról és Szentendréről. A kiskunhalasi és a debreceni csoport (a tavaly megosztott első helyet szerző Kulcsár Annamáriával) miért, miért nem, sajnos távol maradt.
Az eseményt Pista bácsi áhítata nyitotta meg, amelynek alapja a címben idézett Jak 5,13 volt. Utána az elnök úr lóhalálában Pestre indult, én pedig az SDG-ről szóltam néhány szót a már jócskán izguló versenyzőknek.
A szemle kezdetét vette. A műsorszámokról a versenykiírásban olvashattok bővebben; de az énekanyagot a fellépők (köztük öt fiú!) töltötték meg tartalommal, csengéssel, bájos előadásmóddal.
Rövid szünet után a második forduló helyett (mivel az első körből csak kevés versenyzőt kellett volna kiszavazni) az egész mezőny előadta a második forduló anyagát, némileg több támpontot nyújtva a zsürinek (Dávid István és Méhes Balázs, orgonaművészek, a főiskola tanárai), akiknek ezúttal is igen nehéz volt a döntés.
Végül is a következő eredményt hozták: 1) helyezett a már tavalyról is ismert Tímár Sára (Szentendre); 2) Szabó Anett (Nagykőrös); 3) Mészáros Kata és Szőnyegh Eszter (Pápa, megosztva). Különdíj: Asztalos Márton (Pápa) és Ottenberger Balázs (Miskolc). Külön örülünk és gratulálunk Katának szép harmadik helyezéséhez, és mindig jó szívvel várjuk SDG-alkalmainkra! Tímár Sára pedig ismét meghívást kapott a nyári konfereciahétre; reméljük, idén el is jön közénk.
Hadd foglaljam össze személyes tapasztalataimat a mezőnyről: bár kisebb volt a létszám a tavalyinál, érzésem szerint színvonalasabb volt a verseny; mind az énekanyag válogatásában, mind az előadásmódban, sőt még a résztvevők megjelenésében is. Nagyon kedves színfoltja volt a versenynek, amikor a szünetben a szentendrei leányok a folyosón kórusba állva dalra fakadtak. Ez a gyakorláson túli, szép gesztus volt tőlük.
Köszönjük Pista bácsinak, Hős Csabának, Dávid Istvánnak, Méhes Balázsnak a lebonyolítást; Suba Lajos igazgató úrnak a helyszínt; Csécsy Lacinak az oklevelek elkészítését, Papp Ancsának a névre szóló megcímzést és átadogatást. S. D. G.!
Végső soron hadd jegyezzem meg, hogy ezt a beszámolót az ének-zene rovatba is írhattam volna, mégis inkább az SDG-s beszámolók közé tartozónak éreztem. Hiszen a miénk, s jó lenne, ha a zsoltár- és népdaléneklő versenyben nem merülne ki a (magyar) kultúra ápolása. Hoszú idő után idén először képviseltette magát aktívan a SDG ezen a versenyen; jövőre is ott leszünk!