Közösségben lenni...

A 2017-es év folyamán május 19–21. között került megrendezésre a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom Tavaszi Találkozója Balatonszárszón. Központi témája a KÖZÖSSÉG volt, fűszerezve két angol házaspár előadásaival, Adrian és Bridget Plass, illetve Phil és Diane Stone személyében. Akik egy kicsit is ismerjük Adrian Plass nevét, talán rögtön eszünkbe ötlik egyik legismertebb könyvének címe: „Egy kegyes kétbalkezes naplója”.

A péntek esténk tartalma vacsorában, játékban, előadásban és végül kiscsoportos beszélgetésben merült ki. Mindenki próbálkozott megismerkedni a másikkal, olyan dolgok is napvilágra kerültek, mint milyen színű a másik fogkeféje, illetve mekkora lábmérettel dicsekedhet. A játékok élvezetesek és viccesek voltak, sok örömet okoztak mindannyiunknak.

Szombaton a korán kelők reggeli imaközösségen vehettek részt, majd rövid dicsőítő alkalom következett. Csodálatos volt megtapasztalni az Úr áldását ilyen környezetben is, ahol együtt imádtuk Őt. Újabb előadásra került sor, ezúttal is Adrian és Bridget Plasst hallgathattuk, a téma pedig nem más volt, mint a kegyelem, nevetés, elfogadás és Isten meg nem érdemelt jósága. A továbbiakban közös előadást tartottak Phil és Diane Stone-nal, akik pedig a másokban felfedezendő ajándékokról beszéltek, s arról, hogy úgy tudunk mások áldására lenni, ha szeretjük és bátorítjuk őket. 

A szombati napon két műhelysáv is volt, ahol több téma közül lehetett választani. Ilyenek voltak például: „Krisztus mellett elkötelezett társak”, „Az eleve elrendelésről”, „Beszélgetés a Levél Istenhez c. rövidfilm alapján”, "Gulág - szabadulójáték" stb. Este az SDG-ben eddig nem próbált dolog következett: úgynevezett SDG-ötperces show-ban próbálhatták ki magukat a résztvevők, amiben –hála legyen ezért is az Úrnak –, sok tehetséges embert láthattunk, hallgathattunk meg. Ezt követően imasétában csendesedhettünk el, ahol az áldások legkülönfélébb formáiban közeledhettünk Isten csodálatos személyéhez. A késő esti dicsőítésben pedig azonos lelki hullámhosszra kerülhettünk Megváltónkkal.  

A vasárnap is ránk virradt, amikor is mindenkiben ott lappangott a szomorúság és az öröm. A szomorúság azért, mert tudtuk, hogy nemsoká itt a találkozó vége, s bár lesznek még alkalmak addig, de a következő Tavaszi Találkozóig egy újabb évet kell várnunk. Az öröm pedig, nos, nem hiszem hogy azt nagyon ki kéne fejtenem. Egy áldott, nevetésben gazdag hétvége állt mögöttünk, ahol élvezhettük egymás társaságát, remek közösséggé formálódhattunk. A vasárnapunk a közös ebéd előtt egy istentisztelettel folytatódott a vendégeink által tartott fórum után, ahol Katona Viktor hirdette az igét és bűneink bocsánatát úrvacsorában. Majd a hagyományokhoz híven sor került az új tagok felavatására (Tisza Péter, Tok Bence), négy tiszteletbeli – tanár – taggal is bővült az SDG „nagy családja” (Nagy Márta, Farkas Balázs, Sümegi Péterné, Lázár Enikő), valamint új elnökségi tagot is köszönthettünk Harmati Fruzsina személyében. Isten áldását kérjük életükre és szolgálatukra!

A résztvevők nevében mondhatom, hogy a hétvége kedves emléke szívünkbe vésődött. Megtapasztaltuk Isten túlcsorduló nagylelkűségét, üzenetként pedig magunkkal vihettük Adrian szavait, hogy ne sürgessük a probléma megoldását. Néha egy csésze tea kell ahhoz, hogy a sötétben várakozva észrevegyük, Isten az öröm forrását fakasztja bennünk újra és újra!

Kedves vendégeink pedig ezzel a verssel búcsúztak tőlünk (magyarra Kovács Péter (PK) fordította):

Úgy gondolom, ez a hétvége sokunknak nyújtott segítséget lelki értelemben, Isten jóságát megtapasztalni mások bizonyságtétele, életvitele által pedig áldás!