Olyan jó, hogy nincsen Isten...

Ma hosszú idő után újra hangulatom támadt Kispált hallgatni, felraktam hát sorban a jól ismert albumokat. Ilyenkor mindig újra megszeretem a már néha kicsit megunt számokat, új dolgokat fedezek fel/értek meg a szerintem rendkívül gazdag, kifejező, de elsőre sokszor kuszának, értelmetlennek tűnő szövegekben. Így került elő a Velőrózsák is, amiről azt kell még tudni, hogy a többinél csak később ismertem meg, így annyira nem emésztettem meg még a szövegeket.

A Vér és bél c. szám látszólag nagyon komoly hangvételű, bár Lovasi saját bevallása szerint végigröhögte az egészet, amikor a szöveget írta. Most nem szeretném végigelemezni az egészet, egyrészt, mert nem értem a felét sem, meg nem áll össze a fejemben az egész, csak egy kis mondatra hívnám fel a figyelmet, ami megütötte a fülem:

„Olyan jó, hogy nincsen Isten
Megkönnyebbült
Kicsit minden”

Mindig kicsit sértő számomra, ha valaki azt mondja, hogy nincs Isten (még ha tudom hogy a Bibliában is benne van ) főleg ha olyan műben teszi, amit egyébként szeretek, beleértve a szöveget is, kivéve persze ezt a kis gondolatot... Azonban ahogy a Bibliában is, meg kell vizsgálnunk, hogy milyen környezetben hangzott el ez a kijelentés. Most nem akarom azt vizsgálni, hogy Lovasi mit is akarot ezzel mondani, vagy elemezgetni, hogy milyen kapcsolatban van Istennel, vagy volt akkor, mikor ezt írta, inkább felhívnám a figyelmet egy jóhírre. A "minden" az itt lefestett környezetben olyan személyekre vonatkozik, akiknek van okuk félni Istentől. Jóllehet, csak azt hiszik, hogy megkönnyebbülhetnek, mert Isten nélkül nem csak a büntetés, meg bűntudat nem létezhetne, hanem élet sem. Élet, beleértve ebbe nem feltétlenül csak az egzisztenciát, hanem a boldogságot, célt, reményt, megnyugvást, szeretetet és mindent, ami nélkül nem is tekintenénk annak ezt a fizikai-biológiai izét... Mielőtt a szerver tárhelykapacitását elfogyasztom, igyekszem konklúzióra jutni: ebben a mondatban kicsit megérezhetjük azt a kontraszt, hogy mekkora áldás nekünk keresztyéneknek Isten. Amíg mások a büntetést, számonkérést látják benne, mi ismerhetjük a valódi, könyörülő, megtartó, felszabadító, életadó Istent, aki nélkül tényleg okunk lenne az aggodalomra. De miután Krisztus értünk halt meg és ezzel felszabadított bűneink súlya alól, „megkönnyebbült kicsit minden”... Jé, itt az evangélium...